Keringő a halállal 11. - Végső búcsú

Sziasztok!
Annak örömére, hogy a blogom meghaladta az 1000 látogatót, meghoztam az új részt. Várom a kommenteket! :) Jó olvasást hozzá! :)


-Te?! - Scar-ban még a vér is megfagyott amikor meglátta azt a személyt, akivel soha többé nem akart találkozni. Se vele, se a családjával. Már ha ezt családnak lehet mondani. Igaz, hogy majdnem mindig kitartanak egymás mellett, de sokszor elárulták már egymást. Így Scar szerint semmi értelme nincs ennek a családnak. Nah de mindegy, ők tudják....A hibrid lánnyal szemben álló személy nem tudott megszólalni a meglepődöttségtől. De végül rászánta magát.
- Teljes életnagyságban! Talán mást vártál szívecském? Sajnálom, ha csalódást kell okoznom, de az én drága bátyókámat már nem érdekled. - természetesen a jól ismert cinikussága nem maradhatott el. Egyre közeledett a lány felé, aki halál nyugodtan ácsorgott.
- Teljesen hidegen hagy, hogy érdeklem-e vagy sem. Érted? Magasról leszarom a véleményeteket. És most jöhetsz azzal, hogy "Scar, hogy tehetted ezt? Hogy kapcsolhattál ki?". De nem fog meghatni.
- Mi? Miről beszélsz? - állt meg Scar előtt. Mélyen a szemébe nézett, majd döbbent és egyben számonkérő tekintettel meredt a hibrid lányra. - De miért? Nik miatt ugye?
- Ha ennyire tudni akarod, akkor igen Nik miatt. Mielőtt megkérdeznéd, hogy mit tett amitől ennyire kiakadtam, a válaszom az, hogy te nem hallottad, hogy kiabált velem. Soha életemben nem féltem annyira. Igazából nem is attól féltem, hogy megöl. Dehogyis! Inkább attól, hogy valami sokkal fájdalmasabb dolgot tesz. És meg is tette. Akkor és ott megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam. Nem fogom hagyni, hogy mégegyszer ekkora fájdalmat okozzanak, mivel én fogok fájdalmat okozni annak aki megpróbálja. Úgy, hogy a halálért fog az összes nyomorult könyörögni, amit természetesen nem kapnak meg. És végső soron pedig, nem fogok meghunyászkodni senki előtt. Soha de soha többé! - adta ki magából az összes problémáját, de abba hagyta mivel észrevette, hogy az érzései kezdenek újra visszatérni, és ezt nem akarta. Kol ledöbbenve állt. Egy hang se jött ki a torkán. Scar ezt látva hátat fordított az ősnek és elindult Marcel vámpírtanyája felé, bár tudta, hogy kap egy "kis" kiosztást a "negyed királyától" a mai mészárlásáért.
- Hé várj már! - kiáltott utána a férfi.
- Mégis miért? Hogy tovább hallgassam a szokásos szent beszédet!? Nahát arról ne is álmodj kicsi szívem!
- Igazából nekem tetszik ez a nem törődöm Scar.
- Ezt most komolyan mondod? Mert ha igen, akkor te vagy az első, mivel a többiek folyton vissza akarták hozni a régi énem, de gondolom te sosem tennél ilyet. Vagy ha mégis akkor a koporsód és te közelebbi ismeretséget köttök. Elég világos voltam?
- Mint a nap! - mosolyodott el az ős. Bírom ezt a vadmacska énedet cicám!
- Akkor pá-pá édesszívem! - integetett Scar, mintha egy kisgyerekkel beszélgetne.
- Most meg hova mész?
- Bulizni! Mégis mit gondoltál? Ez itt New Orleans, ami történetesen a vámpírok városa! - mondta, mintha egyértelmű lenne.
- Mehetek veled? - érdeklődött kérlelő bociszemekkel. Na cicám erre a nézésre mondd, hogy nem! Egyik nő se tud nekem ellenállni. 
- Egy: fejezd be ezt a nézést, mert nem jön be. Kettő: Nem, nem jöhetsz velem!
- Mi? Hogy mondhatod azt, hogy nem?! - fakadt ki Kol, ugyanis nem igazán volt hozzá szokva, hogy elutasítják.
- Jól hallottad! Most pedig hordd el magad! - válaszolt durván a lány. - Mi az? Talán tapsra vársz? Tessék itt van! - azzal tapsolt egyet. Kol lefagyva állt. Az álla a padlót súrolta. Ennyire durván még senki nem utasította el. Sőt! Még egyáltalán nem utasította vissza senki. - Sőt az lenne a legjobb ha szépen vissza mennél a drága családocskádhoz Mystic Falls-ba azzal a lendülettel ahogy jöttél! - az ős nem hitt a fülének. Scar ezt a pillanatnyi döbbentséget kihasználva vámpírsebességgel elsuhant. Nik ennyire szörnyű dolgot tett volna, hogy Scar még engem se akar látni többé? Az tuti drága bátyókám, hogy ezt nem úszod meg szárazon! Legalábbis, ha rajtam múlik akkor biztos nem! De nem most. Meg kell keresnem Scar-t. Elindult. Nem tudta merre menjen, csak ment. Úgy volt vele, hogyha kell, akkor az egész várost átkutatja.

Rousseau's......
Scar úgy döntött, hogy most nem megy Marcel vámpírtanyájára, hanem meglátogatja a vámpír szerelmét, Cami-t. Kicsit rá akart ijeszteni. Cami gyorsan odasétált és fel akarta venni a rendelést, de a hibrid lány elkapta a kezét.
- Hello kisszívem! Cami, ha jól tudom.
- Öhm...i..i..igen... - mondta remegő hangon, ugyanis volt valami fenyegető számára a hibrid lányban. Scar ridegen elmosolyodott. Erre a csapos lányt kirázta a hideg.
- Szóval Cami, szeretnék veled elbeszélgetni kicsit. - mondta hideg nyugodtsággal a hangjában.
- .....n..nem lehet.... - válaszolt félve.
- Oh ugyan már! Nem fogok én itt a győzködéseddel szarakodni! - azzal a szemébe nézett. - Velem jössz! Beszélgetünk egy kicsit! - a lány engedelmesen bólintott. Scar felállt és kisétált az utcára. Cami, követte. Pár sarokkal később megálltak, épp egy sikátorban. A csapos lányon átfutott a rémület szele. A hibrid lány megállt és szembe fordult "áldozatával".
- Szóval mint már mondtam beszélgetni fogunk. - mosolyodott el ördögien.
- Mit...mit akarsz tőlem? - ekkor már minden ízében reszketett a félelemtől.
- Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak természetes szőke?! - Cami normális esetben erre visszaszólt volna, de most úgy volt vele, hogy nem a legjobb ötlet játszani a tűzzel. - Hagyjuk is, és maradjunk a természetes szőkénél. Na kicsi szívecském arról lenne szó, hogyha meg mered bántani Marcel-t velem gyűlik meg a bajod! Felfogtad kisanyám?! - mindta szinte kiabálva és ingerülten.
- I..igen... - a lány ekkor úgy érezte, van elég ereje ahhoz, hogy elmeneküljön. Kitépte a karját Scar kezei közül, de mielőtt még elfuthatott volna a hibrid lány elkapta a nyakát és a vérét kezdte szívni. Cami már alig élt, amikor két erős kar ellökte tőle támadóját. Ez a személy nem volt más, mint Kol. Szúrósan nézett Scar-ra, aki ugyanígy cselekedett az őssel szemben. Majd gyorsan felpattant a földről, ahová Kol által került, és elkapta a férfi torkát. A férfi levegő után kapkodott, meglepődve azon, hogy a hibrid lányban ennyi erő van, ha feldühítik. És Kol elkövette azt az általában végzetes hibát, hogy ujjat húzott a lánnyal. Az ős lábai lassan távolodni kezdtek a földtől, és ezzel együtt került az ájulás határára, mivel bárhogy próbálta lerángatni Scar kezeit a nyakáról, sehogy se ment neki, ami meglepte. Scar egy hirtelen mozdulattal falhoz csapta a férfit, aki a földön landolt. Vámpírsebességgel felugrott, és most ő támadt a lánynak. Nekinyomta egy falnak, de a hibrid lány könnyűszerrel ellökte magától az őst, aki közelebbi ismeretséget kötött a fallal. Scar fenyegető nyugodtsággal odasétált a földön fekvő férfihez, leguggolt mellé, majd egy egyszerű mozdulattal benyúlt a mellkasába. Kol felordított fájdalmában. A lány ki akarta tépni a szívét, de végül nem tette. Helyette inkább a jól bevált agyrobbantós trükköt vetette be.
- Na ide figyelj édesszívem! Hagyj engem békén örökre a családoddal együtt, vagy nem lesz jó vége! Ne kövess! Ne keress! Csak egyszerűen felejts el! Érted? Felejts el, és takarodj vissza szépen Mystic Falls-ba! - üvöltötta torka szakadtából, majd sírva távozott. Kol-nak lelkifurdalása támadt amiatt, hogy most ő okozott Scar-nak fájdalmat, azzal, hogy megjelent. De annak viszont örült, hogy a lány érzései visszatértek, mégha ilyen áron is.


Mystic Falls.....
A kis városkának a hangulatára Elena aznapi temetése nyomta rá a bélyegét. Gyászos volt a hangulat egész Mystic Falls-ban, de legfőképp a Salvatore panzióban. Damon épp egy üveg whiskey-t iszogatott és a kandalló előtti fotelban ült, magába roskadva. Teljesen a saját világába zárkózott, és nem foglalkozott semmi mással. Öccse az aznap délután megrendezésre kerülő szertartásra készülődött, könnyes szemekkel. Caroline és Bonnie otthon ugyanezt tették. Jeremy ki sem akart mozdulni a szobájából. Nem akart elmenni nővére temetésére. Car-nak viszont többé-kevésbé sikerült rábeszélnie. Azt mondta neki, hogy még meggondolja. Szóval egész Mystic Falls-t mélyen érintette a hasonmás halála.
Aznap délután.....
Elena temetése éppen elkezdődött amikor a Salvatore testvérek befutottak Jeremy-vel. A pap pont akkor mondta szokásos beszédét. Utána Caroline lépett fel az emelvényre.
- Elena csodálatos barátnő volt, szinte testvérként tekintettem rá. Nagyon megrázott a halála, ahogy mindannyiunkat. - ekkor már bőgött, ezért úgy döntött, hogy nem húzza sokáig búcsúbeszédét. - Nagyon fogsz hiányozni. Nyugodj békében. - ezután Bonnie következett.
- Drága Elena, nálad jobb barátnőt nem kívánhattam volna, és ahogy az előbb Caroline mondta, testvérként tekintettünk rád. Nem kellett volna ilyen fiatalon és életvidáman meghalnod. Mindennél jobban fogsz hiányozni. Nyugodj békében. - fejezte be, majd sírva visszasétált a helyére. Most Stefan került sorra.
- Elena, még az életemnél is jobban szerettelek, és bármit megtettem volna érted, de úgy látszik ez neked nem volt elég. Ezért nem haragszom rád, mert a te életed volt, a te döntéseid. Nagyon sok örömöt és bánatot is okoztál, de mindezek ellenére sem tudlak gyúlölni. Téged nem lehet gyűlölni. Egy szeretetreméltó ember voltál, és soha nem foglak elfelejteni. Nyugodj békében. - itt már ő is kezdett könnyezni. Damon-t nagy nehezen, de rá tudták venni egy búcsúbeszédre.
- Elena, nagyon szerettelek és az életemet adtam volna érted, de úgy látszik ez nem volt elég ahhoz, hogy megvédjelek ettől a szörnyű tragédiától. Az még jobban fáj, hogy mindez az én felelőtlenségem miatt történt. Még olyan fiatal és életvidám voltál, de mindez egy ostoba hiba miatt véget ért. Annyira sajnálom én drága Elenám. Mindennél jobban sajnálom. Örökké velem maradsz. A szívemben örökké élni fogsz. Nyugodj békében. - az idősebbik Salvatore már a sírás határán állt, ezért úgy gondolta jobb lesz befejezni. Jeremy-t viszont nem tudták rávenni arra, hogy kiálljon és mindenki előtt elbúcsúzzon nővérétől. Ezek után a pap felsétált az emelvényre, és közben elkezdték leengedni az előre megásott gödörbe Elena koporsóját. Mindenki odasétált és egy vörös rózsát dobott a koporsóra. Caroline-ék elindultak hazafelé, Damon kivételével. Amint kiürült a temető, a férfi odasétált a hasonmás sírjához, hozzáért a fakereszthez, és felnézett az égre.
- Nagyon szeretlek Elena. Soha nem foglak elfelejteni. - ő így búcsúzott el. A maga Damon-ös módján.