Keringő a halállal 12. - Nem vagyok hajlandó tovább titkolózni!

- Na ide figyelj édesszívem! Hagyj engem békén örökre a családoddal együtt, vagy nem lesz jó vége! Ne kövess! Ne keress! Csak egyszerűen felejts el! Érted? Felejts el, és takarodj vissza szépen Mystic Falls-ba! - üvöltötte torka szakadtából, majd sírva távozott. Kol-nak lelkifurdalása támadt amiatt, hogy most ő okozott Scar-nak fájdalmat, azzal, hogy megjelent. De annak viszont örült, hogy a lány érzései visszatértek, mégha ilyen áron is.
A hibrid lány sírt és sírt megállás nélkül.
- Miért én?!!!! - ordította, majd térdre rogyott. Az utca kihalt volt, ezért senki nem hallotta. Mondjuk nem érdekelte ki hallja, ki nem. Térdelt az út közepén és csak sírt. Bármennyire is próbálta, nem tudta kikapcsolni az érzéseit. Ezzel a fájdalom egyrecsak nőtt. Talán mégis volt egy "ember" aki hallotta a lány előbbi kifakadását. Kol. Lassan és egyben halkan sétált Scar felé, nehogy észre vegye. Sikerült is ez a kis "terve", ugyanis a lány most nem látott és nem hallott. Teljesen kizárta a külvilágot. Amint a férfi megfelelő közelségbe került, megszólította az előtte síró hibrid lányt.
- Scar.... - kezdte csendesen. Amint a lány meghallotta Kol hangját, felpattant a földről és kisírt szemekkel bámult az ősire.
- Még van pofád utánam jönni?! Vegyek neked egy értelmező szótárat, mert úgy látom nem igazán tudod a NEM szó jelentését?! - ekkor Kol meg akart szólalni, de Scar nem hagyta neki, és folytatta. - El se kezd! Nem vagyok kíváncsi a szent beszédedre! Nem vagyok kíváncsi RÁD! Hagyj már engem békén végre! Nem érted, hogy ezzel csak még nagyobb fájdalmat okozol?! Menj vissza Mystic Falls-ba, vagy bánom is én hova, csak el innen, jó messzire! Felfogtad?! Ha én nem kereslek - márpedig nem foglak -, akkor te is hagyj békén! - amint ezt elmondta, vámpírsebességgel elsuhant. A férfi meredten nézett a lány után. Nem akarta elhinni, hogy a bátyja ennyire mély sebet ejtett azon a lányon, akit mindenáron megakar védeni. És az nagyon ritka, hogy Kol Mikaelson valakinek nem a halálát akarja, hanem épp ellenkezőleg. Szereti. Valamit tennem kell! Ez így nem mehet tovább! 

Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Miért voltam ilyen önfejű és makacs? Miért kellett ezt tennem vele? Miért nem hallgattam a szívemre? Miért kellett az erkölcseimet figyelembe vennem? Nem ezt érdemelte. Nem tette meg, és nem is akarta, csak azelőtt, hogy megismert volna! Én hülye! Meg volt az esélyem a boldogságra, és persze szokásomhoz híven elcsesztem mindent, amit csak lehetett! Bármennyire is furcsa ezt mondanom, de mindennél jobban szeretem, és hiányzik. De így, hogy Kol utána ment, már nem hiszem, hogy keresne.....
Klaus egyfolytában magába roskadva bámulta a plafont. Már napok óta ki sem mozdult a szobájából, és ez a testvéreinek is feltűnt. Magát hibáztatta, azért, hogy Scar elment. Ami igaz is volt. Ha akkor nem ordít vele úgy, mint egy őrült, még most is együtt lennének. De mivel érdemeltem ki őt? Egyáltalán hogy szerettem bele olyan gyorsan? 
- Klaus! - gondolatmenetéből, húga, Bekkah szakította ki, azzal, hogy fújtatva berontott a szobájába.
- Mi a.....mi a francot keresel te itt?!
- Kifelé!
- Nekem te ne parancsolgass! - förmedt rá Rebekah-ra Nik.
- Nem érdekelsz! Kifelé, de most! Elegem van már a depizésedből! Nem méltó a nagy ezer éves hibridhez ez a viselkedés! Most pedig, indulj! Nem érdekel hova mész, de itt nem maradsz az is biztos! - lökdöste az ajtó felé bátyját, aki először ellenállni akart, de végül belátta, hogy húgának igaza van. Bekkah leráncigálta a lépcsőn és szó szerint kidobta a villából. Klaus nem tudta merre menjen. De aztán csak beugrott neki valami. Most jött el az ideje a bosszúnak. Salvatore...neked annyi! Azzal az erdő felé vette az irányt.

Salvatore panzió......
Damon éppen whiskey-t iszogatott. Tettette, hogy túllépett Elena halálán, pedig egyáltalán nem így volt. Épp ellenkezőleg. Magát hibáztatta mindenért. Úgy gondolta - így utólag -, hogy nem kellett volna Mystic Falls-ba hívnia Scar-t. Tudhatta volna, hogy következményei lesznek. Nem vette számításba, hogy a hibrid lány esetleg beleszerethet Klaus-ba. És mégis! Ennek viszont ők itták meg a levét. Egyszercsak az idősebbik Salvatore arra lett figyelmes, hogy valaki berúgta az ajtót. A férfi felkelt a fotelból, és a hang irányába fordult. Meglátta azt, aki miatt ez az egész történt.
- Mit keresel itt te féreg?!
- Halott vagy! - Damon-nek reagálni se volt ideje, Klaus már a legközelebbi falhoz szorította, és egy gyors mozdulattal kitörte a nyakát. A férfi élettelen teste rongybabaként hullot a földre. A hibrid felkapta és meg sem állt vele hazáig.

New Orleans, Scar háza......
Amikor a lány hazaért, már hulla fáradt volt, ezért úgy döntött, hogy alszik egy jót. Úgy volt vele, addig se kell foglalkoznia a problémáival. Nagyon tévedett. Gyorsan elnyomta az álom. Képek kezdtek el megjelenni előtte. Ijesztő képek. Felismerte bennük magát és a volt áldozatait, ahogy utolsó erejükkel segítségért kiáltanak, és persze végső halálsikolyukat is hallotta. Majd megjelent előtte egy alak. Homályos volt, ezért nem tudta kivenni, hogy ki is lehet. Ahogy közeledett felé, sűrű köd lepte el a 18. századi Philadelphia utcáit. A ködön keresztül vörösen villantak meg az ismeretlen szemei. Scar hátrált pár lépést, de egy falba ütközött. Becsukta szemeit, és megjelent előtte egy kép, amin volt szerelme, James lemészárolja a családját. Minden csupa vér volt.  Szörnyű érzés fogta el a lányt, és egyben baljós előérzete támadt. Egy hangot hallott, ami azt suttogta: Gyilkos vagy! Erre kinyitotta szemeit, és már nem volt előtte a halálos jelenet. Körbenézett, de már nem látott semmit és senkit. Egyszercsak valami elsuhant mögötte. Megpördült, de semmi. Valaki játszott vele. Ő pedig egyre jobban félt. Pár pillanat múlva, el akart indulni, de előtte termett ő. James. Ezzel rémülete megsokszorozódott. A férfi ezt suttogta mélyen a szemébe nézve, üres tekintettel: Gyilkos vagy!
- Mit...mit akarsz tőlem? - kérdezte remegő hangon a lány. Volt szerelme oldalra döntötte a fejét, és kivillantotta szemfogait. - Hiába próbálkozol, nem félek tőled! - erőltetett nyugodtságot magára, és az ő szemfogai is megnyúltak. James hidegen elmosolyodott, amitől Scar-t kirázta a hideg.
- Hogy felvágták valakinek a nyelvét! - hajolt közelebb a hibrid lányhoz, aki csak egy helyben állt, pedig legszívesebben kifutott volna a világból.
- Nem kérdezem meg mégegyszer. Mit akarsz?! - a lányban kezdett felmenni a pumpa.
- Tedd meg!
- Mi? Miről beszélsz?!
- Meg kell tenned! Ígéretet tettél! Az érzéseid nem állhatnak az utadba! Ne érdekeljen semmi és senki! Ne felejtsd el honnan jöttél......Tudd, hogy mi a célod! Én megtettem amire rendeltettem, most rajtad a sor! Valamit valamiért!  - amint ezeket elmondta, elkezdett halványodni, majd eltűnt. 
Scar zihálva ült fel az ágyban és csak egy mondat visszhangzott a fejében. Valamit valamiért! Nem! Nem tehetem! Nem érdekel mit fog gondolni vagy tenni, de nem fogom megtenni! Nem érdekel, ha emiatt megöl! Szeméből könny csordult ki. Nem tudta mit tegyen. Nem akarta megtenni. De félt is. Félt a következményektől. Tudta, hogy súlyos következményekkel, ha ellenszegül. Miért velem történik mindez? Nem mondhatok nemet neki! Nem szegülhetek szembe magával a halállal! Bármennyire nem akarom megtenni....muszáj! Gyorsan felugrott az ágyról, és a fürdő felé vette az irányt. Sietősre vette a tempót, így bő tíz perc alatt elkészült. Volt egy kis elintéznivalója. Lesétált a nappaliba, és elővette a mobilját. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de ez nem befolyásolta a döntését.

Rousseau's....
Kol halál nyugodtan a gondolataiba mélyedve iszogatta a whiskey-ét. Egyszercsak elkezdett rezegni a telefonja. Az ősi ijedtében majdnem leesett a székről. A csapos lány nevetve figyelte a férfit, aki egy figyelmeztető pillantást küldött felé. Elővette a mobilját, és elkezdte magában olvasni az sms-t.

Találkozzunk Marcel vámpírtanyáján. Van egy kis megbeszélnivalónk.

Scar

Kol örömében majd' kiugrott a bőréből. Végre! Tudtam, hogy meg fog törni! Felkelt a pulttól, és szó szerint kiugrándozott a bárból. Ekkor még nem tudta, hogy ez az öröm nem fog sokáig tartani. Pár perc alatt el is érte a megbeszélt helyet. Scar már fel-alá járkálva várta. A férfi eltakarva izgatottságát odasétált az ideges lányhoz. Hozzáért a hátához, mire a hibrid lány ugrott egyet ijedtében. Kol felnevetett, a lány már kevésbé. Az ősi látta, hogy valami nagy baj van, ezért komolyra vette a figurát.
- Mi a gond? - érdeklődte őszinte kíváncsisággal.
- El kell mondanom valamit...... - kezdte  félve és bátortalanul.
- Mit?
- Van pár dolog, amit nem tudsz. Se te, se a családod.
- Nyögd már ki végre, nagyon szépen kérlek, mert az idegeimen táncolsz. - máskor az ilyen válaszait kiabálva szokta mondani, de most nem így volt. Nyugodt hangszínen "kérlelte" a lányt.
- ......Sok minden nem úgy volt, ahogy ti gondoltátok..... - Kol már meg se szólalt, mivel tudta, hogy semmivel sem tudja siettetni Scar-t. Ezért csak várt. - Ott volt például.....az amikor Klaus egy nap alatt belém szeretett.....
- Igen? Mi van vele? Tudom, tudom fura volt tőle, de.... - a lány nem hagyta, hogy az ősi befejezze.
- Mint tudod, boszorkány is vagyok......, szóval van egy varázslat, amit csak én és Ayana ismerünk....Bárkinek el lehet vele csavarni a fejét, akár egy perc alatt is. Én is ezt használtam Klaus-nál.
- De akkor nem is szeretett igazából? - koppant nagyot Kol álla a földön.
- Amit érzett, az valódi volt....csak az ismerkedés tartott volna tovább....nekem pedig nem volt időm....
- Igen tudom....Salvatore... - hangjában megvetést lehetett hallani Damon-nel szemben. - És mi volt a többi?
- Ott volt az amikor letudtalak győzni........
- Na erre most nagyon kíváncsi vagyok. - mosolyodott el.
- Ayana....amikor vámpírrá változtam, és meghagyta az erőmet, akkor egy varázslatot olvasott rám. Ez a bűbáj annyit tesz, hogy bármelyik természet feletti lény - legyen az vámpír, vérfarkas, hibrid, boszorkány vagy hasonmás -, elgyengül a közelemben. Nos hát így tudtalak legyőzni. - fújta ki a visszatartott levegőt. A férfi meg se tudott szólalni. Még a vér is megfagyott benne. - És van még valami....meg kell, hogy öljelek a családoddal együtt.
- Mi?!! - akadt ki Kol.
- De én ezt nem akarom.... - nyelt egy nagyot.
- De miért kell megtenned, ha nem akarod?!
- Muszáj....az exem James kényszerít.....nem mondhatok neki nemet.....
- Miért nem?!
- Meg fog ölni. - adta meg az egyszerű választ Scar.
- Nem, ha előbb én ölöm meg! - Kol már indult volna, hogy véghez vigye "hőstettét", de a hibrid lány megállította.
- Ne! Nem tudod megölni, mert már halott....
- Akkor meg?! Minek kell teljesítened a követelését?!
- Mert ha nem teszem meg....meghalok. Kínok közt. - ekkor a lány szemébe könny szökött.
- Mi?! Nem! Azt nem hagyom! - húzta magához, a síró lányt, és jó szorosan átölelte. Scar pár perc múlva eltolta magától az őst és mélyen a szemébe nézett. A tekintetében látszott az elhatározás. A férfi már előre félt, attól, hogy mit fog mondani a hibrid lány.
- Segíts! - kérlelte. Kol nem tudta, miről beszél.
- De hogy?
- Ölj meg! Kérlek! - az ősi, úgy érezte, mintha tőrt döftek volna a szívébe.

Egy kis ízelítő a 12. fejezetből...

Sziasztok!
Sajnos most még nem új fejezetet hoztam. :( Sokat kellett tanulnom és nem volt rá időm :/ MOst végre elkezdtem, és izgalmas fejezet előtt állunk! :D Hoztam egy kis ízelítőt. :) Jó olvasást hozzá!:) Várom a pipákat és a kommenteket! :D



Meg kell tenned! Ígéretet tettél! Az érzéseid nem állhatnak az utadba! Ne érdekeljen semmi és senki! Ne felejtsd el honnan jöttél......Tudd, hogy mi a célod! Én megtettem amire rendeltettem, most rajtad a sor! Valamit valamiért! 
Scar zihálva ült fel az ágyban és csak egy mondat visszhangzott a fejében. Valamit valamiért! Nem! Nem tehetem! Nem érdekel mit fog gondolni vagy tenni, de nem fogom megtenni! Nem érdekel, ha emiatt megöl! Szeméből könny csordult ki. Nem tudta mit tegyen. Nem akarta megtenni. De félt is. Félt a következményektől. Tudta, hogy súlyos következményekkel, ha ellenszegül. Miért velem történik mindez? Nem mondhatok nemet neki! Nem szegülhetek szembe magával a halállal! Bármennyire nem akarom megtenni....muszáj! Gyorsan felugrott az ágyról, és a fürdő felé vette az irányt. Sietősre vette a tempót, így bő tíz perc alatt elkészült. Volt egy kis elintéznivalója. Lesétált a nappaliba, és elővette a mobilját. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de ez nem befolyásolta a döntését.

Rousseau's....
Kol halál nyugodtan a gondolataiba mélyedve iszogatta a whiskey-ét. Egyszercsak elkezdett rezegni a telefonja. Az ősi ijedtében majdnem leesett a székről. A csapos lány nevetve figyelte a férfit, aki egy figyelmeztető pillantást küldött felé. Elővette a mobilját, és elkezdte magában olvasni az sms-t.

Találkozzunk Marcel vámpírtanyáján. Van egy kis megbeszélnivalónk.

Scar

Kol örömében majd' kiugrott a bőréből. Végre! Tudtam, hogy meg fog törni! Felkelt a pulttól, és szó szerint kiugrándozott a bárból. Ekkor még nem tudta, hogy ez az öröm nem fog sokáig tartani. 

Keringő a halállal 11. - Végső búcsú

Sziasztok!
Annak örömére, hogy a blogom meghaladta az 1000 látogatót, meghoztam az új részt. Várom a kommenteket! :) Jó olvasást hozzá! :)


-Te?! - Scar-ban még a vér is megfagyott amikor meglátta azt a személyt, akivel soha többé nem akart találkozni. Se vele, se a családjával. Már ha ezt családnak lehet mondani. Igaz, hogy majdnem mindig kitartanak egymás mellett, de sokszor elárulták már egymást. Így Scar szerint semmi értelme nincs ennek a családnak. Nah de mindegy, ők tudják....A hibrid lánnyal szemben álló személy nem tudott megszólalni a meglepődöttségtől. De végül rászánta magát.
- Teljes életnagyságban! Talán mást vártál szívecském? Sajnálom, ha csalódást kell okoznom, de az én drága bátyókámat már nem érdekled. - természetesen a jól ismert cinikussága nem maradhatott el. Egyre közeledett a lány felé, aki halál nyugodtan ácsorgott.
- Teljesen hidegen hagy, hogy érdeklem-e vagy sem. Érted? Magasról leszarom a véleményeteket. És most jöhetsz azzal, hogy "Scar, hogy tehetted ezt? Hogy kapcsolhattál ki?". De nem fog meghatni.
- Mi? Miről beszélsz? - állt meg Scar előtt. Mélyen a szemébe nézett, majd döbbent és egyben számonkérő tekintettel meredt a hibrid lányra. - De miért? Nik miatt ugye?
- Ha ennyire tudni akarod, akkor igen Nik miatt. Mielőtt megkérdeznéd, hogy mit tett amitől ennyire kiakadtam, a válaszom az, hogy te nem hallottad, hogy kiabált velem. Soha életemben nem féltem annyira. Igazából nem is attól féltem, hogy megöl. Dehogyis! Inkább attól, hogy valami sokkal fájdalmasabb dolgot tesz. És meg is tette. Akkor és ott megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam. Nem fogom hagyni, hogy mégegyszer ekkora fájdalmat okozzanak, mivel én fogok fájdalmat okozni annak aki megpróbálja. Úgy, hogy a halálért fog az összes nyomorult könyörögni, amit természetesen nem kapnak meg. És végső soron pedig, nem fogok meghunyászkodni senki előtt. Soha de soha többé! - adta ki magából az összes problémáját, de abba hagyta mivel észrevette, hogy az érzései kezdenek újra visszatérni, és ezt nem akarta. Kol ledöbbenve állt. Egy hang se jött ki a torkán. Scar ezt látva hátat fordított az ősnek és elindult Marcel vámpírtanyája felé, bár tudta, hogy kap egy "kis" kiosztást a "negyed királyától" a mai mészárlásáért.
- Hé várj már! - kiáltott utána a férfi.
- Mégis miért? Hogy tovább hallgassam a szokásos szent beszédet!? Nahát arról ne is álmodj kicsi szívem!
- Igazából nekem tetszik ez a nem törődöm Scar.
- Ezt most komolyan mondod? Mert ha igen, akkor te vagy az első, mivel a többiek folyton vissza akarták hozni a régi énem, de gondolom te sosem tennél ilyet. Vagy ha mégis akkor a koporsód és te közelebbi ismeretséget köttök. Elég világos voltam?
- Mint a nap! - mosolyodott el az ős. Bírom ezt a vadmacska énedet cicám!
- Akkor pá-pá édesszívem! - integetett Scar, mintha egy kisgyerekkel beszélgetne.
- Most meg hova mész?
- Bulizni! Mégis mit gondoltál? Ez itt New Orleans, ami történetesen a vámpírok városa! - mondta, mintha egyértelmű lenne.
- Mehetek veled? - érdeklődött kérlelő bociszemekkel. Na cicám erre a nézésre mondd, hogy nem! Egyik nő se tud nekem ellenállni. 
- Egy: fejezd be ezt a nézést, mert nem jön be. Kettő: Nem, nem jöhetsz velem!
- Mi? Hogy mondhatod azt, hogy nem?! - fakadt ki Kol, ugyanis nem igazán volt hozzá szokva, hogy elutasítják.
- Jól hallottad! Most pedig hordd el magad! - válaszolt durván a lány. - Mi az? Talán tapsra vársz? Tessék itt van! - azzal tapsolt egyet. Kol lefagyva állt. Az álla a padlót súrolta. Ennyire durván még senki nem utasította el. Sőt! Még egyáltalán nem utasította vissza senki. - Sőt az lenne a legjobb ha szépen vissza mennél a drága családocskádhoz Mystic Falls-ba azzal a lendülettel ahogy jöttél! - az ős nem hitt a fülének. Scar ezt a pillanatnyi döbbentséget kihasználva vámpírsebességgel elsuhant. Nik ennyire szörnyű dolgot tett volna, hogy Scar még engem se akar látni többé? Az tuti drága bátyókám, hogy ezt nem úszod meg szárazon! Legalábbis, ha rajtam múlik akkor biztos nem! De nem most. Meg kell keresnem Scar-t. Elindult. Nem tudta merre menjen, csak ment. Úgy volt vele, hogyha kell, akkor az egész várost átkutatja.

Rousseau's......
Scar úgy döntött, hogy most nem megy Marcel vámpírtanyájára, hanem meglátogatja a vámpír szerelmét, Cami-t. Kicsit rá akart ijeszteni. Cami gyorsan odasétált és fel akarta venni a rendelést, de a hibrid lány elkapta a kezét.
- Hello kisszívem! Cami, ha jól tudom.
- Öhm...i..i..igen... - mondta remegő hangon, ugyanis volt valami fenyegető számára a hibrid lányban. Scar ridegen elmosolyodott. Erre a csapos lányt kirázta a hideg.
- Szóval Cami, szeretnék veled elbeszélgetni kicsit. - mondta hideg nyugodtsággal a hangjában.
- .....n..nem lehet.... - válaszolt félve.
- Oh ugyan már! Nem fogok én itt a győzködéseddel szarakodni! - azzal a szemébe nézett. - Velem jössz! Beszélgetünk egy kicsit! - a lány engedelmesen bólintott. Scar felállt és kisétált az utcára. Cami, követte. Pár sarokkal később megálltak, épp egy sikátorban. A csapos lányon átfutott a rémület szele. A hibrid lány megállt és szembe fordult "áldozatával".
- Szóval mint már mondtam beszélgetni fogunk. - mosolyodott el ördögien.
- Mit...mit akarsz tőlem? - ekkor már minden ízében reszketett a félelemtől.
- Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak természetes szőke?! - Cami normális esetben erre visszaszólt volna, de most úgy volt vele, hogy nem a legjobb ötlet játszani a tűzzel. - Hagyjuk is, és maradjunk a természetes szőkénél. Na kicsi szívecském arról lenne szó, hogyha meg mered bántani Marcel-t velem gyűlik meg a bajod! Felfogtad kisanyám?! - mindta szinte kiabálva és ingerülten.
- I..igen... - a lány ekkor úgy érezte, van elég ereje ahhoz, hogy elmeneküljön. Kitépte a karját Scar kezei közül, de mielőtt még elfuthatott volna a hibrid lány elkapta a nyakát és a vérét kezdte szívni. Cami már alig élt, amikor két erős kar ellökte tőle támadóját. Ez a személy nem volt más, mint Kol. Szúrósan nézett Scar-ra, aki ugyanígy cselekedett az őssel szemben. Majd gyorsan felpattant a földről, ahová Kol által került, és elkapta a férfi torkát. A férfi levegő után kapkodott, meglepődve azon, hogy a hibrid lányban ennyi erő van, ha feldühítik. És Kol elkövette azt az általában végzetes hibát, hogy ujjat húzott a lánnyal. Az ős lábai lassan távolodni kezdtek a földtől, és ezzel együtt került az ájulás határára, mivel bárhogy próbálta lerángatni Scar kezeit a nyakáról, sehogy se ment neki, ami meglepte. Scar egy hirtelen mozdulattal falhoz csapta a férfit, aki a földön landolt. Vámpírsebességgel felugrott, és most ő támadt a lánynak. Nekinyomta egy falnak, de a hibrid lány könnyűszerrel ellökte magától az őst, aki közelebbi ismeretséget kötött a fallal. Scar fenyegető nyugodtsággal odasétált a földön fekvő férfihez, leguggolt mellé, majd egy egyszerű mozdulattal benyúlt a mellkasába. Kol felordított fájdalmában. A lány ki akarta tépni a szívét, de végül nem tette. Helyette inkább a jól bevált agyrobbantós trükköt vetette be.
- Na ide figyelj édesszívem! Hagyj engem békén örökre a családoddal együtt, vagy nem lesz jó vége! Ne kövess! Ne keress! Csak egyszerűen felejts el! Érted? Felejts el, és takarodj vissza szépen Mystic Falls-ba! - üvöltötta torka szakadtából, majd sírva távozott. Kol-nak lelkifurdalása támadt amiatt, hogy most ő okozott Scar-nak fájdalmat, azzal, hogy megjelent. De annak viszont örült, hogy a lány érzései visszatértek, mégha ilyen áron is.


Mystic Falls.....
A kis városkának a hangulatára Elena aznapi temetése nyomta rá a bélyegét. Gyászos volt a hangulat egész Mystic Falls-ban, de legfőképp a Salvatore panzióban. Damon épp egy üveg whiskey-t iszogatott és a kandalló előtti fotelban ült, magába roskadva. Teljesen a saját világába zárkózott, és nem foglalkozott semmi mással. Öccse az aznap délután megrendezésre kerülő szertartásra készülődött, könnyes szemekkel. Caroline és Bonnie otthon ugyanezt tették. Jeremy ki sem akart mozdulni a szobájából. Nem akart elmenni nővére temetésére. Car-nak viszont többé-kevésbé sikerült rábeszélnie. Azt mondta neki, hogy még meggondolja. Szóval egész Mystic Falls-t mélyen érintette a hasonmás halála.
Aznap délután.....
Elena temetése éppen elkezdődött amikor a Salvatore testvérek befutottak Jeremy-vel. A pap pont akkor mondta szokásos beszédét. Utána Caroline lépett fel az emelvényre.
- Elena csodálatos barátnő volt, szinte testvérként tekintettem rá. Nagyon megrázott a halála, ahogy mindannyiunkat. - ekkor már bőgött, ezért úgy döntött, hogy nem húzza sokáig búcsúbeszédét. - Nagyon fogsz hiányozni. Nyugodj békében. - ezután Bonnie következett.
- Drága Elena, nálad jobb barátnőt nem kívánhattam volna, és ahogy az előbb Caroline mondta, testvérként tekintettünk rád. Nem kellett volna ilyen fiatalon és életvidáman meghalnod. Mindennél jobban fogsz hiányozni. Nyugodj békében. - fejezte be, majd sírva visszasétált a helyére. Most Stefan került sorra.
- Elena, még az életemnél is jobban szerettelek, és bármit megtettem volna érted, de úgy látszik ez neked nem volt elég. Ezért nem haragszom rád, mert a te életed volt, a te döntéseid. Nagyon sok örömöt és bánatot is okoztál, de mindezek ellenére sem tudlak gyúlölni. Téged nem lehet gyűlölni. Egy szeretetreméltó ember voltál, és soha nem foglak elfelejteni. Nyugodj békében. - itt már ő is kezdett könnyezni. Damon-t nagy nehezen, de rá tudták venni egy búcsúbeszédre.
- Elena, nagyon szerettelek és az életemet adtam volna érted, de úgy látszik ez nem volt elég ahhoz, hogy megvédjelek ettől a szörnyű tragédiától. Az még jobban fáj, hogy mindez az én felelőtlenségem miatt történt. Még olyan fiatal és életvidám voltál, de mindez egy ostoba hiba miatt véget ért. Annyira sajnálom én drága Elenám. Mindennél jobban sajnálom. Örökké velem maradsz. A szívemben örökké élni fogsz. Nyugodj békében. - az idősebbik Salvatore már a sírás határán állt, ezért úgy gondolta jobb lesz befejezni. Jeremy-t viszont nem tudták rávenni arra, hogy kiálljon és mindenki előtt elbúcsúzzon nővérétől. Ezek után a pap felsétált az emelvényre, és közben elkezdték leengedni az előre megásott gödörbe Elena koporsóját. Mindenki odasétált és egy vörös rózsát dobott a koporsóra. Caroline-ék elindultak hazafelé, Damon kivételével. Amint kiürült a temető, a férfi odasétált a hasonmás sírjához, hozzáért a fakereszthez, és felnézett az égre.
- Nagyon szeretlek Elena. Soha nem foglak elfelejteni. - ő így búcsúzott el. A maga Damon-ös módján.

Keringő a halállal 10. - Hello New Orleans!

Scar New Orleans-t tűzte ki úticéljául. Nem véletlenül. Egy régi ismerőse tanyázik a városban. Egy vámpír. Ismertebb nevén Marcel Gerard, a negyed királya. Vagyis annak hívatja magát. Az pedig még jobban rájátszik az egójára, hogy a francia negyed vámpírjai minden kívánságát lesik és mindig azt teszik amit mond. Végre itt vagyok! Szállt ki a kocsijából egy erőltetett mosollyal és tetetett vidámsággal. De ez egy cseppet sem volt igaz! Dehogyis! Még meg se közelítette ezt az érzést! Sétálgatott az utcákon, amikor megpillantotta rég nem látott ismerősét. A vámpír, amint észrevette a lányt felcsillant a szeme, és gyorsan odasuhant hozzá majd megölelte.
- Én is örülök neked, de, megfojtasz! - mondta színlelt nevetéssel. Ez Marcel-nek is feltűnt. Eltolta magától Scar-t és a szemébe akart, nézni, de a hibrid lány nem hagyta neki.
- Nézz rám! - utasította a lányt, de az nem igazán akarta teljesíteni ezt a "parancsot". Úgy volt vele, hogy neki senki ne parancsolgasson, és ezt Marcel-nek is szóvátette.
- Nekem te ne parancsolgass, mert még a végén olyat teszek, amit magam is megbánok! - mondta fenyegetően, és a férfinek egyszerre világos lett az egész.
- Kikapcsoltál?! Ezt nem mondhatod komolyan?! Az a Scar akit én ismertem sosem tenné ezt meg! - ütött meg egy olyan számonkérő hangsúlyt ami a lánynak nem igazán tetszett. Neki nyomta a vámpírt egy falnak és nem érdekelte ki látja, ki nem.
- Na ide figyelj! Most mondom el először és utoljára! Az a Scar meghalt Mystic Falls-ban és soha nem fog visszatérni. Ahogy a boldogságom se.... - az utolsó mondatot inkább már magához intézte, de nem elég halkan, ugyanis Marcel még így is meghallotta.....sajnos. Elképedt tekintettel bámult a hibrid lányra, mintha szellemet látott volna.
- Mit mondtál?
- Semmit! - hárított Scar.
- Ne mond, hogy semmit, mert nem vagyok hülye! - elkapta Marcel torkát.
- Akkor úgy mondom, hogy semmi olyat, amihez neked közöd lenne!! - engedett meg magának egy gúnyos mosolyt a "negyed királyával" szemben, majd elengedte. A vámpír srác gyorsan kapkodta a levegőt, végül megkockáztatott még egy kérdést.
- Azt mondtad, hogy.....Mystic Falls-ban váltál boldogtalanná? De miért?
- Most komolyan? Azt akarod, hogy egy egész mesedélutánt tartsak neked? - sóhajtott egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Azt. - válaszolt egyszerűen.
- Hát jó.....de ezt ne itt beszéljük meg....
- Gyere velem! - húzta maga után Scar-t, aki kelletlenül követte. Marcel elvitte a "kis" vámpírtanyájára, ahogy szokta.
- Miért mindig ide kell jönnünk?! Elegem van már a sok nagypofájú vámpírocskádból, akik azt hiszik bármit megtehetnek, közben pedig egy mozdulat és halottak! - osztotta ki a vámpírt.
- Scar, nyugi! - szólt rá Marcel, ugyanis nem igazán szokta eltűrni bárkitől is, hogy a vámpírjait bántsa.
- Mert, mi lesz? Rám küldöd a kis talpnyaló ölebeidet? Nyugodtan, úgyis túl sok van belőlük! - vigyorodott el ördögien.
- Szerintem ezt most fejezd be! - most lett elegem a viselkedésedből Scar! Eddig sok mindent eltűrtem, de ezt nem fogom! A lány látta, mit akar tenni Marcel, ezért bevetette a jó öreg agyrobbantós trükköt. A "negyed királya" a fájdalomtól ordítva térdre rogyott. Erre a többi vámpír felkapta a fejét és egyszerre rontottak Scar-nak. Az egyiknek még sikerült is félig-meddig leterítenie, de annak a kis talpnyalónak, nem épp a legkedvezőbb sors jutott, mivel a hibrid lány kitépte a szívét. Ezt még megtette párral.
- Na, akar még valaki?! - mondta baljósan halk hangszínen. - Gyerünk, nyugodtan! Bárkivel megteszem ugyanezt, mint ezekkel a kis nyomorultakkal! - mutatott körbe a halottakon lenézően. Erre pár vérszívó hátrált néhány lépést. Látták, hogy a lánnyal nem érdemes kikezdeni. De voltak olyanok is, akik neki rontottak Scar-nak, és holtan végezték. Scar már tetőtől-talpig véres volt, így hátborzongató látványt nyújtva. Marcel törött nyakkal feküdt a földön. - Hát ebből se lesz már mesedélután...! - állapította meg lenézően, majd gúnyosan felnevetett. Hát ebből a mesedélutánból vérfürdő lett. Úgy gondolta, hogy elindul. Nem tudta merre, csak kiszellőzteti a fejét. Nem öltözött át, mert már este volt, tehát sötét. Gondolataiba mélyedve, céltalanul sétálgatott az utcákon, kezében egy Bourbon whiskey-vel. De még nem volt részeg. Még!


Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Klaus fel-le járkált a szobájában kezében egy üveg nagyon erős whiskey-vel. Amint kiitta a tartalmát, falhoz vágta, csakúgy, mint a bútorait. Teljesen kikészült. Sok volt neki ez a Scar ügy. Tiszta szívéből szerette a lányt, bár ezt ő is furcsálltam, mert ilyen még soha ezelőtt nem történt vele. Még Tatia-nal sem. Komolyan Tatia-hoz hasonlítottam? Nehogy már! Ő és az a Petrova ribanc két külön fogalom. Ég és föld. De miért gondolok ilyeneket, amikor gyűlölnöm kellene, amiért hazudott, és elárult?! Elmélkedését öccse, Kol zavarta meg, azzal, hogy fújtatva betrappolt a szobájába, és az úgy nevezett "de balfasz vagy!" nézését vette elő. Nik pedig a "te meg egy utolsó senkiházi, bunkó, paraszt!" pillantását használta "fegyverként" ebben a kis farkasszem nézésben. Végül Klaus törte meg a "pillantás párbajt".
- Miben lehetek a szolgálatodra "legdrágább" öcsikém? - érdeklődte cinikus éllel a hangjában.
- Elüldözted! - Nik értetlenül nézett a vele szembenállóra, de végül le esett neki.
- Hát akkor menj utána, de készülj fel arra, hogy téged is el fog árulni az az utolsó kis ribanc! Ő sem különb, mint a hasonmások akiket úgy utál. - fájt neki kimondani ezeket a szavakat, de úgy tett, mintha már rég túl lenne a hibrid lányon. Pedig ez egyáltalán nem így volt. A legifjabb Mikaelson, amint ezt meghallotta kiviharzott a szobából. Klaus-nak reagálni sem volt ideje. Amikor meg akart szólalni, már csak hűlt helyét találta testvérének.


Salvatore panzió......
A Salvatore testvérek, Caroline és Bonnie teljesen összeroppantak, Elena halála miatt. Matt viszont még nem tudja, a többiek a megfelelő alkalomra várnak, hogy elmondják neki. Tyler pedig......Tyler. Nem igazán hatotta meg.
A kis szöszi vámpír épp a temetést intézte könnyes szemekkel, amikor Damon lépett be.
- Hello Caroline...... - uramisten tényleg Caroline-nak hívott?! Tényleg le lehet töve, ha még a szúrkálódást is hanyagolja. Pedig az a védjegye....én meg már kezdtem megszokni....
- Szia Damon.....Hogy vagy?
- Tűrhetően...ha az annak számít, hogy nem akarok minden másodpercben véget venni az életemnek, mint akkor amikor megtaláltuk, igen jól vagyok. - válaszolt jó hosszan. Úgy látszik kezd visszatérni a régi Damon.... - Te? - Na jó visszavonom az előbbi kijelentésemet. Mióta érdekli őt, hogy én, hogy vagyok?! Na jó, mit tettél Damon-nel, te....te.....mit tudom én ki vagy te?! Nem is ismerlek! 
- Nem is ismerek rád Damon Salvatore! Mióta érdekel téged, a hogy létem?
- Tudod mit? Igazad van! Kicsit sem érdekel, csak próbáltam kedves lenni! De hagyjuk is! Pá szöszi! - Damon visszatért......sóhajtott egy nagyot.


New Orleans.........
Scar már hulla részegen járta az utcákat, amikor megpillantott valakit, akit alighanem soha többé nem akart látni. Szintúgy a családtagjait. Megállt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem csak hallucinál. Ennyire azért csak nem vagyok részeg, hogy őt oda képzeljem!? 
- Te?!

Keringő a halállal 9. - Fekete rózsa és egy véres levél.....

Kikapcsolt. Ez túl sok volt neki. Most lett elege mindenből. Ezért megszabadult az összes érzésétől örökre. Nem érdekelte semmi. Egyre abbamaradt a sírása és felállt. Üres és érzelemmentes tekintettel bámult maga elé. Elindult. Nem tudta merre csak el innen, méghozzá jó messzire. Nem akart többé ide visszatérni. Útja az erdő felé vezetett, ahol meglátott két turistát. Finom kis reggeli lesz belőletek....Közelebb ment, majd gyorsan az egyik előtt teremett. Arca felvette a vámpírjegyeit. Szemei alatt kidagadtak az erek, szeme vérben úszott, és szemfogai megnyúltak. A férfi el akart futni, de Scar elkapta a torkát. Sikítani se volt ideje, a lány belemélyesztette a fogait. Élvezettel itta ki belőle az utolsó csepp vért is. Az ismeretlen férfi élettelen teste a porban végezte, ugyanis Scar még arra sem vette a fáradságot, hogy eltakarítson maga után. Nem érdekelte, ha megtalálják a testet. Nem érdekelte most semmi. Eközben a férfi társa, egy nő elmenekült. Vagyis csak próbálkozott, de Scar  hamar utolérte. Ugyanazt tette vele, mint az előző áldozatával. Amint itt végzett, elindult a Salvatore panzió felé, bosszúvággyal a szemében. Útközben még pár szerencsétlen az áldozatául esett. A vér elfelejtetett vele minden rossz dolgot ami az elmúlt időben történt.. Megbánod ezt még Damon Salvatore! Megbánod, hogy miattad ment tönkre az életem! Gyorsan elérte a panziót. Berúgta az ajtót, és vámpírsebességgel a nappaliban termett. Elena-t kereste. És meg van! Felsuhant a lány szobájába. Itt is az ajtó bánta. A hasonmás erre felsikoltott, és bekuporodott a sarokba reszketve.

- Hello szívecském! - üdvözölte gúnyosan.

- Mit...mit akarsz? - kérdezte halálfélelemmel a hangjában. 

- Nem egyértelmű? Bosszút. - válaszolt nemes egyszerűséggel és megvonta a vállát. 

- De mi...miért? - Elena minden ízében remegett.

- A drága barátocskád elcseszte az életemet! Tönkre tette az esélyemet az igaz szerelemre! - ordította a hasonmás képébe. - És ezért most te fogsz megfizetni! - a lánynak reagálni se volt ideje, Scar felkapta a nyakánál fogva a földről és falhoz vágta. Hát ez fantasztikus érzés! Őt megölni a legjobb Tatia után. Elena már zokogott félelmében, de ezzel kicsit sem enyhítette meg Scar szívét. Őt nem érdekelték a hasonmások. Úgy volt velük, hogy egytől egyig manipulatív ribancok. Semmi mások. Nem érdemelnek kegyelmet. Egyik se. Se szeretet. Legfőképp azt nem. Ha én nem lehetek boldog, akkor te se leszel....Egyszercsak egy hirtelen ötlettől vezérelve leguggolt a reszkető lány elé, és mélyen a szemébe nézett. Szemezett vele egy darabig majd gúnyosan elmosolyodott, amitől Elena-t kirázta a hideg.
- Szép álmokat kicsi szívem! - mondta lenézően, majd egy egyszerű mozdulattal kitépte a lány szívét, akinek élettelen teste elterült a szoba közepén. Most megtudjátok mi az a fájdalom! Fájjon nektek is úgy ahogy nekem! Felkapta a földről a hasonmás szívét és annak kezébe adta. Majd arra a döntésre jutott, hogy ír a Salvatore testvéreknek egy levelet. Természetesen, hogy még jobb legyen a bosszú, Elena vérével tette ezt meg. Ezek után eltűnt. Útja egyenesen New Orleans-ba vezetett, úgy gondolva, hogy úgyis rég járt már ott. Út közben megváltoztatta a tervét azzal kapcsolatban, hogy nem fog többé visszatérni Mystic Falls-ba. Vissza fog. Még pedig nem másért, mint bosszút állni. Édes lesz ez a bosszú....

Pár órával később, Salvatore panzió.....
Stefan éppen akkor érkezett haza a vadászatából, amikor Damon is a Grill-ből. Az ifjabbik Salvatore unottan sétált be a házba, őt bátyja követte fütyörészve.
- Mire ez a jó kedv? - fordult bátyja felé.
- Semmi közöd hozzá! - azzal a lendülettel felsuhant a szobájába.....vagyis csak akart volna, de megakadt a szeme egy vértócsán. - Stefan!
- Mi van már? - ekkor vette észre ő is. - Oh....
- OH?! Csak egy oh?!
- Kinek a vére?
- Nem tudom.....talán a kis szöszié? - nem kár érte.....
- És mi van ha Elena-é? - vetette fel ezt az eshetőséget, ami az idősebbik Salvatore-nak nem igazán tetszett.
- Te tiszta hülye vagy! Miért bántaná bárki is Elena-t?!
- Figyelj Damon! Ne vessük el ezt a lehetőséget se, jó?! - itt már Stefan-nal is elszakadt néhány idegszál. - Inkább nézzünk körül! - Damon kelletlenül, de bólintott. Az ifjabbik Salvatore az emeletet nézte át, köztük a hasonmás szobáját is....kellett volna.... Bátyja a földszintet választott, ahol a levél is volt. Már csak idők kérdése volt, hogy mikor találnak rá Elena-ra és Scar levelére.
- Damon! Gyere ide! Itt tele van vérfoltokkal a padló. - mutogatott idegesen Elena szobájának ajtaja elé. Damon egy szempillantás alatt ott termett. Elszörnyülködve nézte, ugyanis már biztos volt benne, hogy a szeretett lánnyal történt valami. Gyorsan berúgta....vagyis be akarta rúgni a hasonmás szobájának ajtaját, amikor észrevette, hogy valaki más már megtette előtte. Óvatosan benézett, és amint meglátta Elena-t lefagyott. Egy helyben állt üveges tekintettel, végül térdre rogyott. Stefan nem tudta ezt mire vélni, ezért ő is benézett. Amit látott, olyan volt, mintha egy karót szúrtak volna a szívébe.
- Elena! Uramisten.... - szólalt meg az ifjabbik Salvatore, és egy könnycsepp gördült végig az arcán, amit még több követett. Damon is hamar erre a sorsra jutott, sőt! Talán még rosszabb állapotban is volt, mint öccse. Egyikőjük sem akarta elhinni, amit láttak. Az a lány, akit szerettek, és aki reggel még olyan életvidám volt, mint senki, most itt fekszik, holtan a saját vérében. Nem tudták - vagyis inkább nem akarták - elfogadni, hogy a lány örökre elment. Nem tudták elfogadni, hogy nem láthatják többé angyali mosolyát, életteltelten csillogó szemeit. Nem hallhatják többé vidám nevetését. Vége. Örökre elment. Meghalt. Stefan-nak volt még annyi lélekjelenléte, hogy kirángassa bátyját a szobából, és levigye a nappaliba. Amikor Damon ott járkált a nappaliban, könnyektől csillogó szemekkel, megakadt a tekintete egy papírdarabon, ami mellett egy véres fekete rózsa volt. Félve és egyben lassan odasétált az asztalhoz, abban a reményben, hogy már úgysem történhet vele rosszabb. Tévedett. Elolvasta és halálfélelme támadt. És akkor már elég nagy gond van, amikor Damon fél. Stefan nézte megrökönyödött bátyját és rákérdezett, hogy mi áll a levélben, ami ennyire felzaklatta. Az idősebbik Salvatore erre remegő hanggal elkezdte olvasni.

Drága, drága Salvatore testvérek!

Remélem elértem a kívánt hatást!

Először is: Damon! Tönkretetted az életemet, és ezért fizetni fogsz! Méghozzá nem is akárhogyan! Nem ám! Tönkre foglak tenni! Meg fogom keseríteni az életed! Nem fogom hagyni, hogy egy csepp boldogság is jusson neked hátralévő, magányos, nyomorult kis életedben! Felfogtad?! Nem fogom hagyni! Szenvedj te is úgy ahogy én! 

Másodszor: A terved elbukott! Klaus tudja az igazságot, és meg fog keresni titeket. Abban pedig nem lesz semmi köszönet! Legalább azt a kis örömöt megkapom, hogy végignézhetem a szenvedéseteket. Sőt! Az én kezem által fogtok szenvedni! Nem fogom hagyni, hogy Klaus megöljön titeket. Még nem! Vagyis egyáltalán nem. Mivel én foglak titeket megölni! 

Harmadszor: Tudom, hogy most a drága kis hasonmás miatt síránkoztok. Szinte látom magam előtt! Jajj Elena, hogy hagyhattál itt? Szükségem van rád!! Brühühü! Mivel nem halljátok, így mondom, most fetrengek a röhögéstől. De higyjétek el, ő se volt más, mint az elődei. Megérdemelte a halált! Lehet, hogy most még nem tett semmi rosszat, vagy gonoszat, de ez az idő előbb vagy utóbb eljött volna és tudjátok jobb megelőzni a bajt. Itt még azt szeretném elmondani, hogy ahogy Damon szokta mondani...ő egy járulékos veszteség, semmi más! Ami csak azért volt, hogy felfogjátok, hogy ez nem csak üres fenyegetés, több annál. Számomra szórakozás, számotokra halál. 

Ui.: A játék elkezdődött, és azt fogjátok kívánni bárcsak halottak lennétek! De ami késik nem múlik, nyugodjatok bele! 

Ezerszer csókol és ölel: S.W.

Keringő a halállal 8. - Amikor minden összedől....

- Shhh...aludj csak.... - majd adott neki egy csókot. - Jó éjt Kedvesem.
- Neked is... - mondta és elaludt. Nik rá fél órára érkezett meg az álmok földjére

Másnap reggel......
- Jó reggelt szívem! - adott Scar-nak egy csókot a hibrid.
- Neked is... - viszonozta ezt a lány. Ez a csókcsata viszont egy kicsit elfajult. Jó értelemben. Klaus maga alá temette Scar-t, és a nyakát kezdte el csókolgatni. A lány ezt jóleső sóhajokkal jutalmazta. Még egy kicsit folytatta ezt a tevékenységét, majd letépte a lányról a felsőjét, és a melleit kezdte el kényeztetni. Egyre haladt Scar hasa felé. A lány se maradt adósa. Gyorsan fodított a helyzetükön, letépte a férfiről a felsőjét, és most ő kezdte el csókolgatni a férfi felsőtestét. Klaus-nak apró nyögések hagyták el a száját. Ezt folytatták még egy ideig. Legalábbis Klaus. Istenem miért kínoz? Gondolta Scar, mert már alig bírta visszafogni magát, de szerinte a hibrid is ugyanezt érezte, csak szeretett másokkal szórakozni. Végül Nik abbahagyta ezt a kis "kínzást" és gyorsan levette magáról a nadrágját. Scar is ugyanígy tett, majd levette a hibridről az alsónadrágját. Klaus sem volt rest és ezt Scar fehérneműi bánták. A ruhák darabokban repkedtek össze-vissza a szobában, de ez egyikőjüket sem érdekelte. Most semmi nem érdekelte őket. Most csak ők voltak ezen a világon és csak egymásnak. Klaus nyomott egy csókot Scar ajkaira és óvatosan belé hatolt. A lány erre felnyögött és a hibrid hátát kezdte el karmolászni. Aminek meg is lett a bizonyítéka. A férfi háta csupa vér volt. Fájt neki de nem érdekelte. Scar-ral újabb csókcsatába kezdtek és a lány gyorsabb tempóra ösztönözte Klaus-t. A hibrid örömmel teljesítette ezt a kérést. Scar száját jóleső sóhajok hagyták el, szintúgy a hibridét. Végül a férfi távozott a lány testéből, aki ekkor üresnek és elveszettnek érezte magát. Klaus legurult a lányról és mellé feküdt. Magához húzta és jó szorosan átölelte. Hogy tehetem ezt meg vele, amikor olyan törődő és kedves velem ahogy még senki se? Nem tudom meddig bírom még ezt a titkolózást....  El is felejtették, hogy nem gyújtottak zsályás gyertyát, és így mindenki hallhatta az előbbi kis afférukat. Ez egyet jelentett azzal, hogy Kol egy ideig nem fog leszállni erről a témáról.

Pár órával később, Mikaelson villa.......
Scar és Nik nagy és egyben huncut mosollyal sétáltak le kézenfogva a nappaliba. Rebekah, Kol és egy harmadik férfi ültek gondterhelten a szobában. Ez a férfi biztos Elijah. Nik sokat mesélt róla.....ő a tetőtől-talpig úriember testvér, akiben semmi kifogásolható sincs és a szótárakban az erkölcsösség szinonimájaként van jelen.... Kol felkapta a fejét a léptekre, és egy 250 wattos, sokat sejtető mosolyt villantott a szerelmespár felé. De jó komolyan, mindent hallott! Most hallgathatom ezt napokig tőle, sőt talán tovább is.....Nik belül átkozta magát azért, mert nem gyújtott zsályás gyertyát, így most testvérénél van egy fegyver ellene...képletesen. Várta az elkövetkező szúrkálódást, de az nem jött. Döbbenten nézett testvéreire, akik úgy bámultak rá, hogy attól kirázta a hideg. Nem tudta mit követett el, de nem is akarta megtudni. A helyiségre síri csend telepedett. Ezt Elijah törte meg, azzal az elhatározással, hogy ő most be fog mutatkozni Nik barátnőjének, azaz Scar-nak.
- Örvendek a találkozásnak kedves. A nevem Elijah Mikaelson. - mutatkozott be illedelmesen a legidősebb élő Mikaelson.
- Valahogy sejtettem..... - válaszolt kissé komoran és bunkón, de ez mind csak azért volt, mert a szobában tartózkodók hangulata átragadt rá is, és az előbbi "ha az ég leszakad akkor is jó kedvem lesz" hangulata egy szempillantás alatt elröppent. Elijah ezt nem vette rossz néven, és betudta annak, hogy a lánynak nincs valami bemutatkozós kedve.
- Mi a baj? - érdeklődte meg Nik a rá szegeződő megvető pillantásokat, és azoknak okát.
- HOGY MI A BAJ?!?! Az a baj drága bátyókám, hogy Mikael itt van! - mondta Bekkah olyan hangerővel, hogy még a szomszéd városban is hallották.
- Mi?! De honnan tudta meg, hogy itt vagyunk?! - kérdezte egyre erélyesebb hangszínen a hibrid. - Jó, mondjuk, hogy tényleg itt van, de akkor, miért én kapok ilyen pillantásokat?!
- Milyen pillantásokat? - kérdezt a három testvér egyszerre.
- Hát nem is tudom....talán Rebekah-tól a "most azonnal megölnélek, ha tudnálak", Kol-tól a "de balfasz vagy!", Eliijah-tól meg....mit tudom én milyen nézést kaptam! Szóval mivel érdemeltem ezt ki?! - mondta már-már a kiabálást megközelítve. Kol megengedett magának egy apró nevetést amikor az ő nézését fejtette ki.
- Hé tesó, nyugi, én alapból így nézek rád, de attól szeretlek! - Kol felállt és megpuszilta Nik arcát.
- Fújj hagyjál már! Puszilgassál valaki mást! - mondta nevetve. Úgy látszik Kol elérte a kívánt hatást. Mindenkinél. Meg kell hagyni, tiszta bohóc a srác. Ahogy Nik mondta, egy nagy ezeréves gyerek.... Gondolta magában még mindig nevetve Scar.
- Nik! Nem is tudtam, hogy megcsalsz Kol-lal! - mondta felháborodottságot és komolyságot tettetve, sikertelenül, ugyanis amint ezt kimondta kirobbant belőle a nevetés. A többieket is elkapta a röhögőgörcs. És hopp a feszült hangulat el is tűnt azonnal. Kibeszélték ezt a Mikael témát és végül arra a döntésre jutottak, hogy biztos csak valaki szórakozk velük, ugyanis Mikael most kiszáradva fekszik valahol az isten háta mögött.

Egy hónap múlva...
Nik és Scar már egy teljes hónapja együtt vannak és a lány még mindig bírja a titkolózást a hibrid előtt, és folyamatosan szivárogtatja ki az információkat a Salvatore testvéreknek. Persze csak azokat amiket a hibrid elmondott neki....ott se mindent. Azokat amiket jelentéktelennek tart, mivel ennél többet nem akart a szeretett férfival megtenni. De a Salvatore testvéreket sem akarta elárulni ezért döntenie kellett. Barátság vagy szerelem? Barátságnak nevezte azt, ami közte és a Salvatore testvérek között volt. Talán már annak se. Már csak szimpla látszat volt ez az egész, amit csak azért tartottak fent, hogy ne kérdezgessék azt, hogy mi történt. Viszont az ami közte és Klaus között volt, azt mindennél erősebb kapcsolatnak nevezte, ami tűzön vízen át kitart. Mások azt mondanák, hogy ez elhamarkodott döntés ahhoz képest, hogy még csak ilyen rövid idő óta vannak együtt. De szerinte nem! Nem tudta mit tegyen. Elmondja-e vagy sem? Nem tudta, hogy reagálna rá. Arra, hogy nem is úgy szeretett bele, ahogy ő azt elképzelte. Nem volt szerelem első látásra. Egy természetfeletti kéz munkálkodott, hogy az legyen. Méghozzá nem is akárkié, hanem Scar-é. Vagy arra, hogy elárulta őt, és végig hazudott neki?! Végül úgy döntött, megpróbálkozik vele, és kockáztatja az életét.
Elindult a Mikaelson villa felé. Útközben azon gondolkozott, hogy fogja elmondnai a hibridnek a történteket. Magában mondogatta a lehetőségeket. 20 perc múlva odaért a Mikaelson villához. Túl gyorsan ideértem, nem? Áh mindegy biztos csak a gondolkodás teszi.... Lassan elsétált a bejárati ajtóig, közben mély levegőket véve. Felnézett az égre, azt gondolva, lehet, hogy most látja utoljára.....Sóhajtott, majd becsengetett. Nik egy levakarhatatlan vigyorral a képén nyitott ajtót.
- Szia Édesem! - adott egy csókot a lánynak, aki elszégyellte magát, A férfi ezt nem tudta mire vélni. Sajnálom, hogy el kell rontanom a jó kedvedet....
- .....Szia - mondta félve Scar.
- Mi a gond?
- Bemehetek?
- Persze, gyere - invitálta be, és már ő is átvette a lány feszültségét. - Szóval?
- Mondanom kell valamit.... - nyelt egy nagyot.
- Mégis mit amitől ennyire ki vagy akadva?
- Olyat tettem amit nem kellett volna, de már esküszöm, hogy megbántam.... - kezdett magyarázkodásba. Klaus eközben értetlenkedett.
- Mit tettél? Megcsaltál?! - gondolt rögtön a legrosszabra - vagyis szerinte a legrosszabra -, de közel sem ez volt.
- Dehogyis! - úgy volt vele, nehogy már ezt is rá fogják.
- Akkor? - most már végképp nem tudta, mit tehetett a lány, aminek ennyire fél a következményeitől. Scar sóhajtott egy nagyot, lehajtotta a fejét majd nyelt egyet.
- Szóval, emlékszel amikor láttál engem és Damon-t veszekedni az utcán?
- Igen, és?
- Azt mondtam, hogy jártunk és vissza akar szerezni...., az igaz volt, hogy jártunk, de az nem, hogy vissza akar kapni..... - nézett fel a hibridre, aki egy "folytasd!" pillantást küldött felé. - ismerem még régről, és kért tőlem egy szívességet én pedig megtettem... - mondta halkan és bűnbánóan.
- Milyen szívességet? - kezdett Nik-ben felmenni a pumpa, mert tudta, hogy ami az idősebbik Salvatore-val kapcsolatos, az sosem jó.
- Azt kérte, hogy segítsek neki megölni......
- Kit?! - ekkor már tiszta vörös volt a feje a dühtől.
- ......Téged.... -  buggyant ki egy könny a lány szeméből. A hibrid nyugodtságot erőltetett magára, de belül viszont fortyogott a dühtől. Őszintén szólva nem tudta meddig bírja fenntartani álcáját.
- Tovább!!! - mondta veszélyes nyugodtsággal. Scar ekkor már minden ízében reszketett és bőgött, de ez a hibridet most nem igazán hatotta meg.
- ......Néhány információt is elmondtam neki.....a terveiddel kapcsolatban..... - nyögdécselte a sírástól alig hallhatóan. Nik ekkor nem bírta tovább. Neki nyomta a nyakánál fogva a lányt a falnak, és arcába ordította összes bánatát.
- HOGY TEHETTED EZT VELEM?! TE AKIBEN MINDEN FELTÉTEL NÉLKÜL MEGBÍZTAM?!! HÁTBA SZÚRTÁL!!!!
 - Én csak......sajnálom... - nyögte levegő uztán kapkodva. - Tudom...,hogy....nem...kellett....volna.....-  már alig bírta, úgy érezte, ha Klaus még erősebben szorítaná akkor el is ájulna, mondjuk már így is annak a határán volt.
- NE MENTEGETŐZZ!! NEM ÉRDEKEL, HOGY SAJNÁLOD!!! MEGTETTED ÉS KÉSZ!! EGY SAJNÁLOM NEM HOZZA EZT RENDBE!!!!! MOST EGY ÉLETRE ELVÁGTAD MAGAD ELŐTTEM!! Nem foglak megölni, ahhoz túl sokat jelentesz...még így is! - mondta eggyel nyugodtabb hangszínen. Bár ez csak a látszat volt, belül majd' felrobbant. - De ezzel a tetteddel meggyűlöltetted magad velem. GYŰLÖLLEK! SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI! FELFOGTAD?! SOHA DE SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI!!!! - Scar-nak ekkor már patakokban folytak a könnyei. Azt hitte Nik nemes egyszerűséggel meg fogja ölni, de nem! Helyette sokkal fájdalmasabb dolgot tett, legalábbis számára. Nem tudta - vagyis inkább nem akarta - felfogni amit hallott. Lefagyva állt egy helyben üveges szemekkel. - NEM HALLOTTAD?!! TAKARODJ!! - lökte ki gyengédség nélkül az ajtón a lányt aki térdre esett a ház előtt és elkezdett még jobban zokogni. Megszerette Klaus-t. Úgy szerette ahogy eddig még senkit se. Ott sírt még vagy fél óráig, de végül úgy döntött elindul. Nem tudta hova fog menni, csak el innen jó messzire, és soha többé nem fog visszatérni. Legalábbis ezt csak szerette volna, de az érzései az útjába álltak, és arra ösztönözték, hogy maradjon, és szerezze vissza a hibridet. DE nem engedett az érzéseinek. Most nem. De azok csak nem akartak szűnni ezért megtette. Kikapcsolt. Soha ezelőt még nem vetemedett ilyen drasztikus megoldáshoz, de most semmi más kiutat nem látott ebből a helyzetből. Csak ezt az egyet. Hosszú idő után először kikapcsolt.