New story:)

Sziasztok!! :) 

Elkapott az ihlet, így úgy döntöttem indítok még egy story-t a blogon:) Ha kapok 2-3 pozitív kommentet a prológussal kapcsolatban, akkor felrakom az első fejezetet:) A történet címe: Véres csók
A szereplős oldalon nem sokára meg fogjátok találni a szereplőket is:) Jó olvasást hozzá! Remélem tetszeni fog! ;)

Puszi, Szimi

Véres csók

Prológus

- Ne! Niklaus! Ne tedd! - ordította torka szakadtából. 

- Miért ne, Kedvesem? 

- Ha megteszed.....esküszöm soha többé nem fogsz látni! 

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - azzal beleszúrta öccsébe az ezüst tőrt. A vele szemben álló személy arca felvette a vámpírjegyeket, és nekirontott az ősnek. A falhoz szegezte, aki ettől alig kapott levegőt. Mélyen a szemébe nézett, és úgy mondta szánakozóan, és egyben lenézően:

- Hidd el, ha egyszer kikerül abból a koporsóból nem az ő haragjától kell félned, hanem az enyémtől! - amint ezt elmondta, elsuhant. A férfi csak bámult egy ideig hitetlenkedve utána, majd folytatta tovább halál nyugodtan dolgát. 

Napjainkban.....

Mindenki figyelmesen olvasta a híreket - vagy épp nézte -, arra várva mikor jelentik be az újabb sorozatos állat támadást. Ugyanis ez pár hónapja megsokszorozódott. Eddig is voltak rejtélyesen elhalálozott személyek, de ez mostanság a kétszeresére, sőt! Háromszorosára nőtt. A város lakók nem mertek kimozdulni lakásaikból, mert attól féltek, ha kilépnek az utcára, akkor beállhatnak az áldozatok sorába. Egy ember volt, aki még veszélyben is megtartotta örökös higgadtságát. Ez a valaki nem más, mint Liz Forbes, a város seriffje. Egyedül mászkált az erdőben nyomok után kutatva, ugyanis még a rendőrök sem voltak hajlandóak bemerészkedni a "halálos erdőbe", ahogy a városban hívják. Csak ment, és ment a földet vizsgálva, mikor reccsenést hallott a háta mögül. Óvatosan megfordult, és körülnézett, de semmi, és senki nem állt ott. A táj csendes és kihalt volt, ha azt a pár őzet nem számítjuk, ami arra legelészett. Hirtelen elsuhant mögötte valami - vagy inkább valaki -. Gyorsan megprödült, majd elsütötte fegyverét. Sikertelenül, mivel a golyó a levegőt súrolta. Ezek után jobbnak látta kifelé venni az írányt. Egész úton úgy érezte, mintha követné őt valaki, de mikor hátranézett már senki sem volt ott. Visszatért a rendőrkapitányságra, sikertelenségét beismerve, és azt, hogy egyedül nem megy semmire. 

Mystic Grill.....

Egy 20 év körüli, szőkés-barna, hullámos hajú, kék szemű lány lépett be a bár ajtaján. Azonnal majdnem minden hímnemű érdeklődését felkeltette aki a helyiségben tartózkodott. Kecsesen odalépdelt a pulthoz, és leült egy szabad székre. Matt, a csapos kedvesen rámosolygott.

- Mit adhatok?

- Egy Bourbon whiskey-t. 

- Máris! - amíg beszélgettek, egy férfi...ugyanmár! Férfi?! Inkább egy kis fiúcska....szerűség vette a bátorságot, és odasétált az éppen alkoholt iszogató lányhoz. 

- Öhm....szia! - köszönt oda neki félénken.

- Hello....mit akarsz? - a stílusa egy kicsit goromba volt, de mit lehet tenni, ha egyszerűen nem bírja a hülyéket. 

- ....Semmit...csak gondoltam idejövök egy kicsit beszélgetni....

- Na ide figyelj! Te ne gondoljál semmit! Nem vagyok egy egyéjszakás kaland, főleg nem neked! - mutatott végig ujjávval a fiúcska...szerűségen. - Látszik nem veszed a célzást! Lefordítom a te nyelvedre oksika?? Húzd el a beled innen még szépen mondom! - az emberke szerűség bólintott, majd szomorúan elballagott. A lány mutatta Matt-nek, hogy kér még egy kört. Az újabb adag egy szemrebbenés alatt a lány előtti pultrészen termett. Megszorította a poharat, és a csapos fiú szemébe nézett. 

- Add a kezed! - óvatosan odanyújtotta neki a kezét. A lánynak előjöttek vámpírfogai, és belemélyesztette őket Matt puha bőrébe. Gyorsan abbahagyta, ugyanis csak meg akart bizonyosodni valamiről. Van-e a vérében verbéna. 

- Remek! Most pedig! Ismered Klaus Mikaelson-t? 

- Igen....

- Tudom, hogy ma el fog jönni, mint minden áldott nap, és kérni fog egy Bourbon-t.

- Igen.

- A verbénás fajtából adj neki!

- De...de akkor meg fog ölni...

- Járulékos veszteség! - kortyolt bele a whiskey-ébe. Pár újabb pohár után meg is érkezett a célszemély. A Matt-et megigéző személy úgy fordult, hogy a hibrid ne láthassa az arcát. 

- Egy whiskey-t! 

- Hozom... - majd elé tette a poharat, a tartalmával együtt. A férfi ivott belőle egy cseppet, de elkezdett iszonyatosan köhögni, és fulldokolni.

- Ezt még megbánod te féreg! Megöllek! - át akart ugrani a pulton, de egy rég hallott hang megakadályozta ebben a tevékenységben. 

- Niklaus! Ezer éve már....szó szerint! - csapta le a poharat, ami a nagy erőtől ripityárra tört. A lány szembe fordult a ledöbbent hibriddel és ördögien rámosolygott.

- Roxy... - hüledezett az ősi. 

- Nahát! Még ennyi év után is emlékszel rám! Ezt vehetem bóknak? - a vele szemben ülő nyelt egyet. 

- Annak veszed aminek akarod! - használta fel ezer évének összes nyugalmát, hogy válaszolni tudjon.

- Kedves. 

- Mindig. Szóval mit akarsz itt?! 

- Tartozom egy szívességgel a testvéreidnek, nem emlékszel?

- Hát sajnálatos módon nem tudott beteljesíteni ezt a bizonyos szívességet!

- Tudom. Ezért is jöttem. Újra az élők sorában akarom látni mind három testvéredet!

- Tudtommal négy van. 

- Finn egy fikarcnyit sem érdekel! Sosem bírtam! Kol-t, Elijah-t, és Rebekah-t annál inkább, szóval én most szépen megyek és kihúzom belőlük a tőrt, amihez a te jóvoltadból jutottak hozzá! Persze csak miután elmondtad, hol rejtegeted őket! Halljuk!

- Hát arra várhatsz, Kedvesem!

- Drága, drága Niklaus-om! Itt nincs olyan válasz, hogy nem! Két lehetőséged van: vagy megmondod hol vannak, vagy megöllek! 

- Pedig ezt az egyet sohasem fogod belőlem kiszedni!

- Ó tényleg? Nah de mindegy is, egy hülyével nem érdemes vitázni! Én most megyek szívem. Egy napod van, hogy átgondold a válaszodat. - amint elmondta kilibbent az ajtón. Klaus követte. 

- Roxy várj! Miért jöttél vissza? 

- Ennyire zavar az itt létem drága? - felelt kérdésre kérdéssel, és megsimogatta az arcát. 

- Nem, csak tudod így 900 év után a felbukkanásod kissé.....váratlan!

- Nem kell neked mindent tudnod, Niklaus! Mindent a maga idejében!

- Nem a maga idejében, hanem most! 

- Hé ezt nem így játszuk! Az egyetlen aki itt most parancsolgathat az én vagyok, te is jól tudod, a múltban történtek után igazán illene most minden ízedben remegned a felbukkanásom miatt. 

- Azt már nem! - kapta el a lány torkát, aki egy könnyű mozdulattal lecsavarta az őt szorongató kezet, és a személyt, akihez tartozik a falnak szegezte. 

- Még mindig kitartasz a nemleges válasz mellett?! - érdeklődte fenyegető hangnemben.

- ...Igen.... - -kapkodott levegő után a fogva tartott. 

- Rendben drága! A te döntésed, tehát viseld el a következményeket is! - azzal a lendülettel egyszerűen kitörte a nyakát. Hagyta, hogy a földön landoljon, felkapta, majd elindult vele a Lockwood pince felé. Amint odaért, bele ültette a vasszékbe, ami már nagyon régóta ott porosodott, de most végre hasznát lehet venni. Leláncolta, majd beverbénázta. Pár óra múlva a hibrid ébredezni kezdett. Köhögve nyitotta ki szemeit, és az első amit meglátott, a vért iszogató elrablója volt. Nehézkesen elkezdett nevetni.

- Bárhogy kínzol, úgysem fogod kiszedni belőlem, hogy hol vannak!!

- Nem szükséges! Véletlenül nem a villád alatti barlangrendszerben tárolod őket?! - a férfi hallgatását néma beismerő vallomásnak vette. Szánakozóan elvigyorodott, majd vámpírsebességre kapcsolt. Tíz perc múlva meg is érkezett a Mikaelson villához. Berúgta az ajtót, és a pince felé sétált, ugyanis onnan lehetett átjutni a barlangrendszerbe egy titkos átjárón keresztül. Sokáig bolyongott a föld alatt mire megtalálta a koporsókat. Először felnyitotta azt, amin díszesen tetszelgett a "Kol" felirat. Megszorította, majd egy mozdulattal ki is rántotta a legfiatalabb ősből a tőrt. Utána következett Elijah, végül Rebekah. Amíg ébredeztek, felsuhant a konyhába néhány tasak vérért. Arra kapta fel a fejét, amikor valaki elkezdett káromkodni a ház alatt, oltári hangosan. Lerohant, majd Kol dühös arcával találta szembe magát. Viszont amint meglátta a lányt, ellágyultak a vonásai.

- Roxy.... 

- Kol! Jól vagy?

- Mostmár...Köszönöm! - ere a válasz csak egy kedves mosoly volt. Sorban felébredt a másik két ősi is. 

- Én most elmegyek, de hoztam vért. - odadobott mindhármuknak egy-egy tasakkal. - Tudom nem a legjobb, de most megteszi....

- Várj! - kiabált utána Bekkah.

- Igen?

- Maradj itt! 

- Mi? De miért? - vágott értetlen arcot. 

- Mert megmentetted az életünket!

- Várjatok ezzel a nagy örvendezéssel! - szólalt meg Elijah. - Hol van Niklaus?

- Nyugodjatok meg, őt elintéztem! A Lockwood pincében van!

Este.....

Rebekah megmutatta Roxy-nak a szobáját, aki ezek után elvonult, bezárta az ajtót, és rádőlt az ágyra. A plafon bámulta megállás nélkül. Egyszercsak azt hallotta, hogy valaki kiugrik a szomszéd szoba ablakán. Kinézett, és látta, hogy Kol éppen felfelé tart. 

- Kol?! Mi a franc?! Te hülye vagy! - nevette el magát a vámpír lány. Amint ezt kimondta, az ősi már előtte is termett, majd egy óriási csókot nyomott ajkaira. 

- Rég találkoztuk, Miss Petrova!

Keringő a halállal 18. - Bármennyire fáj, a búcsú akkor is örök...

Rest in Peace, my love
I'm so sorry
I loved you, I love you, and I will love you while I live only 

Children of Distance - Búcsúlevél

Ha egy bűn büntetlenül marad, a világ kizökken. Ha a bosszú elmarad, az egek szégyenkezve néznek le ránk. Nekünk is meg kell halnunk, hogy a bosszú köre bezáruljon. Így adunk hírt a bátorságunkról, hogy a világ megtudja, kik voltunk és mit tettünk. (...) Egyikünk sem tudja, hogy meddig fog élni, mikor jön el az ő ideje. De hamarosan csak ennyi marad rövid életünkből, a büszkeség, mit gyerekeink éreznek, ha kiejtik a nevünket. 

47 ronin c. film

- Sajnálom Kol.....köszönöm, hogy vagy nekem,...de itt a vége....sajn....sajnálom...sz...szeret....szeretlek... - amint ezt elmondta keze élettelenül lehulott a kőasztal mellé. Gyönyörű jégkék szemei örökre lecsukódtak. Egész testén az erek feldagadtak, és végigfutottak. Bőre hamuszürkévé változott. Az ősi odasétált és térdre rogyott. Megszorította a halott lány fagyos kezét, majd egy csókot nyomott rá. Lecsukta szemeit, és életében először sírt. Érzelmeket tükröző szemeiből fájdalmas könnycseppek potyogtak.
- Ne hagyj itt kérlek Scar! Könyörgöm! Ne hagyj itt szerelmem! Mindennél jobban szeretlek! Kelj fel! Gyerünk Scar ébredj!! - úgy rázogatta a lányt, mint egy kisfiú aki elvesztette az anyukáját, és nem akarja elfogadni, hogy nincs többé. - Miért teszed ezt velem?? Te vagy a legfontosabb dolog az életemben, és mégis itt hagysz! - ekkor már patakokban folytak gyászos könnyei. Elengedte az élettelen kezet és beült a kripta egyik sarkába. Felnézett, és szemeiben most nem a régi, jól ismert csillogás tükröződött, hanem valami más. Fájdalom. Magány. Elkeseredettség. - Miért ő?! Miért nem én haltam meg helyette?!! Nem ezt érdemelte! Nem tudok nélküle élni! És nem is fogok... - megfogta a földön heverő fehértölgy karót, megszorította, majd kis híján szíven szúrta magát, de valaki megállította. Húga, Bekkah.
- Mit művelsz, te barom?! Ilyenkor mi a francot érzel, a hülyeségen kívül?! Norm... - az ősi szőkeségnek torkára forrt a szó, ugyanis ekkor vette észre bátyja halott szerelmét. - Úristen.....Ugye nem...nem te ölted meg?!
- Dehogyis! A drágalátós hibrid bátyókád volt, akit annyira istenítesz!! De most hagyj! Menj el! MOST!! - ordította torka szakadtából, amitől még Rebekah is megijedt, ugyanis még sosem látta így bátyját. Nem látta még ilyen elveszettnek, dühösnek, és szomorúnak.
- De...de...
- Könyörgöm menj már el! - de a lány csak lefagyva állt - Az istenért, kotródj innen!
- Megértem, hogy fáj elveszíteni, de velem akkor sem beszélhetsz úgy, mint egy kutyával!
- Úgy beszélek veled ahogy akarok!! Takarodj innen, amíg ilyen nyugodt vagyok!!
- Nyugodt?! Komolyan mondod?! Képzeld Kol egyáltalán nem vagy nyugodt! Az egész város hallja amit mondasz!!
- Ó tényleg?! És te mit tennél, ha mondjuk teljesen "véletlenül" megölném életed szerelmét, Marcel-t?!!
- Meg ne próbáld, te átkozott féreg!! Egyáltalán hogy hívhatlak a testvéremnek?!
- Engem az se érdekel, ha soha többé nem látlak! Csak hordd el magad!! - a Mikaelson lány vette a célzást, miszerint nem kéne még jobban feldühítenie bátyját, már ha az lehetséges, ezért elsunnyogott. Kol gondolkozott egy kicsit további életéről, és végül arra jutott, hogy Scar nem maradhat egy kriptában. Óvatosan karjaiba vette a holttestet, és elindult vele. Útja egyik kedvenc helyére vezette. A tisztás gyönyörű volt, tele virágokkal, és pár fával. A smaragd zöld füvön még látszódott a reggeli harmat. A szél lágyan fújdogált. Leguggolt, és lefektette a lányt a földre. Előkapta mobilját, és elkezdett tárcsázni egy számot. Oda hívott két embert, akik nem sokára meg is érkeztek.
- Jó napot uram!
- Nem éppen. De azért maguknak is. - eléjük lépett, és a szemükbe nézett. Megigézte őket.

2 órával később...
- Kész van, uram! - Kol erre csak bólintott. A munkások elköszöntek, majd hazafelé vették az irányt. Az ősi az idehozatott, bársonnyal kibélelt koporsóba fektette szerelmét, majd óvatosan rácsukta a "doboz" fedelét. De még mielőtt ezt megtette volna, adott a hibrid lánynak egy utolsó csókot.
- Tiszta szívemből szeretlek, és szeretni is foglak, amíg csak élek! - folyt végig egy gyászos, és fájdalmas könnycsepp szomorú arcán. Belehelyezte a fekete koporsót az előre megásott gödörbe. Elkezdte rádobálni a földet egy ásóval. Mikor kész lett, ránézett a sírkőre, amire a szokásos "Nyugodj békében" felirat helyett az volt rávésve, hogy "Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek szerettét fedi e sírhalom". Ezt látva elszomorodott. Elszomorodott a tudattól, hogy nem láthatja többé a lány gyönyörűen csillogó, életvidám szemeit, csodás mosolyát, ami a boldogságot jelentette Kol számára. Nem hallhatja többé csilingelő hangját, amit egész életében hallgatott volna. Nem beszélhet vele soha többé. A sírba viszem az összes titkodat mondás itt érvényesült, sajnos. Nem csókolhatja meg puha, mézédes ajkait többször. Nem láthatja érzéseket tükröző arcát, amit mikor meglátott a legrosszabb napból is a legjobb lett. Nem foghatja meg puha, bársonyos kezét. Nem láthatja soha, de soha többé, amíg világ a világ. Egyszerűen olyan, mintha nem is létezett volna. Pár év múlva már senki sem fog rá emlékezni, de ő igen. Nem fogja elfelejteni soha. Nem lesz már egy olyan fontos személy se az életében, mint Scar, ebben teljesen biztos volt. Nem fog már soha úgy szeretni senkit, mint ahogyan a lányt. Nem fog már érezni olyan téren, amit szerelme hozott ki belőle. Újra a régi, kegyetlen, érzelemmentes Kol lesz, örökkön örökké.

Mit ér a könny, s mit ér az ember, 

ha úgyis meg kell halni egyszer, 

s elvész a szó, és nem marad

csak egy tenyérnyi hely a föld alatt, 

rothadó hús, szétfoszló csont:

Voltam. Éltem. Meghaltam. Pont. 

Wass Albert

Keringő a halállal 17. - Nem hagyhatsz itt!!

Majka - Nekem ez jár

Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.

Chuck Palahniuk

 - Klaus Mikaelson! Igaz, hogy a bátyám vagy, de ha te hidegvérrel meg tudtál ölni, nem is egyszer, akkor én miért ne tehetném meg?! - azzal a lendülettel elindult egy kripta felé, és a közepén lévő kőasztalra óvatosan ráfektette reszkető szerelmét. Nagyon rossz állapotban volt. Sok vért vesztett, és ráadásul a penge elviselhetetlen fájdalmat okozott neki. Felhúzta pulóvere újját, és benyúlt a lány hasába, aki erre felordított. Az ősi kirántotta a pengét, és Scar szemébe nézett.
- Tarts ki szívem, nagyon szépen kérlek! Mindjárt jövök! - mondta határozottan, bár legszívesebben sírni lett volna kedve, ugyanis tudta, mivel jár Papa Tunde fegyvere egy átlag vámpírnak. Még akkor is, ha hibrid, az illető. Egyetlen egy következménye volt, mégpedig a halál. Bárki, akibe eddig beleszúródott a penge, kínok közti halált halt. Miért pont most lenne másképp?? Magabiztosan kisétált az ajtón, és meghallotta, amint bátyja próbál kijutni a temetőkapun, de sehogyse sikerült neki. Ezért persze a jól ismert Klaus-féle káromkodás sem maradhatott el. Chh....! Én durvábban nyomatom! Hozzám képest te egy nagy lófasz vagy, "kedves" bátyókám! Mögé suhant, és cinikusan megszólalt.
- Én "legdrágább" testvérkém, bárhogy próbálod, innen nem fogsz kijutni egyhamar! - szája ördögi mosolyra húzódott.
- Mit akarsz?!
- Még kérdezed, te utolsó senkiházi féreg?!! Scar HALDOKLIK!!! És ez mind miattad van!! Nem fogom szónélkülni hagyni!! Vagy talán azt vártad, hogy megdicsérlek, amiért a halálát okozod annak akit szeretek?! Vagy mi?! Nah mi van?! Ilyenkor bezzeg nem tudsz pofázni!! - ideges tekintettel bátyja elé lépett, és megforgatta kezében a a fehétölgyfa karót, amit Scar-nál talált, és elhozta. Elkapta a hibrid torkát, és a szívéhez igazította a halálos fegyvert. Klaus bárhogy próbálta, nem tudta ellökni magától öccsét. Nem tudta mi van vele. Nem tudta miért ilyen gyenge mostanában. - Vegyél egy mély levegőt, és élvezd ki, mert EZ LESZ AZ UTOLSÓ!! - már épp készült leszúrni a férfit, mikor......


Mystic Falls....
Damon a koporsóban pár óra mülva felébredt, és elkezdett dörömbölni.
- Merre vagy te számító ribanc?! - mondta köhögve, ugyanis alig kapott levegőt, abban a "dobozban". Ami még nem is lett volna baj, de mivel már napok óta nem jutott vérhez, ezért levegőre lett volna szüksége. Még pár cifra szitkozódás elhangzott az idősebbik Salvatore szájából, de az oxigénhiány miatt eszméletét vesztette. Körülbelül 2 óra elteltével arra nyitotta ki nehézkesen a szemeit, hogy valaki kiásta a föld alól, és felnyitotta koporsóját, amivel Rebekah közreműködésével kötött közelebbi ismeretséget. A naptól nem igazán látott semmit, mert pont belesütött a szemeibe, ami a több órányi sötétség után nem esett éppen a legkellemesebben. Hunyorogva felült, és egy középkorú arccal találta szembe magát.
- Szükségem van rád, hogy megölhessem őket!



New Orleans, Temető....
.........nyöszörgést hallottak. Kol felismerte a hang tulajdonosát, és ott hagyta újdonsült áldozatát. A kriptához rohant, ahol meglátta a halál szélén álló szerelmét. Szemeiből véres könny folyt, és szomorúan nézett az ősire. Klaus, kihasználta a helyzetet, miszerint Kol otthagyta. Ismét megpróbált kijutni, ami most sikerült is neki. Olyan messzire ment, amennyire csak tudott.
- Sajnálom Kol.....köszönöm, hogy vagy nekem,...de itt a vége....sajn....sajnálom...sz...szeret....szeretlek... - amint ezt elmondta keze élettelenül lehulott a kőasztal mellé. Gyönyörű jégkék szemei örökre lecsukódtak. Egész testén az erek feldagadtak, és végigfutottak. Bőre hamuszürkévé változott. Az ősi odasétált és térdre rogyott. Megszorította a halott lány fagyos kezét, majd egy csókot nyomott rá. Lecsukta szemeit, és életében először sírt. Érzelmeket tükröző szemeiből fájdalmas könnycseppek potyogtak.
- Ne hagyj itt kérlek Scar! Könyörgöm! Ne hagyj itt szerelmem! Mindennél jobban szeretlek!

- Ne sírj! Nemes halált halt.
- Mégis hogyan lehet egy halál nemes? Értelmetlenül meghalni egyáltalán nem nemes!
- Tévedsz. Azon az úton meghalni, melyet magad választottál, a halál bármely más formájánál értékesebb és nemesebb.

Warrior Beak Dong Soo c. film

Keringő a halállal 16. - Az utolsó szabadulási lehetőségeddel együtt, eltemetlek téged is!

Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet, de változott a terv, ugyanis a következő fejezetnek lesz "A holtak városának fogságában" a címe, nem pedig ennek. Azért remélem tetszeni fog! Jó olvasást hozzá! 

                                                                           Puszi, Szimi

Florence & The Machine - Seven Devils 

- Fuss! - amint elmondta nem bírt tovább uralkodni magán, és előtört az előbbi, legsötétebb énje. Olyan volt, mintha nem is ő irányítaná a testét. Kol nem tétovázott, vámpírsebességre kapcsolt. A lány egy gyilkos mosolyt villantott, és utána ment.

Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Mi a......Mi történt?! Abban a pillanatban egy jól kifaragott karó fúródott hasfalába. Felordított, majd nehézkesen kinyitotta szemeit. Mindent homály fedett. Egy alak rajzolódott ki előtte. Lassan kezdett élesedni a kép, és egy kék szemű, szőke, mindenre elszánt vámpír lánnyal találta szembe magát. Rebekah. Hát persze! Ki más?! Forgatta meg szemeit. Az ősi szőkeség erre egy karóval válaszolt.
- Na először is! Egy dolgot már most tisztázzunk! Amit tőlem fogsz kapni, azt nem teszed ki az ablakba! A megváltó halálért fogsz könyörögni, DE nem kapod meg! Arról ne is álmodj én legdrágább Damon-kém! Hisz' nekem is jár egy kis szórakozás, nemde? - mosolyodott el ördögien.
- Neked is szia Bex! Az én oldalamról is tisztázzunk egy-két dolgot, rendben szivi? Először is: ne rajtam éld ki a perverz gyilkolászós hajlamaidat, oké?! Nem vagyok a játékszered, és nem is leszek soha! Megölhetsz, ha akarsz, DE tudom, hogy nem fogod megtenni! Ahhoz túlságosan is imádsz! - természetesen a jól ismert Damon-féle cinizmus nem maradhatott el.
- Ebbe belekezdened is kár volt! Tudod mi a legnagyobb gáz? Az, hogy akkora arcod van, hogyha szökni próbálnál, nem férnél ki az ajtón! - bólogatott komolyan Bekkah. Az idősebbik Salvatore elröhögte magát.
- Te ezt most komolyan gondoltad? Mindketten tudjuk, hogy hőn áhított vágyálmod, hogy egyszer beléd szeressek! - húzodott önelégült vigyorra a szája.
- Hát te hülye vagy! - háborodott fel a lány.
- Csak az igazat mondom szivi!
- Engem te ne hívj szivinek!
- Akkor minek hívjalak? Cica, Baby, Édes, Szívecském, soroljam még?
- Hogy lehet valaki ekkora paraszt, mint te?!
- Könnyen.
- Figyelj! Egy dolgot kérdezek, aztán hagyjuk is békén egymást!
- Lökjed Cica!
- Először: fogd be azt a nagy pofád! Szóval, néha nincs eleged saját magadból?! Mert nekem már nagyon elegem van az egódból! Remélem tudod, hogy a bunkóságnak is van határa!
- Igen Baby, tudom, hogy van! Nekem meg útlevelem! - kacsintott rá a dühöngő szőkeségre. Rebekah Damon elé lépett, és egy egyszerű mozdulattal kitörte a nyakát.
- Most megjárod, te utolsó, senkiházi féreg! - a lány vészjóslóan elmosolyodott, majd felkapta a férfit, és elsuhant. Amint, leért a Mikaelson villa alatt húzódó barlangrendszerbe, ledobta a földre áldoztatát. Egy koporsóhoz sétált, és felnyitotta. Üres volt. Rajta díszesen tetszelgett a "Rebekah" név. Az ősi elfintorodott, saját koporsója viszontlátásának "örömére". Nem értette soha, hogy bátyjának, Nik-nek, mi jó abban, hogy koporsóba zárja őket, egy ezüst tőrrel a szívükben. "Óvatosan" beledobta Damon-t a koporsóba, úgy, hogy csattant. Rázárta a fedelét, és elkezdte húzni a kijárat felé. Az erdőbe vitte, ahol már egy előre megásott gödör várta őket. Mint mindig, Bekkah most is minden eshetőséget számításba vett. Egy nagy lendülettel belehajította a koporsót, és előjött két ember. Bex kiadta a parancsot, majd, mint két engedelmes zombi, dobálták rá a földet, ezzel betemetve Damon összes szabadulási esélyét.


Klaus még mindig nem tudta elhinni, hogy Scar képes lett volna hidegvérrel megölni őt. Ráadásul öccse mentette meg. Üveges tekintettel járkált az utcákon. Egyszercsak arra lett figyelmes, hogy a temető közepén állt. Hangokat hallott. Körülnézett, de nem látott semmit. Megfordult, és előtte termett Kol, rémült tekintettel.
- Mit keresel itt?! - "érdeklődte" meg a hibrid.
- Scar.... - az ősi zihálva vette a levegőt. - Scar......meg akar ölni!
- Nála vannak a tőrök?!
- Rosszabb. Nála van a fehértölgyfa karó!
- Mi?!
- Süket vagy?! - veszekedésüket az szakította félbe, hogy észrevették amint valaki belép a temető kapun.
- Kol! Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő! - Kol és Klaus összenéztek, majd a két kivezető úton indultak külön-külön vámpírsebességgel. Scar várt egy kicsit, és meghallotta valamelyik ősi lépteit. A hibrid volt az.
- Elbújhatsz, de nem menekülhetsz!
- Nem is akarok. - állt elé Nik. Scar hidegen elmosolyodott, amitől a férfit kirázta a hideg. A lány elé suhant. Az megszorította a karót, és le akarta szúrni vele az ősit, de Klaus gyorsabb volt, és előrántott a zsebéből egy pengét, amit még körülbelül a 18. század vége felé zsákmányolt akkori legfőbb ellenségétő, Alphonz Bellatunde Delgallo-tól, akinek ismertebb neve Papa Tunde.  A penge a lány hasában kötött ki, aki erre felordított a fájdalomtól. Vámpírjegyei eltűntek, és újra a régi kék szemű Scar volt. Teste magába temette Papa Tunde pengéjét. A lány sikítására Kol is felfigyelt, és elindult a hang irányába. Ekkor még nem tudta, milyen látványban lesz része. Odaért, és egy önelégült, gyilkos tekintettel találta szembe magát. Klaus volt az.
- ...K...Kol.... - nyögte utolsó erejéből a hibrid lány.
- Scar! - ekkor látta meg a földön szenvedő szerelmét. - Mit tettél te féreg?!! - indult meg bátyja felé indulatosan. Legszívesebben megölte volna. De most fontosabb volt neki Scar hogyléte, mint a bosszú. Felkapta és elindult vele a kivezető kapu felé, de bárhogy próbálkozott, nem tudott kilépni. Egy láthatatlan fal megakadályozta.
- Mi a fene?! - lepődött meg az ősi. Nem tudta mit tegyen. Vagy talán mégis! - Klaus Mikaelson! Igaz, hogy a bátyám vagy, de ha te hidegvérrel meg tudtál ölni, nem is egyszer, akkor én miért ne tehetném meg?!

A blogom legelső díja:)

Sziasztok! 

Köszönöm szépen Lyl Shanno-nak életem első díját. Nagyon hálás vagyok érte! :)
Ui.: Nem sokára hozom az új fejezetet ;) 

                                                                                                   Puszi, Szimi

Szabályok:

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj a jelölő által írt kérdésekre!

Írj ki 11 kérdést!

11 blogot kell linkelni és jelölni! 

Magamról:

1. Van egy beagle kutyám, Teddy, akit imádok. 

2. Szeretek zumbázni.

3. Nagyon nagy TVD, The Originals, Odaát és Teen Wolf fan vagyok :) 

4. A TVD-ben, akár a sorozatban, akár egy fanfiction-ben, kivétel nélkül Kol a kedvencem, és nagyon szeretném, ha visszatérne a TO-ban. 

5. Kol-t elneveztem Kol macinak, és azóta mindig így hívom. :D 

6. Volt pár nagyon nagy esésem. Hát igen, valahogy vonz magához a padló. xD

7. Imádok blogolni. 

8. Kb. 5-6 évig jártam lovagolni, de sajnos már abbahagytam :(

9. Nem szeretem a romantikus filmeket. A horrort bírom. :)

10. Tegnap ültem a betonon és a kutyám ráugrott a hátamra, és rádobta a fejemre a pórázt. :D

11. Imádok vásárolni :)

Válaszaim:

1. Melyik a kedvenc blogod?

 Lobbanékony

2. Melyik a kedvenc idézeted? 

  "Sometimes we just can see clear only after our eyes washed away with tears"  " Néha csak akkor látunk tisztán, mikor a szemünket már elmosták a könnyek" 

3. Mit csinálnál, ha a kutyusod/macskád meghalna?

Hát igazából nem tudom......, de rettenetesen szomorú lennék és sírnék, az egyszer biztos!

4. Milyen sorozatokat nézel?

Húú hát elég sokat....pl.: Vámpírnaplók, The Originals, Odaát, Teen Wolf, True Blood, Jóban Rosszban stb.....

5. Ha lehetne választásod, milyen természetfeletti lény lennél? 

Egyértelműen vámpír ;)

6. Hol szeretnél lakni? 

Los Angeles-ben.

7. Tetszik neked valaki?

Igen :) 

8. Mit gondolsz Magyarországról?

No comment o.O ;) 

9. Mi álmaid állása?

Lakberendező szeretnék lenni:) 

10. Mit tennél, ha találkoznál a kedvenc énekeseddel/sztároddal?

Először is Nate nyakába ugranék ujjongva, és össze-vissza puszilgatnám, aztán elrabolnám és haza vinném ( Na jó csak vicceltem, de csak az elrablós dologgal ) xD :)

11. Örülsz, hogy kaptál egy díjat? 

Igen! Nagyon nagyon nagyon! :D

A kérdéseim: 

1. Ki a kedvenc szereplőd a Vámpírnaplókból?
2. Mi a kedvenc sorozatod?
3. Van háziállatod?
4. Sportolsz valamit?
5. Mi a legfőbb vágyad?
6. Mit tennél, ha kedvenc sztárod szembe jönne veled az utcán?
7. Mi szerettél volna lenni kiskorodban?
8. Szerelmes vagy most valakibe?
9. Volt már olyan ember, akit elkezdtél valahogy becézni, de az neki nem tetszett? Ha volt, akkor hogy hívtad?
10. Mi a kedvenc idézeted?
11. Mi a kedvenc filmed?


Akiknek küldöm (link a blog nevén) :

Stories by Veronika
Klaroline - Vonz a sötétség
Démoni szemek
Judit történetek
Lobbanékony
Véres szerelem
Caroline naplója
I'm in love with the monster
Halhatatlan szerelem
Klaroline by ellie
Dance with the Devil

Egy kis ízelítő a 16. fejezetből...

Sziasztok!
Hoztam egy részletet az új fejezetből, remélem tetszeni fog! Jó olvasást hozzá! Várom a kommenteket! :)
Az egész 16. fejezet címe: A holtak városának fogságában....


Klaus még mindig nem tudta elhinni, hogy Scar képes lett volna hidegvérrel megölni őt. Ráadásul öccse mentette meg. Üveges tekintettel járkált az utcákon. Egyszercsak arra lett figyelmes, hogy a temető közepén állt. Hangokat hallott. Körülnézett, de nem látott semmit. Megfordult, és előtte termett Kol, rémült tekintettel.
- Mit keresel itt?! - "érdeklődte" meg a hibrid.
- Scar.... - az ősi zihálva vette a levegőt. - Scar......meg akar ölni!
- Nála vannak a tőrök?!
- Rosszabb. Nála van a fehértölgyfa karó!
- Mi?!
- Süket vagy?! - veszekedésüket az szakította félbe, hogy észrevették amint valaki belép a temető kapun.
- Kol! Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő! - Kol és Klaus összenéztek, majd a két kivezető úton indultak külön-külön vámpírsebességgel. Scar várt egy kicsit, és meghallotta valamelyik ősi lépteit. A hibrid volt az.
- Elbújhatsz, de nem menekülhetsz!
- Nem is akarok. - állt elé Nik. Scar hidegen elmosolyodott, amitől a férfit kirázta a hideg. A lány elé suhant. Az megszorította a karót, és le akarta szúrni vele az ősit, de Klaus gyorsabb volt, és előrántott a zsebéből egy pengét, amit még körülbelül a 18. század vége felé zsákmányolt akkori legfőbb ellenségétő, Alphonz Bellatunde Delgallo-tól, akinek ismertebb neve Papa Tunde.  A penge a lány hasában kötött ki, aki erre felordított a fájdalomtól. Vámpírjegyei eltűntek, és újra a régi kék szemű Scar volt. Teste magába temette Papa Tunde pengéjét.

Keringő a halállal 15. - Átok

Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet, de sajnos ez most elég rövidre sikeredett. Szerencse, hogy amilyen rövid, talán olyan izgalmas is...:) Jó olvasást hozzá! Várom a kommenteket! ;) 

    Natalia Kills - Zombie


- Klaus! - mondták ki egyszerre az ősi hibrid nevét. Az csak állt, de egy idő után vámpírsebességgel elsuhant. Kol és Scar értetlenül néztek egymásra.
- Ilyenkor nem az szokott következni, hogy a nagy mindenre elszánt gyilkos mindenkit lemészárol? - kérdezte a hibrid lány kissé komolytalanul, de tudta, hogy ezt most nem vehetik csupán egy játéknak, amiben a legkisebb megerőltetés nélkül győzhetnek. Nem...ez annál sokkal halálosabb fenyegetés. Így, hogy lelepleződtek, a lány félt, hogy már nem sok van neki hátra. Eddig meg akarta ölni magát, de most esze ágában sem volt ezt tenni. Végre megtalálta a boldogságot valaki mellett. És ez a valaki nem más, mint Kol.
- De.....elméletileg..legalábbis én biztos ezt tenném. Fura, hogy csak így minden szó nélkül elmegy. Legalább a fogait kivillanthatta volna! - méltatlankodott az ősi. Erre Scar oldalba vágta nevetve.
- Na jó figyelj rám! Ez NEM játék! Utána kéne menni és megmagyarázni a dolgokat.
- Ezt komolyan gondolod? Mit vársz tőle? Azt, hogy megérti a dolgot, és jóságos tündér módjára áldását adja?! Nagy szart! Amint odamegyünk megpróbál majd megölni! - tartott kisebb fejmosást a lánynak.
- Jó, jó, de akkor mit csináljunk?!
- Megvárjuk amíg visszajön.
- De.....
- Semmi de!
- Oké.....most elmegyek és ne kövess!
- Hova mész? - kérdezte az ősi számonkérő hangsúllyal.
- Éhes vagyok. Na pá-pá Kol maci! Ne merj követni! - azzal a lendülettel elsuhant.
- Kol maci?! - ezt a kisebb felháborodást a  hibrid lány már nem hallotta meg.

Bourbon Street......
Scar már a harmadik embert csapolta le, de még mindig szomjas volt. Érezte, hogy van valaki mögötte. Ledobta a földre áldozatát.
- Kol nem megmondtam, hogy ne kövess?!
- Cseppet sem hasonlítok arra az árulóra, akit már nem tartok a testvéremnek! - hallott meg egy ismerős hangot. Túl ismerőset. Megpördült, és egy ádáz tekintettel találta szembe magát. Pár percig csak minden szó nélkül farkasszemet néztek egymással. Végül a lány szólalt meg.
- Mit akarsz?!
- Elárultál!
- Oh szívem hisz nem ez volt az első alkalom, hogy megtettem, ezt igazán megszokhattad volna! Ha pedig valami nem tetszik, szépen vissza lehet menni Mystic Falls-ba! Senki nem hívott! Eddig is nagyon jól megvolt ez a város nélküled! - osztotta ki Klaus-t. A hibrid köpni-nyelni nem tudott. Vámpírjegyei előjöttek. Scar sem maradt adósa. Szemei alatt kidagadtak az erek, szemfogai megnyúltak, szeme vérben forgott, égszínkék pupillái pedig éjfekete színben játszottak. Ez is a hibrid lét előnye.
- Ha harc, hát legyen harc! - ez volt a végszó. Klaus neki támadt a hibrid lánynak, aki egy egyszerű mozdulattal a földre küldte őt. Az gyorsan felpattant és megint megpróbálkozott. Neki nyomta a lányt egy falnak, aki bevetette a jó öreg agyrobbantós trükköt. A hibrid felordított, majd térdre esett a fájdalomtól. Scar lassan közeledett felé, ördögi mosollyal az arcán. Nem igazán érdekelte őket, hogy éppen a Bourbon Street-en akarják megölni egymást, ami történetesen tele van emberekkel. Egyszercsak a lámpá elkezdtek sorban felrobbani. A lány leguggolt Klaus elé, és benyúlt a mellkasába. Megmarkolta a szívét, és ki akarta tépni, de valaki nekicsapta a szemközti falnak. A lány felállt, és vámpírsebességgel hazafelé vette az irányt. Kol követte.


Scar háza.......
Az ősi belépett az ajtón, és látta, hogy Scar ablakon bámul ki. Közelebb ment hozzá, és magafelé fordította. Egyáltalán nem az a látvány fogadta amire számított. Valami megváltozott. És nem jó irányba. A lány arcán ott voltak vámpírjegyei, de még nem is ez volt a legnagyobb baj. Szeme vörösen izott, körülötte pedig koromfekete vonal húzódott.

Kol ekkor vette észre, hogy a lány egy fehértölgyfa karót szorongat a kezében. Megrémült. A hibrid lány megforgatta kezében a karót. A férfi elé suhant és bele szúrta a hasába. Abban a pillanatban, mikor megtette, eltűntek vámpírjegyei, és újra a régi Scar volt. kirántotta a karót, és ezt suttogta:

- Fuss! - amint elmondta nem bírt tovább uralkodni magán, és előtört az előbbi, legsötétebb énje. Olyan volt, mintha nem is ő irányítaná a testét. Kol nem tétovázott, vámpírsebességre kapcsolt. A lány egy gyilkos mosolyt villantott, és utána ment. 

Keringő a halállal 14. - Őszinte vallomás

Sziasztok! Meg is hoztam az új fejezetet! Remélem tetszeni fog! :)
Csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy ez az a zene, ami ihletet adott:
Children of Distance - Kedves naplóm
Itt a link: http://www.youtube.com/watch?v=3EqWFGVmplk





- Szeretlek! Ez elég jó ok? - mosolyodott el Kol. Scar csak hebegett-habogott össze-vissza.
- Nem! - A lehető legjobb! Én is szeretlek! Tépte ki karját az ősi kezéből. Megfordult, hogy ne lássa rajta a férfi a valódi válaszát. Érzések milliói kavarogtak benne, és könnybe lábadt a szeme. Kol képéről leolvadt a vigyor.
- Szóval nem.....jó...tudod mit? Nem érdekelsz! Nem szeretlek! Csak azért csináltam, hogy ne tedd meg! De tőlem nyugodtan megölheted magad! Teljesen hidegen hagy a halálod gondolata! - amint ezt elmondta, elsuhant. A hibrid lány eddig bírta fenn tartani álarcát. Nem tudta mi történt vele. Vámpírléte alatt egyszer sem sírt. Csak akkor, mikor Mystic Falls-ba érkezett. Klaus egy érzelmi roncsot csinált belőle. Nem hiába nem akart soha többé szerelmes lenni James után. Lassan lecsúszott a földre a fal mentén, és sírt. Ő is szereti Kol-t, csak még magának sem meri bevallani. Nem akarja mégegyszer átélni azt a fájdalmat, amit a hibridnél érzett.
Kol eközben nem egy életet kioltott. Épp a Bourbon Street-en szívta egy fiatal nő ízletes vérét. Már a sárga földig leitta magát, de ettől függetlenül még betért a Rousseau's-ba, pár pohár - vagy inkább üveg - whiskey-re. A pulthoz sétált, majd nehézkesen leült a székre, ugyanis majd' leborult róla. Cami, a csapos lány odasétált hozzá, hogy felvegye a rendelést.
- Mit adhatok? - kérdezte kedvesen a lány.
- Whiskey-t.
- Nem hiszem én azt....maximum egy pohár vizet! - nézett végig a részeg férfin.
- Velem te ne ellenkezz! Whiskey-t! - mondta már-már kissé arrogánsan.
- Kol! Hallottad a hölgyet...max vizet kaphatsz! - csatlakozott be Marcel a beszélgetésbe, és leült az ős melletti székre. - Na mondd el mi bántja azt a pici lelkedet. - a férfi erre az egyik falnak nyomta a "Negyed királyát" a nyakánál fogva.
- Scar majdnem megölte magát, és ez mind azért, mert te voltál olyan hülye, hogy hittél neki és elengedted!! - ordította.
- Mi?! De...de nekem megígérte, hogy nem fog kárt tenni magában...
- Na tessék! Itt a bizonyíték arra, hogy nincs még egy ilyen nyomorék a földön, mint te! Mindenkinek elhiszel mindent?! Még azt is elhinnéd, ha azt mondanám, hogy egy rózsaszín csoda-egyszarvú vagyok!! - engedte el a vámpírt, aki a földre rogyott. Szánakozóan végignézett rajta, majd vámpírsebességgel elsuhant.

Eközben Scar házában.....
Csak sírt és sírt megállás nélkül. Egyszercsak arra lett figyelmes, hogy elsuhant előtte valami. Ezt betudta a könnyektől való hallucinációnak. Majd pár percre rá hideg szél fújt végig a szobán. Erre már tényleg megijedt. Felugrott, és elkezdett járkálni a házban. Minden helyiséget végignézett, de semmi és senki. Épp meg akart fordulni, amikor megjelent előtte egy árny. Lassan közeledett felé, és a nappali kezdett megtelni köddel. Hirtelen sikítást hallott. Halálsikolyokat. Áldozatokat. Hátrálni próbált, de akkor az árny mögötte termett. Megpördült a tengelye körül, hogy szembe nézhessen James-szel. Ugyanis biztos volt benne, hogy volt szerelme játszik vele. Az alak szeme vészjóslóan megvillant. A lámpák elkezdtek fel-le kapcsolódni, majd hirtelen minden sötétbe borult. Nem volt menekvés. Bármit is akart az árny, nem jó szándékkal jött, az biztos. Elkezdett lassan, de biztosan közeledni a lány felé. Ahogy ment, körülötte minden a tűz martalékává vált. A lány becsukta a szemeit. Nem akarta látni a saját halálát. Az alak megállt fél méterrel Scar előtt és a fekete árnyból kinyúlt egy kar. Elkapta Scar kezét, majd elkezdett mormolni egy varázsigét. A lány el akarta rántani a karját, de lehetetlen volt, mivel az a valami nagyon szorosan tartotta. Amint végig mondta a varázslatot eltűnt, és az áram is visszajött. A tűz alábbhagyott és olyan volt, mintha az egész meg sem történt volna. Semmi nyoma az előbbi tűznek, semmi hamu vagy korom. Körbenézett a szobában, de minden ugyanolyan volt, mint azelőtt a kis incidens előtt. Megszólalt a csengő. Scar ugrott egyet ijedtében. Remegő lábakkal elindult az ajtó felé. Óvatosan kinyitotta, de megnyugodott, amikor Kol-lal találta szembe magát. Megkönnyebbülten fújta ki a visszatartott levegőt.
- ....Öhm..szia Scar.
- Hello Kol. - mondta még mindig kissé remegő hangon, de úgy volt vele, hogy nem árulja el az ősnek az előbb történteket. - Mit keresel itt?
- Én csak.....el akartam mondani valamit...
- Ami azt illeti én is...


Mystic Falls, Mikaelson villa.....
- ÁÁÁÁÁ
- Mi van?! Nem tán fáj, ha beléd szúrok egy karót, mondjuk...ide! - azzal beledöfte a karót az idősebbik Salvatore gyomrába. Még ezt a kis "szórakozást" folytatta úgy két óra hosszáig. - Bekkah! Gyere csak egy percre! - húga pár perc múlva meg is érkezett.
- Mit akarsz?
- Rád bízom Salvatore-t. Azt csinálsz vele amit akarsz. Tőlem meg is ölheted! Nekem van egy kis elintéznivalóm...


New Orleans, Scar háza....
- Kezd te... - mondta Kol.
- Szeretlek..és nem tudok nélküled élni...el sem tudod képzelni mennyire fájt amikor azt mondtad, hogy nem jelentek neked semmit. - adta meg az őszinte választ. A férfi álla a padlót súrolta.
- Én is szeretlek. - csókolta meg a lányt. Az pedig visszacsókolt. Heves csókcsatába kezdtek, és a férfi felkapta Scar-t, majd nekinyomta az egyik falnak. Elkezdte csókolgatni a hibrid lány nyakát, aki ezt jóleső sóhajokkal jutalmazta. Kol lassan elkezdte levenni a lány felsőjét, és a melleit kényeztette. Scar már a fellegekben jár, és ő is letépte a férfiról a pólót. Elindultak az ágy felé, de ajkaik egy percre sem váltak el egymástól. Az ősi, amikor elérték az ágyat, letette Scar-t a földre, aki elkezdte kigombolni a férfi nadrágját. Kol gyorsan lerúgta magáról, és a lányról is letépte a nadrágot. Óvatosan ráfektette az ágyra és végig csókolta a testét. Scar száját sóhajok hagyták el. De ő sem maradt a férfi adósa. Fordított a helyzetükön, és most ő hintette be csókokkal az ősi felsőtestét. Kol egy gyors mozdulattal megszabadította a lányt a fehérneműitől. Scar a fogaival lehúzta a féfiról az alsó nadrágot, majd visszatért az ajkaihoz, és újabb heves csókcsatába kezdtek. Végigsimították egymás testét. Az ősi fordított a helyzetükön, így most ő került felülre. Hirtelen Kol belé hatolt. A lány felsikoltott, majd elkezdte karmolászni az ős hátát. Meg is lett a nyoma. Az egész háta tiszta vér volt, de egyáltalán nem zavarta. Épp ellenkezőleg. Szerette, ha egy nő ennyire tüzes. Kol gyorsabb tempóra váltott. Pont egyszerre érték el a gyönyör kapuját. A férfi távozott a lány testéből, aki utána kapott, és magához rántotta. Kol lágy csókot nyomott a hibrid lány ajkaira. Legurult róla, mellé feküdt, és jó szorosan átölelte. Scar soha életében nem érzett még ilyen eős szenvedélyt, ahogy Kol se. Ezt a remek pillanatot az szakította félbe, hogy valaki Scar nevét kiabálta, majd benyitott a szobába kopogás vagy ilyesmi nélkül. Áh minek az? Teljesen felesleges!
- Klaus!

Keringő a halállal fejezetek

Keringő a halállal

Scarlett Williamson egy átlagosnak nem mondható, 19 éves boszorkány-vámpír hibrid. Damon régi ismerőse, és Mystic Falls-ba utazik az kérésre. Az idősebbik Salvatore azzal bízza meg, hogy csábítsa el Klaus-t, férkőzzön a kegyeibe, és szedjen ki belőle minél több információt, ami még később hasznukra válhat. A hibrid első találkozásukkor beleszeret Scar-ba. Ez elég furcsa lehet, mivelhogy az önző, mindenkit eltipró végtelenül gonosz hibrid első látásra szerelmes lesz? Ez annak köszönhető, hogy Scarlett nem bízza a véletlenre a dolgot. Beveti azt a képességét ami miatt Damon őt hívta. De korántsem úgy alakulnak a dolgok ahogy ők akarták. Mi van, ha Scarlett tényleg szereti Klaus-t? És a hibrid is viszont szereti? De ha kiderül ez a kis terv, akkor mi lesz Klaus reakciója? Vagy épp Damon-é, amikor megtudja, hogy Scarlett szerelmes legfőbb ellenségébe és az egész terve füstbe ment? És Kol? Ő is a lány életének egy fontos része. De vajon fontosabb, mint Klaus? Esetleg szerelmi háromszög van itt készülőben? Vagy épp egy testvérviszály kellős közepébe csöppentünk, az amúgy sem túl felhőtlen hétköznapokban? Kiderül, ha elolvassátok. :)




1. fejezet - Mindig minden úgy van, ahogy Klaus akarja....

2. fejezet - Mentőakció

3. fejezet - Egy régi ismerős

4. fejezet - Első találkozás

5. fejezet - Csak egy reggeli.....

6. fejezet - A titok

7. fejezet - Találkozás a Mikaelson család egy részével....

8. fejezet - Amikor minden összedől...

9. fejezet - Fekete rózsa és egy véres levél....

10. fejezet - Hello New Orleans!

11. fejezet - Végső búcsú

12. fejezet - Nem vagyok hajlandó tovább titkolózni!

13. fejezet - Egy ok, amiért ne öld meg magad....

14. fejezet - Őszinte vallomás

15. fejezet - Átok

16. fejezet - Az utolsó szabadulási lehetőségeddel együtt, eltemetlek téged is!

17. fejezet - Nem hagyhatsz itt!!

18. fejezet - Bármennyire fáj, a búcsú akkor is örök

19. fejezet - A démon lehelete

20. fejezet - A remény feléled

21. fejezet - Itt nyugszik a szegény bűnös, Eleonore, imádkozz érette!

22. fejezet - Gyilkos alku

23. fejezet - Feltörnek az emlékek, feltépődnek a sebek

Keringő a halállal 13. - Egy ok, amiért ne öld meg magad....

- Ölj meg! Kérlek! - az ősi, úgy érezte, mintha tőrt döftek volna a szívébe. Még a levegő is megakadt benne.
- De....de......NEM! Normális vagy?! Minek kell egy ilyen kis féregtől parázni?! Ráadásul ennyire?! Ki ez egyáltalán?! Az atyaúristen, hogy még te is inkább a halált választod, minthogy ellenszegülj neki?!! Vagy tudod mit? Nem is érdekel! De egy dolgot tisztázzunk: NEM foglak megölni!!!!! Arról ne is álmodj! - ordította egyenesen a síró lány arcába.
- Szóval nem.....nyugodj meg, nem fogok könyörögni, hogy tedd meg.......megteszem én! - jelentette ki csalódással a hangjában. Azt remélte, hogy Kol-nak nem jelent annyit, hogy ne ölje meg, és mégis...sőt! Sokkal többet is! Amint a férfi ezt meghallotta, odasuhant a lányhoz és kitörte a nyakát.
- Nem fogom hagyni, hogy megöld magad! - gyorsan felkapta a földről és besétált a vámpírtanyára.
- Marcel! - kiabálta a vámpír nevét., aki erre besétált az egyik ajtón.
- Kol? - kerekedtek el a férfi szemei. - Mit tettél Scar-ral?! - nyomta neki az egyik falnak az ősit, aki ennek következtében elejtette a hibrid lányt.
- Semmit, te idióta! Csak megvédtem saját magától! - lökte a földre Marcel-t.
- Miről beszélsz Mikaelson?!
- Meg akarta ölni magát!
- Mi?!
- Hagyjuk! Van valami pincéd ahová bezárhatjuk? - érdeklődte Kol.
- Gyere velem! - mondta határozottan a vámpír. Az ősi felkapta az ideiglenesen halott lányt a földről, és követte a "Negyed királyát". A férfi levezette Kol-t egy nagyon réginek tűnő helyiségbe, aminek a közepén egy szék volt, ami a legerősebb vasból készült. Az ősi beleültette a a hibrid lányt. Leláncolta, majd beadott neki egy adag verbénát. Rosszul érezte magát amiatt, hogy ezt teszi, de ha egyszer nincs más választása?

Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Hol a fenében vagyok? Damon ébredezni kezdett.
-ÁÁÁÁ!!!! - felordított, mert érezte, ahogy egy karó fúródik a bordái közé, épp a szíve alá.
- Szép jó reggelt CsipkeDamon-ke! - röhögte el magát Klaus, és még egy karót beledöfött az "áldozatba". Az idősebbik Salvatore nem adta meg a hibridnek azt az örömöt, hogy szenvedni lássa. Inkább csendben tűrt. Viszont, amikor már a huszadik karót szúrta bele az ősi, nem bírta tovább és elájult.

New Orleans, Marcel pincéje.....
A hibrid lány köhögve nyitotta ki a szemeit, de nem látott semmit, csak sötétséget. Egyszercsak léptek hangját hallotta. Nyílt az ajtó, és Kol lépett be rajta, komor tekintettel.
- Kol.... - mondta ki a férfi nevét nyöszörögve.
- Annyira sajnálom Scar, de másképp nem védhetlek meg..... - szemei őszinte megbánást tanúsítottak. Fogott egy széket és leült a lány elé. Egy ideig csak szemeztek egymással, de pár perc múlva Kol megszólalt. - Mesélj el minden erről a James-ről. Miért félsz tőle? Mivel tud neked ártani, ha már halott? - hangjában őszinte kíváncsiságot lehetett hallani. Scar halkan bólintott.
1232. Dublin....
- Ne! James kérlek ne! 
- Ne ellenkez! - dobott egy kőoltárra. Be kell ismernem, nagyon féltem. - Esther! - egy nő nevét kiabálta....akkor még nem tudtam ki lehet. 
- James. Rég láttalak. Kezdhetjük? 
- Természetesen. 
- Fesmatos ofo theo festos. Fesmatos ofo theo festos! FESMATOS OFO THEO FESTOS! - itt már nagyon féltem, mert elkezdett remegni a föld. Felsikoltottam, majd összeestem. Amikor kezdtem ébredezni, két hangot hallottam. Esther és James. 
- Remélem tudod, hogyha nem végez a gyermekeimmel, meghal?! 
- Igen, tudom. 
- Gondoskodj róla, hogy megtegye, különben a legfájdalmasabb halálban lesz része! 
- Ez nem lehet igaz! Végig az anyám keze volt benne ebben az egészben?! - háborodott fel Kol.
- I...igen.... - válaszolt a hibrid lány remegő hangon. Amint ezt kimondta, az ős elviharzott. Egy órával később Marcel ment be a cellába, ahová Scar-t zárták.
- Marcel.......segíts! Engedj ki! - a vámpír meg se bírt szólalni, mert amint belépett, a lány elkezdte kérlelni.
- Nem..meg fogod ölni magad!
- Ígérem, hogy nem teszem! Kérlek.... - kérlelte bociszemekkel a "Negyed királyát".
- .....Rendben, de csak egy feltétellel. Nem fogsz ártani magadnak.
- Megígérem. - Marcel odasétált Scar- hoz és letépte róla a láncokat.
- Menj, amíg meg nem gondolom magam! - nézett fenyegetően a hibrid lányra.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!! - elkezdte ölelgetni a férfit, majd elsuhant. Nem akarta betartani az ígéretét. Haza ment egy karóért, és szíven akarta szúrni vele magát. Amikor már csak pár centire volt a karó, két erős kéz elkapta, és kettétörte a fadarabot. Maga felé fordította a lányt, és mélyen a szemébe nézett.
- Hogy tehetted ezt?! - nézett csalódottan Kol.
- Képzeld úgy tehettem, hogy nem akarok szenvedni! - válaszolt Scar, úgy mintha egyértelmű lenne.
- De nem ölheted meg magad!
- Mondj egy jó okot amiért életben kéne maradnom! - amint ezt kimondta, az ősi közelebb hajolt hozzá és gyengéden megcsókolta. Soha ezelőtt nem érzett egyikőjük se ilyen szenvedélyt egy csókban. Egy perc után a férfi kivált a hosszú csókból és elmosolyodott.
- Szeretlek! Ez elég jó ok?