Véres csók 2. - Elhalványult emlékek

Sziasztok!
Végre meghoztam a második fejezetet, remélem elnyeri a tetszéseteket!;)
Puszi, Szimi


Salvatore panzió...

Damon épp whiskey-t iszogatott, amikor a hasonmás belépett az ajtón. 

- Áhh hello Elena! Már vártalak! 

- Bocsika, de nem Elena vagyok! 

- Mit akarsz Katherine?! 

- Nem talált szivi! - erre a férfi teljes testével a "nem Katherine és nem Elena" hasonmás felé fordult.
- Ne szórakozz velem! Mondd el melyikük vagy és kész!
- Nem érted te kis pöcs?! Nem Katherine, nem Elena, hanem Barbara!
- Mi?! Te vagy a harm...jajj ne már egy harmadik hasonmás! Te is össze fogsz jönni Stefan-nal?? - hangja cinizmust tükrözött.
- Lehet, hogy eljátszadozom vele egy kicsit...egyelőre még meghagylak titeket a drága Elena-nak!
- Meg kell, hogy mondjam, kedvességed határtalan!
- Ha már a kedvességnél tartunk, abból te sem szenvedsz hiányt, szóval szerintem meg se szólalj! - kacsintott rá az idősebbik Salvatore-ra.
- Hát te hihetetlen vagy!! - replikázta a vámpír, megvetéssel a hangjában.
- Köszönöm! Sokan mondták már! - nevetett fel cinikusan. Végszóra az ajtó nyikorogva kinyílt. Magassarkú cipők kopogása hallatszott. Pár másodperc múlva egy szőke ciklon robbant be a helyiségbe fújtatva.
- Minek köszönhetem azt a kegyet, hogy az imádott Rebekah Mikaelson betette lábát poros kis városunkba, azon belül is ősrégi házamba? - színészkedett a drámai hatás kedvéért. Bex se szó, se beszéd, hasbarúgta Damon-t, aki erre felborult a kanapéval karöltve, és ennek eredményeképp megismerhette a padlót. Mikor felfogta mi is történt pontosan, gyorsan felpattant, és dühös tekintettel meredt az ősi szőkeségre.
- Mi a fene bajod van?!? - fakadt ki a férfi.
- Nem is tudom, drága Salvatore farok!! Talán az, hogy rám küldted Mikaelt!! - ordította.
- Honnan veszed, hogy én voltam?!
- Onnan, hogy tudom! Mondd el miért tetted! - kapta el a vádolt személy torkát, az pedig levegőhiány, és az erős szorítás hatására fuldokolni kezdett.
- Nem...én...voltam! - nyögte nehézkesen. - Azt hittem, még mindig kiszárítva fekszik abban a poros kriptában a semmi, és az isten háta mögött sarkán! - kapott új erőre, mikor a szorítás lazult. Bekkah erre akkora pofont lekevert neki, hogy a fal adta a másikat.
- Kár tagadni, tudom, hogy te voltál! Egyszer úgyis dalolni fogsz, és én ott leszek, akkor pedig nincs menekvés!!! - amint ezt elmondta, vámpírsebességre kapcsolt, majd erőteljesen becsapta maga mögött az ajtót. Damon törni-zúzni kezdett. Csak egy amolyan "nem zavar, hogy én is itt vagyok" köhintésre figyelt fel.
- Tűnj már el innen Miss Kedvesség!!
- Nem megyek sehova, amíg el nem mondod az igazat!!
- Milyen igazat?!?
- Te küldted rá Bex-re az ősapucit?!
- Semmi közöd hozzá!!
- Oh Szívem, sokkal több közöm van hozzá, mint azt bármelyik kis nyomorult is hinné!!
- És akkor?! Mi van, ha én voltam?! Nagy büdös semmi!!
- Köszönöm a nagyon választékos beszélgetésünket! Ennyi épp elég! Na puszika! - küldött Damon-nek egy puszit a levegőben, majd távozott.
- Chh! - tárta szét karjait, értetlenül meredt az előbb távozott hasonmás hűlt helyére. Hirtelen megfordult, és előtte termett az egyik hasonmás.
- Mit akarsz már megint?!!
- Mit akarnék Damon? - simogatta meg a vámpír arcát.
- Elena?
- Ki lenne, ha nem én? - érdeklődött.
- Semmi, hagyjuk!
- Ne hagyjuk! Szóval ki, Damon? Katherine?! Vagy esetleg Barbara?! - erre az idősebb Salvatore-ban megállt az ütő.
- Mi?! Ki az a Barbara?! - adta a hülyét.
- Nagyon jól tudod te azt, Szívem!- mosolyodott el ördögien.
- Te! Miért jöttél vissza?!!
- Áh lényegtelen! ...Csak revansot veszek! - a férfi felordított a fájdalomtól, majd térdre rogyott. A lány lassan közelebb sétált, és egy egyszerű mozdulattal kitörte Damon nyakát.

Mikaelson villa...
- Klaus! Hol a francban vagy, te hátbatámadó nárcisztikus seggfej?!
- Neked is szia, drága húgom! - lépkedett ki halál nyugodtan hálószobájából. - Miben lehetek a szolgálatodra? - Bekkah nem szólalt meg, csak a hátát mutatta a hibridnek. Hirtelen megragadott egy vázát, és fejbedobta vele bátyját. Vagyis csak szerette volna, ugyanis Nik elugrott az utolsó pillanatban, bár a meglepődöttségtől majdnem nem jött össze neki.
- Mi bajod van?!? - háborodott fel Klaus.
- MIKAEL!!! - üvöltötta torka szakadtából testvére képébe.
- Mi van vele? - mondta nyugodt hangszínen, de belül remegett a név hallatán.
- Itt van, és vagy te, vagy Salvatore hívta!!
- Én?! Komolyan?! Szerinted olyen hülye vagyok, hogy felélesztem azt a személyt aki ezer éven keresztül meg akart ölni?!!
- Már nem tudom...! Csak egyszerűen...félek!! - kezdtek el hullani a könnyei. Klaus elé sétált és jó szorosan átölelte.

Kol a szobája plafonját kémlelve gondolkozott azon, amit Roxy mondott. "Emlékezz mi történt legutóbb!"  Azóta ezen járt az esze.

1123, Bulgária...
- Szeretlek, Kol! 
- Én is szeretlek! 
- Na jó, vége az érzelgősségnek! - lépett elő Klaus. Hátulról átfonta Kol nyakát, és az ezüst tőrt a szívéhez tartotta. 

- Ne! Niklaus! Ne tedd! - ordította torka szakadtából. 

- Miért ne, Kedvesem? 

- Ha megteszed.....esküszöm soha többé nem fogsz látni! 

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - azzal beleszúrta öccsébe a tőrt. A vele szemben álló személy arca felvette a vámpírjegyeket, és nekirontott az ősnek. A falhoz szegezte, aki ettől alig kapott levegőt. Mélyen a szemébe nézett, és úgy mondta szánakozóan, és egyben lenézően:

- Hidd el, ha egyszer kikerül abból a koporsóból nem az ő haragjától kell félned, hanem az enyémtől! - amint ezt elmondta, elsuhant. A férfi csak bámult egy ideig hitetlenkedve utána, majd folytatta tovább halál nyugodtan dolgát. 

Napjainkban...
Halk, könnyű léptek hallatszottak a Mikaelson villa márvánnyal borított padlóján.
- Niklaus! - hőkölt hátra a lány, mikor meglátta a hibridet. A férfi Roxy meglepődöttségét kihasználva a falhoz szegezte. Az pedig szánakoan elmosolyodott. Klaus legutóbb akkor látott ilyen mosolyt, mikor leszúrta Kol-t. Tudta, hogy ez nem jelent jót.
- Hogy kerülsz ide?! - "érdeklődte" a lány. - Elméletileg még mindig a Lockwood pincében kellene sínylődnöd!
- Elméletileg, drágám, elméletileg! Gyakorlatilag viszont nem!
- Hadd találjam ki! Rebekah.
- Ami igaz, az igaz. Neki is köze volt hozzá. - engedte el a Petrova lányt.
- Szánalmasak vagytok! Mind a ketten! - azzal a lendülettel, ahogy jött, elviharzott.

Mystic Grill...
A zene üvöltött, a bent lévők pedig buliztak, tomboltak. A mai nap nem volt túlzottan csendes a Grill-ben. Matt, a pincér egész nap talpon volt, és hol ide, hol oda ugrott. Roxy erre a képre toppant be a bárba. Kecsesen a pulthoz lépkedett, majd helyet foglalt.
- Hé, Matty fiú! - kiabált oda neki.
- Roxy, ha jól tudom. - mosolygott rá.
- Pontosan. - vájta mélyen szemét Matt-ébe. - Egy Bourbon-t. - pár pillanat múlva az ital meg is érkezett. - Fizeted.
- Látom a modorod a régi, kis spártai! - a túlságosan ismerős hang hallatán, a lány odafordult. Amint meglátta ki is szólította meg, szíve kihagyott egy dobbanásnyit, és még a levegő is megakadt benne. Soha többé nem akart találkozni vele. 

Egy kis ízelítő a 22. fejezetből...

Sziasztok!

Meghoztam egy kis ízelítőt a Keringő a halállal következő fejezetéből. Remélem tetszeni fog! ;) 

A 22. fejezet címe: Gyilkos alku

Ui.: Nem sokára hozom a teljes fejezetet, valamint a Véres csók 2. fejezetét.

Puszi, Szimi

Chicago, Illinois állam...
- Most rajtad a sor, hogy segíts!- nézett komolyan a férfi. A nő lassan felemelte fejét, majd tekintetét Kol felé irányította. Rezzenéstelen arccal bámulta, megállás nélkül. - Mi az? Azt mondtad vissza tudod hozni! - de Eleonore még mindig tétovázott. - Könyörgöm mondj már valamit! - hangja kétségbeesést tükrözött.
- Csak egy mód van... - szólalt meg üveges tekintettel.
- Mondd már!! Mi az az egy mód?! - csillant fel szeme.

Túlvilág
Scar éjjel-nappal a legfiatalabb őst figyelte. Most is. Nagyon szomorú volt, mert tudta, hogy ez a mostani csillogás hamarosan el fog tűnni szerelme szemeiből. Nem akarta, hogy megtegye, amit Eleonore fog kérni azért, hogy ő újra élhessen. Úgy vélte nem ér annyit az élete.

Chicago, Illinois állam...
A nő egy ideig szótlan maradt, majd rászánta magát a beszédre.
- Áldozat. - válaszolt egy szóval.
- Milyen áldozat?? - kíváncsiskodott az ősi.
- A te életed az övéért.

Keringő a halállal 21. - "Itt nyugszik a szegény bűnös, Eleonore, imádkozz érette!"

- Rendben, de honnan tudjam, hogy hol van a sírja?
- Itt nyugszik a szegény bűnös, Eleonore, imádkozz érette! - miközben mondta, egyre halványult, végül eltűnt. Kol el akart indulni, de az első lépésnél megszédült. Megállt egy pillanatra, hátha megszűnik a gyomorforgató érzés, de mikor újrapróbálkozott a sétával minden elsötétült előtte, majd közelebbi ismeretséget kötött az anyafölddel.

Mystic Falls, Salvatore panzió...
A Salvatore fivérek hatalmas ajtócsapkodásra, és cipők trappolására lettek figyelmesek. Ezek után betoppant egy középkorú, őszes férfi.
- Nézzenek oda, mostanság az ősapucit is látni! - "üdvözölte" Damon cinikus éllel a hangjában. - Nah és ki ez a szexi cicababa?? - lépett a vörös hajú nő elé az idősebb testvér. Alaposan, és elég nyíltan végigmérte. A bámult személy ebbe belepirult. Feje teljesen elvörösödött, és ezt nem igazán tudta leplezni.
- Damon Salvatore vagyok. Neked mi a neved szépségem? - vilantott egy csábos mosolyt. A lány arca szinte már lángolt.
- Florencia Ramirez.
- Spanyol vagy?!
- Te meg nem hülye?! - vágott vissza. Damon erre nem szólt vissza.
- Szóóóóóóóóóóóóóvaaaal ősapuci! Mi szél hozott erre ezen a napsütésés délutánon? - adta elő drámaian.
- Majd megtudod! Addig is annyit kérek, derítsd ki hol vannak a gyermekeim! - parancsolgatott.
- Igenis Mr. Gyerekgyilkos! - röhögte el magát.

Chicago, Illinois állam...
Az ős lassacskán ébredezni kezdett. Kinyitotta szemeit, de nem azt látta amire számított. Még mindig abban a helyzetben volt, mint mikor megpillantotta Scar-t. Ami pedig a legmegdőbbentőbb, hogy még mindig Adriana-n feküdt.
- Mi a fene?! Hogy a picsába kerültem ide vissza?!! - tápászkodott fel, és égtelen ordibálásba kezdett. A vérfarkas lány értetlenül állt a történtek előtt.
- Miről beszélsz?! El se mentél!
- Ne hazudj! Tudom, hogy elmentem! Tudom! A saját két lábamon távoztam innen!! - mutogatott a lábaira, már-már az őrület határán.
- Kol, ez nem történt meg!
- Azt hiszed hülye vagyok?!!
- Igazából én már nem tudom mit higgyek! - a férfi erre nem válaszolt. Pár percig kínos csend uralkodott.
- Várj...lefeküdtünk?! - "kérdezte" ingerülten Kol.
- Te tényleg nem emlékszel semmire?! - nézett furcsán.
- Mire kéne?!
- Nem is tudom...például arra, hogy fantasztikus pár órát töltöttünk együtt!! - az ősinek még a lélegzete is elakadt. A szó a torkára forrt.
- ...Mi?! - jött ki végre hosszas erőlködés után egy hang a torkán. Úgy érezte, hogyha többet kéne mondania már nem biztos, hogy sikerülne neki.
- Nem hallottad?! Te. Lefeküdtél. Velem. - tagolta a mondatot.
- Nem, az nem lehet!!! Van pofád a szemembe hazudni?!! - üvöltötte akkora hangerővel, hogy a lánynak majdnem beszakadt a dobhártyája.
- De képzeld el, lehet!! - ezzel ott hagyta a dühöngő férfit. Neki pedig már fogalma sem volt arról, hogy mi az álom és mi a valóság. Nem volt közte határvonal. Határvonal, ami elválasztotta volna őket. Így mostmár folyamatosan félhet attól, hogy amíg ő a kis álomvilágában járkál, addig a valóságban mit tesz. Mérgében belerúgott egy hatalmasat a vele szemben álló székbe, ami a nagy erőtől összetört. Szétrombolta az egész helyiséget, majd távozott. A temető felé vette az írányt. Hitt abban, hogy amit látott, annak van valóságalapja. Legalábbis nagyon szeretett volna hinni benne. Ebben látta az utolsó esélyt a hibrid lány felélesztésére. A sírok közt kutatva járkált. Keresett egy bizonyos feliratot. "Itt nyugszik a szegény bűnös, Eleonore, imádkozz érette!" Bármennyire meresztgette gyönyörű csokoládébarna szemeit, ami most csakis szomorúságot tükrözött, nem talált semmit.
- Eleonore!!! - kiáltotta el magát. Semmi válasz. - ELEONORE!!!!!!!!  - itt is csak a visszhang adott választ. Mi van, ha csak egy rohadt álom volt, és ez az Eleonore nem is létezik?! Nem létezik az a személy aki feltámaszthatná Scar-t!! - erre a gondolatra majd' megszakadt a szíve. De erősnek kellett maradnia.



Túlvilág...
Scar amióta meghalt egyfolytában csak sírt, és sírt. Bárhogy, és bármennyien próbálták megvigasztalni, sosem jártak sikerrel. Nem szeretett volna békére lelni, hanem csak visszatérni Kol-hoz. De ezt senki sem értette meg, és amint ezt felhozta mindenki hátat fordított neki.
- Scarlett! - szólt egy női hang.
- Ayana...mit tettem amiért ezt érdemlem?!
- Semmit. Te csak meg akartad védeni őket, de nem tudtál felülkerekedni az átkon. Sajnálom. Ha te nem halsz meg, akkor ők fognak. És az senkinek nem lett volna jó.
- Engem csak az érdekelt, hogy Kol túlélje!! Klaus halála hidegen hagyott volna!! Azok után amit velem tett...megérdemelné, hogy ő szenvedjen helyettem!!
- Nyugodj meg...
- Hogy nyugodjak meg Ayana?! Amikor látom, hogy Kol az őrület szélén áll, és egy kis lökés csak ahhoz, hogy beleessen a szakadékba?!! - ordítozott. A vele szemben álló boszorkány próbálta csitítgatni, kevés sikerrel.


Chicago, Illinois állam...
Ahogy lépkedett a sírok közt, hirtelen megakadt a szeme egy néven. Amelia Mikaelson. Mi?!! Lépett közelebb, majd végigsimított a szépen kifaragott sírkövön. Ezt eddig hogy nem találtam meg?! Lesöpörte róla a port, majd elkezdte olvasni a dátumot, és a belevésett szöveget. Élt 1563-1589.
"Nevem Amelia.
Sokan engem szerettek és megvetettek.
Egyszer épít, máskor pusztít.
Egyik kezével életet ad, a másikkal elveszi.
Én vagyok az aki elérte a világ tetejét is.
Én aki még a tűzön és vizen is keresztül ment.
Én vagyok, kinek egykori lángja kialudt.
Én vagyok minden asszonynak lelke e világon.
A létezés a szerelemben van elrejtve.
Amelia vagyok.
Halál engem szólít.
Megfordulok, és magam mögött látom
A szerelmet mely egész életemnek értelmet adott."
- Ilyen nincs! - akadt ki.
- De van...rokonok vagyunk.


Túlvilág...
- Amelia! Lenne számodra egy feladatom!
- Parancsolj Ayana!
- Döbenntsd rá Tom-ot, a legújabb hasonmást a szörnyű igazságra. Hogy nem minden az, aminek látszik. De a hasonmásokról ne szólj semmit. Még. - a halott Mikaelson köddé vált.

Houston, Texas...
Tom amint álomra hajtotta a fejét, mikor megjelent előtte egy kép. Egy lányról. Egy lányról, aki a saját vérében fekszik. Aztán meghallott egy hangot. Mindenki meghal.
A halál mindenkinek kijár.
Úgy volt, hogy a kor fog végezni velem...legalábbis a terv szerint. 
Aztán megjelent előtte egy halott katona vérbefagyva, miközben a háttérben lövések zaja hallatszott. Mitchell-re dicsőséges golyózápor általi halál várt. Nem a hidegtől vacogva, egyedül, és rémülten. Majd megjelent előtte egy arc. Egy rideg semmitmondó tekintet. Nem hitte, hogy a halál előbb rámosolyog. Majd hirtelen megnőttek ennek az embernek a szemfogai, és elkezdett vicsorogni. Aztán meglátta Mitchell-t egy téren. Modern volt, így biztosra lehetett veni, hogy legalább száz évvel későbbi, mint az előző álomkép. A halál egy állandó tényező, amely mindannyiunk életében ott van. Mitchellében már nincs. Egy vámpír számára a halál nem a vég, hanem a kezdet. Ezek után egy házba került, aminek a sarkában egy lány ült. Szomorúan, és elkeseredetten. Hát itt tartok most. Elnéztek és elfelejtettek. Egyszerre természetellenes vagyok, és természetfeletti. Az alapvonal mellől figyelem a táncot. Engem legalább körbevettek a barátaim és a családom. Ha több nem is, ennyi azért jár nekem. Tudod mi a legrosszabb abban, ha valaki szellem? A magány. Bármit megadnánk egy morzsányi vigaszért. Az egymásnak feszülő bőrért, amiből tudom, hogy "igen, itt vagyok". Úgy kínoz, mint az éhség. A legalapvetőbb ösztön. Könnyen másokat is magunkkal ránthatunk a holtak világába, még úgy is, ha szörnyekké kell változtatnunk őket. Megjelent Tom álmában egy sebesült ember. Aztán ott vannak az olyanok, mint George. Akiknek meg kellett volna halniuk. Ám összetörten és véresen, mégis saját lábukon távoznak a balesettől. De milyen áron! Sebzetten. Átalakulnak. Hirtelen éles kiáltás hallatszott, amit morgás követett. Most már ők is szörnyek. Most születnek. A rémálmaink szereplői. Egy világító szempár nézett Tom szemébe. A csúnya, rossz farkasok. Majd szétnyílt a szája, és leharapta a férfi fejét, aki erre zihálva ült fel az ágyon.


Chicago, Illinois állam...
Hosszas keresgélés után Kol végre meglelte a kereset sírkövet.
- Eleonore!- amint ezt kimondta, előtte termett az álmában szereplő nő.
- Segíts! - mondta, majd köddé vált. Az ősi betörte a kripta bejáratát, és leemelte a sírkövet. Meglátta a nőt. Gyorsan megharapta a csuklóját, majd belecsepegtetett pár cseppet a halott szájába, aki több óra után éledezni kezdett.
- Most rajtad a sor, hogy segíts! - nézett komolyan a férfi.


Mystic Falls...
Mikael SMS-t kapott. Damon volt.
Rebekah New Orleans-ban éldegél, míg meg nem hal.
Klaus Párizsban van, és leölte már a fél várost. 
Elijah Jacksonville-ben játsza az erkölcsösség szinonimáját. 
Kol pedig Chicago-ban próbálja feléleszteni azt az áruló ribancot. 

Keringő a halállal 20. - A remény feléled

Bármilyen sötétnek tűnik a jövő, a reményt soha ne add fel! 

Star Wars: A klónok háborúja c. film

Kol üveges, és egyben meglepett tekintettel bámult maga elé, a nagy ürességbe. Abbahagyta a vérfarkas lánnyal való kis enyelgését, amire Adriana is felfigyelt. Először még egyetlen szó nélkül tűrte, de végül nem bírta tovább ezt a tétlenséget.
- Kol... - szólította először halkan. De ezt figyelmen kívül hagyta az említett személy. Még mindig az első sokk hatása alatt volt. Az se zökkentette volna ki, ha egy atombomba robban mellette. - Kol! - mondta már kissé erélyesebb hangszínen. - KOOOOOL!!!!!! Figyelj már rám!! - ordította egyenesen az ősi fülébe oltári hangosan.
- Mi a franc?!!!! Adriana!!!!!! Te normális vagy?! Mi a fenéért ordítottad le a fejem?!!! - kelt ki magából a férfi.
- Hát nem is tudom! Talán azért mert egyáltalán nem figyeltél rám!! Olyan voltál, mint aki szellemet látott!!!
- Ne hülyéskedj! - nézett rá komolyan. - De figyelj, nekem ez nem megy... - lemászott a lányról, majd elkezdett öltözködni.
- De, de...hogy érted ezt?! - értetlenkedett.
- Tényleg ennyire hülye vagy?! Nem-akarok-lefeküdni-VELED!! - mondta szép lassan, artikulálva a szavakat, mintha egy óvodáshoz beszélne. A vérfarkas lány csak hebegett-habogott össze-vissza. Nem akarta elhinni amit az előbb hallott.
- Ezt...ezt te sem gondolhatod komolyan!!
- De szívecském, full komolyan gondolom!! - kacsintott rá, és elsuhant. A faképnél hagyott személy lefagyva állt az eset előtt.

Az ősi vissza sem nézett, csak ment, és ment, amerre látott. Már rég besötétedett, de ez a férfit egyáltalán nem zavarta, mivel vámpírérzékeit kihasználva remekül látott, és hallott mindent. Az emberek jártak-keltek, figyelmen kívül hagyva azt, hogy kit löknek fel, kin gázolnak át. Valamiért minden embernek baromi fontos dolga akad ilyenkor, este. Talán mennek csillagot vizsgálni, vagy mi?! Mondjuk ezen az estén ez nem nagyon sikerült volna, mivel az eget egy nagy feketeség borította, semmi más. Meg talán lenne egy piszkos gondolat is lehetőségnek...Kol-nak fokozódott a vér után vágyakozása, a sok halandó jelenléte miatt. Már csak kevés hiányzott ahhoz, hogy rávesse magát valakire. Mikor már kiszemelt egy végtelen áldozatot, hirtelen mindent köd lepett el. Hideg szél támadt, szinte már tornádó. Egyetlen másodperc alatt megváltozott minden. Abbamaradt az emberek halk suttogása, amit a kifinomult hallásának köszönhetően ordibálásnak is lehetett vélni. Elcsendesült a csizmák, cipők, bakancsok kopogása, trappolása. Az emberek viszonylag hangos léptei megszűntek hallatszódni. Körülnézve már nem ott volt, ahol pár pillanattal ezelőtt. Már nem látott éhsége csillapításául szolgáló lényeket sehol, bárhogy meresztgette szemeit. Nem tudta hova került. Vagyís...annyi bizonyos volt számára, hogy egy temetőben áll. De ennyi, semmi más. Nem tudta melyik földrészen, melyik országban, melyik városban, és melyik temetőben. Csak egy egyszerű, elhagyatott, ősrégi temetőben.
- Mi pokol?! Hol vagyok?! - amint ezeket az indulatos szavakat kimondta, megjelent előtte egy sötét árny, amiből lassan kirajzolódott egy női alak. Ruhája visszanyúlt egészen a 18. századi, csehországi, barokk divathoz. Túldíszített, színes, alakot kihangsúlyozó remekmű volt. Ebből első látásra kiderült, hogy nem egy egyszerű paraszti családból származott. De nem ám! Bizonyára a királyi család egyik tagja volt. Fejét egy fodros fehér paróka díszítette, ami jellemző volt a korra. Bőre hófehér volt, és csontsovány testlakattal rendelkezett.
- Ki vagy te? - érdeklődte meg az ősi vámpír.
- Régi időkben, úgy hívtak szívem megállta után, vámpírhercegnő. - pukedlizett kecsesen.
- Vámpírhercegnő? Komolyan? Maximum a húgomat lehetne vámpírhercegnőnek hívni.
- Megtudakolhatnám ennek okát, uram?
- Ősi vámpír vagyok, az egész családommal együtt. - jelentette ki egyértelműen.
- Előkelő származású, akárcsak jómagam. Eleonore von Schwarzenberg becses nevem. Az öné?
- Kol Mikaelson vagyok.
- Örvendek találkozásunknak.
- Ne kerülgessük ennek a találkának az okát. Miért hozott ide?? - kíváncsiskodott.
- Segítenie kell rég kihunyt életemen! Meg kell szabadítania az átoktól, ami évszádok óta gyötör! - kérlelte.
- De mégis hogyan?
- Ehhez tudnia kell életem fájdalmas történetét.
- Hallgatom. - jelentette ki határozottan.
- 1682. június 20.-án láttam meg a napvilágot, a Csehországi Krumlov-ban, Ferdinand August von Lobkovicz, Sagan hercegének, és Maria Anna Margravine Wilhelmine Baden-Baden-nek lányaként. Édesanyám Wilhelm, Baden-Baden őrgrófjának lányaként született. Életem szépen alakult, betöltöttem a Lobkovicz hercegnője címet, majd 1701. december 6.-án férjhez mentem Adam Franz Karl von Schwarzenberg Eusebius-hoz. Házasságunk megkötése idején még csak főmarshall volt, később viszont herceggé nevezték ki. Született két gyönyörű gyermekünk, Maria Anna, majd később Joseph. Sokat próbálkoztunk, hogy megszülethessen, de sosem estem teherbe. Végül már ahhoz folyamodtam, hogy vadászotakon nem öltem le egyetlen egy farkast sem, hanem elfogattam, és megittam tejüket, fiú utód reményében. 41 évesen megszültem Joseph-et, ami miatt gyanakvó tekinteket kaptam, ugyanis a nők akkortájt nem szültek ilyen idős korban. Vagy ha mégis, azt vagy orvosi csodának, vagy boszorkányságnak tituláltak. Én esetemben az utóbbi történt. Férjem, házzaságunk 31. évében halálos sebet kapott vadászat közben, és életét vesztette. Így tehát özvegy lettem. Mindezek után fiamat a császár a bécsi udvarba vitte, kárpótlásul pedig folyamatosan 5000 guldent fizetett. De még ez sem volt elég. Sokat költöttem gyógyszerekre, és ahogy az idő múlt, érdeklődésem is egyre nőtt az okkultativ művészet iránt. Ezzel költségeim is rohamosan nőttek. Mindemellett természetesen megtartottam fényűző életmódomat. 45 éves koromra gyógyíthatatlan betegséget kaptam. Bőröm kifehéredett, súlyt vesztettem. Gyanakodni kezdtek, az abban az időszakban tomboló vámpírfertőzésre. Halálos ágyamon egyedül hagytak, de egyszercsak a semmiből besétált egy úriember, és számhoz nyomta karját, ezzel arra kényszerítve, hogy igyak véréből. Amint ezt megtettem, csak egy reccsenést hallottam, majd minden elsötétült előttem. Most már rájöttem miért kellett innom a véréből, és miért kellett meghalnom. De fel is kellett volna támadnom, ami sajnos nem történt meg, ugyanis az orvosok halottnak véltek, és elkezdtek felboncolni a falusiak vámpírhisztériája miatt. De ez a boncolás nem épp szokványos módon zajlott. Mivel nemesi családból származom, ezért nem döfhettek szíven egy karóval. Más módszerhez folyamodtak, de az eredmény egy és ugyanaz volt. Kivágták ideiglenesen halott szívemet, majd feldarabolták, hogy biztosak legyenek benne, nem támadok fel, és nem mészárolok le mindenkit. Kivégzésem után, visszaszállítottak szülőföldemre, Krumlov-ba. Itt állunk most is. Síromat befalazták, és egy masszív sírkővel zárták. Ezt meg kell keresnie, és vérhez juttatnia, hogy feléledjek, és segíteni tudjak szerelmén.
- Rendben, de honnan tudjam, hogy hol van a sírja?
- Itt nyugszik a szegény bűnös, Eleonore, imádkozz érette! - miközben mondta, egyre halványult, végül eltűnt.

Véres csók 1. - Megjön a gyilkos, sikít egy város

Az okoskodásból sosem lesz gyilkosság; gyilkos ösztön kell hozzá, hogy rávesse magát az áldozatra, éhség vagy szenvedély, hogy szétmarcangolja. 

Emile Zola

- Rég találkoztunk, Miss Petrova! - heves csókcsatába kezdtek, de egyszercsak a lány eltolta magától Kol-t.
- Ne! Ezt nem szabadna! - tiltakozott.
- Miért nem, Szívem? - vágott értetlen arcot a férfi.
- Nem értheted...
- Roxy, nem vagyok se süket, se hülye, hogy ne értsem meg amit mondasz! - hangszíne kezdett átváltozni dühösre.
- Tudom, de....
- Nincs de! Mondd már! - a lány fenyegetően közelebb lépett, majd az ősi füléhez hajolt
- Emlékezz mi történt legutóbb! - amint kimondta, elsuhant, és erőteljesen becsapta maga után az ajtót. Kol-t még mindig rázta a hideg Roxy hideg lehelete és hangszíne miatt.


Mystic Falls, Rendőrkapitányság...
- Újabb állat támadást jelentettek a keleti határnál! - sétált be az egyik járőr, és lecsapta a kezében tartott mappát a seriff íróasztalára. Liz Forbes kinyitotta a dossziét, amiben az áldozatokról készített képek, bizonyítékok, és feljegyzések sorakoztak. Elborzadva nézte végig a benne rejlő dolgokat, végül felnézett egyik kollégájára.
- Ideje lenne szólni az országos rendőrkapitányságnak! Túl sok az állat támadás! Én pedig már kezdek kételkedni abban, hogy ezeket a gyilkosságokat valamiféle állat követte el... - intézte az utolsó mondatot inkább csak saját magához, de így is meghallották az irodában tartózkodók. Egyikőjük sem szólt semmit, csak bölcsen hallgattak. A nő felpattant a helyéről és haza felé vette az irányt.

10 perc elteltével...
- Caroline!!
- Neked is szia anya! - sétált le az emeletről komótosan. - Mi ez a háborús hangulat?
- Beszédem van veled! - invitálta a nappali felé lányát Liz.
- De mi ilyen fontos?!
- Nem tudod?! Az emberéletek, amiket te oltottál ki a barátaid segítségével!! Vagy netalántán egyedül!?
- Mi a franc?! Te normális vagy!? Honnan vetted ezt az eget rengető baromságot?! - háborodott fel a megvádolt személy.
- Onnan, hogy tudom mi vagy!!
- Na és?! Mi van ha az vagyok?! Mi van, ha egy vadász vagyok, egy gyilkos?! Mi van, ha a véremben van az emberek jelentéktelen kis életének a kioltása?!! Akkor már rögtön én vagyok a tettes?!! Egyáltalán számításba vetted azt, hogy a lányod vagyok?! Vagy talán azt csináltad a rendőrségen, hogy: "Hello, a nevem Liz Forbes, a város seriffje vagyok, és tudom ki ölte meg azt a sok embert!! A lányom, Caroline, aki történetesen vámpír!! Fussatok, és karózzátok meg, mert én nem vagyok hajlandó egy fedél alatt élni egy szörnyeteggel!!" Ugye fején találtam a szöget?! - a nő köpni-nyelni nem tudott Care indulatossága miatt. Nem tudta feldolgozni az előbb hallottakat, legfőképp azt nem, hogy lánya ezeket a rettenetes dolgokat gondolja róla. Úgy tekint rá, mint valami utolsó senkire.
- Nem, dehogyis! Csak azt gondoltam, hogy mivel vérszívó vagy...
- Na tessék! Megint kezdődik elölről az egész!! Ide figyelj! Nyugodtabb találj ki rám "jobbnál-jobb" gúnyneveket, mint például vérszívó, vérszopó, mészáros, élőhalott, szörnyszülött, és még sorolhatnám! Szóval egy a lényeg! Nyugodtan, mert magasról leszarom, mit gondolnak mások! Nekem csak az a fontos, hogy ÉN jól érezzem magam, és ha ehhez az kell, hogy eltiporjak mindenkit, ám legyen! Az se érdekel különösebben, ha te is benne vagy ebben a "mindenkiben"! Ahogy Damon mondaná: ez csak egy járulékos veszteség! Egy ici-pici értéktelen járulékos veszteség!! - mutogatta ujjaival azt az "ici-picit", majd elsuhant. Távozását hatalmas ajtócsapódás jelezte. Megremegett az egész ház dühös lendületétől. Liz lefagyva állt a nappali közepén, majd sírva rogyott a földre. Fájt neki amit lánya a fejéhez vágott. Soha nem érzett még ilyen ürességet ott belül, a szívénél. Egyáltalán nem bánta meg amit mondott, csak amiatt érezte rosszul magát, ahogy Caroline reagált.

***

A Petrova lány éhes tekintettel rótta az utakat. Hirtelen megérezte a vér csábító illatát. Lelassított. Figyelte egy ideig, hogy mi is történik, vagy épp történt, de semmin nem akadt meg szeme. Sikítást hallott. A hang irányába indult, mikor megpillantott egy rég nem látott "kedves" ismerőst. 

- Katerina! - kiáltott oda. Az említett személy a hang hallatán összerezzent. 

- Roxanne! - hátrált pár lépést. 

- Lám, lám, lám! Még emlékszel rám! Talán még sem vagy olyan retardált, mint azt több száz éven át hittem! - villantott gúnyos mosolyt. A vámpírnő nyelt egy nagyot. 

- Mit keresel itt?! 

- És még te vonsz kérdőre engem?! Szerintem neked nem lenne semmi keresnivalód itt, Mystic Falls-ban, ha nem szeretnéd még egyhamar a szívedet a hőn szeretett kis hasonmás testeden kívül találni! 

- Ezt most vegyem nyílt fenyegetésnek?!

- Annak veszed aminek akarod, te Petrova ribanc! - közeledett fenyegetően Katherine felé. 

- Állj meg ott ahol vagy!

- Mi az?! Nem tán félsz?! Nocsak, nocsak! A nagy Katerina Petrova fél a gonosz elődjétől! Ez olyan cuki, nem gondolod?! Már annyira cuki, hogy meg kéne öljelek! Megöljelek, vagy ne?! Megöljelek vagy ne!? - vette fel töprengő arckifejezését. - Természetes, hogy az előbbi! - suhant a vámpírnő elé, majd benyúlt a mellkasába. Mélyen a szemébe nézett, de nem szabadította meg életet adó szervétől. Kirántotta kezét, ami csupa vér volt, az előbbi kis akció miatt. - Szerencséd van! Legközelebb nem leszek ilyen kegyelmes! Most pedig jól jegyezd meg amit mondok! Ha még egyszer meglátlak Mystic Falls-ban, vagy akár a városnak a közelében, egy hasonmással kevesebb lesz! Értve?! - Kath-nek kihagyott egy dobbanásnyit a szíve, de félve bólintott. - Én is pont így gondoltam! Menj! - parancsolt rá. Az pedig kapva-kapott az alkalmon és vámpírsebességre váltott. A kiéhezett vámpírlány elindult az erdő felé, friss, meleg vér reményében. Amint odaért, megpillantott három túrázót. Halál nyugodtan az egyik mögé sétált. 

- Búú! - az előtte álló ember ugrott egyet ijedtében. 

- Ember!! Mi a fenét keresel te itt?! 

- Ohh drága, csak azért jöttem, mert halálszagot éreztem! - jelentette ki közömbösen. 

- Márpedig itt nem halt meg senki! - állította magabiztosan.

- Még! - kacsintott rá a fiúra, aki erre értetlen arccal nézett vissza.

- Ezt meg hogy érted? - szólalt meg a másik. A harmadik, aki lány volt, elment faágakat gyűjteni. Szerencséje van! Vagy várjunk csak! Mégsem! Könnyedén megtalálom! 

- Valami baj van azzal a parányi agyaddal?! De a gyengébbek kedvéért... - mutatott átváltozott arcára. 

- Mi...mi vagy te?! - érdeklődte remegő hangszínen. 

- A legrosszabb rémálmod! - vetette rá magát a beszédesebb fiú ütőerére. Szétmarcangolta áldozata nyakát, nem törődve a feltűnésmentességgel. Eközben a másik elslisszolt. Vagyis csak szeretett volna. De nagyon. Roxy egy pillanat alatt előtte termett, és kiszívta az összes vérét. A lány társuk épp akkor tért vissza a tűzifa gyűjtésből. Ledöbbenve állt a történtek előtt. Két barátját látta maga előtt fej nélkül feküdni. Ez egy embernek sok. Ekkor lépett elő a Petrova lány. 

- Szia! - villantott egy negédes mosolyt. 

- Ki vagy te?! És mit tettél?! 

- Na na na! Nem illik így beszélni a saját, személyreszóló gyilkosoddal! 

- Mi?! - amint ezt kimondta, Roxy fogai a nyaki ütőerére tapadtak. Bárhogy próbálta eltolni magától támadóját, nem sikerült neki. Végül annyira legyengült, hogy csak a lány tartotta meg, nehogy összesen, miközben issza a vérét.  Pár másodperc után kitépte fogait belőle, száján és fogain végigcsorgott az éltető nedű. 

Salvatore panzió...

Damon épp whiskey-t iszogatott, amikor a hasonmás belépett az ajtón. 

- Áhh hello Elena! Már vártalak! 

- Bocsika, de nem Elena vagyok! 

- Mit akarsz Katherine?! 

- Nem talált szivi! 

Keringő a halállal 19. - A démon lehelete

Rita Ora - R.I.P

A csábítás (...) kétségkívül sok ezer éves bűncselekmény, bár olyan ősi hagyományai természetesen nincsenek, mint az emberölésnek.

Agatha Christie

Scar halála után 2 hónappal...

Kol érzések nélkül járta az országokat. Most éppen Chicago-ban, Illinois államban tengette mindennapjait. Éjjel-nappal vadászott, ölt, és ivott. Nem érdekelte ki látja, ki nem. Sokak szerint ez a viselkedés nem méltó egy Eredetihez. A testvérei is próbálták visszahozni, de Kol-t teljesen hidegen hagyták a szent beszédek. Próbálkozott Rebekah, Elijah, sőt még Klaus is, de ez öccsüket nem igazán hatotta meg. Végül ráhagyták, azzal a reménnyel, hogy végül úgy is észhez tér. Meg kell mondani, elég optimista hozzáállás. 

Az ősi az éjszaka közepén bolyongott a város utcáin, whiskey-s üveggel a kezében. Belekortyolt az italába, majd teljes erejéből falhoz vágta. Ennek következményeképpen az üres üveg ripityárra tört. A férfi már a sárga földig leitta magát, de azért még betért az első útjába kerülő bárba "pár" pohár italra. Beténfergett az ajtón, és leült az egyik bárszékre. A hangszórókból épp egy electro szám szólt, amit az ősi a "modern" évek alatt nagyon megszeretett. A csapos odasétált, majd kedvesen rámosolygott.

- Mit adhatok?

- Bourbon-t. - válaszolt röviden, ugyanis tudta, hogyha most elkezd beszélgetni abból lesz jó pár nem összefüggő mondat. A lány tétovázott egy ideig, de rászánta magát, hogy megszólaljon.
- Figyelj,....én nagyon szívesen adnék neked whisky-t, de akkor kirúgnának.
- És miért is pontosan?! Azért dolgozol itt, hogy kiszolgálj!
- Nem! Akkor nem, ha részeg vagy!

- Nem érdekel a "Nem szolgállak ki, ha részeg vagy" szabály!! Engem perpillanat csak és kizárólag a whisky-m érdekel, amit már rég innom kéne!
- Értsd már meg végre, hogy nem adhatok egy pohár víznél többet!
- Nah de Linda! Nem illik így beszélni egy vendéggel! És ha ez az úr itt Bourbon-t kért, akkor kapja is meg!- ült le egy szőke hajú lány a Kol melletti székre, és osztotta ki a csapost.
- De Adriana! Nem látod, hogy full részeg?! - akadt ki a lány.
- Te meg nem látod, hogy ő egy vendég, akit ki kéne szolgálnod?! Lehetőleg még ma!
- Istenem! Tényleg ennyire retardált vagy, Adriana?!
- Nem inkább magadról beszélsz?! - az ősi élvezettel nézte a "műsort".
- Tudod mit?! Szánalmas vagy!! Jah és nem vagy a főnököm, hogy megmondd mit csináljak, és mit ne!
- Tudtommal az vagyok!
- Már nem! Na csá! - trappolt ki mérgesen a bárból.
- Szia! Adriana BelleFleur vagyok. Te pediiiig..... - húzta el a szót.
- Kol Mikaelson. - a lány a név hallatán nyelt egy hatalmasat.
- Mikaelson?! Csak azt ne mondd, hogy az a Mikaelson?!
- De, az a Mikaelson! - válaszolt cinikus éllel a hangjában.
- Basszus sose hittem volna, hogy beszélgetni fogok egy Eredetivel...
- Szóval vámpír vagy.
- Nem talált. Vérfarkas. - javította ki a férfit.
- Tök mindegy.
- Mi a baj?
- Honnan veszed, hogy van valami baj?
- Érzem. - adta meg az egyszerű választ. - Hadd találjam ki! Szerelmi bánat? - Kol erre nem válaszolt, csak elhúzta a száját. - Fején találtam a szöget!
- Miért akarsz mindenáron a magánéletemben vájkálni?!
- Nem akarok a magánéletedben vájkálni, csak kíváncsi vagyok arra, hogy miért vagy ilyen letört!
- De ne legyél már erre kíváncsi!! - erre a lány elfordult, és további iszogatta az előtte lévő vörös bort. Egy ideig még ilyen síri hangulat volt, ami Kol-t egyáltalán nem zavarta, sőt! Talán még tetszett is neki. Hirtelen Adriana elkezdte énekelni a hangszóróból szóló számot.

R.I.P, to the girl you used to see, 
(Nyugodjon békében a lány, kit valaha ismertél,)
Her days are over, baby she's over, 
(Lejárt az ő ideje, édesem neki vége.)
I decided to give you all of me,
(Úgy döntöttem mindenem a tiéd,)
Baby come closer, baby come closer
(Gyere közelebb baby, gyere ide.)

Kol összezavarodott a dalszöveg miatt. Honnan tudhatná ez a lány, hogy elvesztettem Scar-t? És ez most egy célzás lett volna? Az ősi elgondolkozott egy kicsit. Mi is a neve? Vágott töprengő képet. Megvan! Azt hiszem Adriana BelleFleur. BelleFleur....hát persze! Hogy lehettem ilyen hülye?! Jött rá az igazságra a férfi. Elmélyült gondolkodásából az zökkentette ki, hogy észrevette, amint Adriana vészesen közelít felé. Már csak pár centi válaszotta el őket. A vérfarkas lány hirtelen egy csókot lehelt Kol ajkaira. Az ős ledöbbenve állt a történtek előtt, majd viszonozta. Heves csókcsatába kezdtek. A férfi egy idő után kivált a csókból, és Adriana szemébe nézett.
- Menj el! - erre a lány elmosolyodott.
- Ilyen állapotban maximum magadat ígézed meg, szívecském! - simogatta meg az ősi vámpír arcát, utána újra megcsókolta. Ez a történet viszont egy kicsit elfajult. Kol berángatta a lányt az egyik irodába, és elkezdte leszaggatni róla a ruháit. Egész testét behintette forró csókjaival. Arra eszmélt fel, hogy a helyiségben hirtelen jéghideg szél támadt. De ez valahogy a lányt nem zavarta. Vagy nem is érezte.
- Azt hittem szeretsz... - jelent meg előtte Scar szelleme. Szomorú tekintete a szívéig hatolt. - Ha nem is, akkor sem gondoltam volna, hogy egy ilyen ribanc lesz az utódom! - amint ezeket elmondta, köddé vált.



Sosincs késő egy kapcsolatnak, nincs olyan, hogy elmúlt, elhalványodott, az érzések mindig ott lesznek az ember lelkének legmélyén, s ez így van jól. S talán csak egy megfelelő szikra, egy tökéletes pillanat kell, hogy felkeljenek tetszhalott állapotukból, s ekkorra talán sokkal erősebbek is lesznek, mint valaha voltak. 

Zakály Viktória

Véres csók fejezetek

Véres csók

Prológus, avagy visszatértem, és még mindig rajta vagy az "Őt ölném meg legszívesebben" listámon

1. fejezet - Megjön a gyilkos, sikít egy város

2. fejezet - Elhalványult emlékek

Véres csók - Szereplők

                                                                           Kol

Teljes név: Kol Mikaelson
Kor: 21 év
Faj: Ősi vámpír
Család: Van három bátyja: Elijah, Klaus, Finn, és egy nővére: Rebekah
Rövid leírás: A Mikaelson család legfiatalabb tagja, heves természetű, ezért könnyen ki lehet hozni a sodrából. Nem ismer kegyelmet, és szeret játszadozni az áldozataival. Ezek alapján egy érzéketlen, kegyetlen vámpír, de ez nem mindig igaz. Egy ember van, aki ki tudja hozni belőle az érző, kedves oldalát.

Klaus

Teljes név: Niklaus Mikaelson
Becenév: Klaus, Nik
Kor: 27 év
Faj: Ősi hibrid
Család: Négy féltestvére van: Kol, Elijah, Finn és Rebekah
Rövid leírás: Kegyetlen, és világuralomra törő. Az egész természetfeletti világ fél tőle, kivéve egy embert - meg persze a testvéreit -. Ez a bizonyos személy, egy szőke vámpírlány, akibe Klaus halálosan szerelmes.


                                                                          Rebekah

Teljes név: Rebekah Mikaelson
Becenév: Bekkah, Bex
Kor: 22 év
Faj: Ősi vámpír
Család: Van négy bátyja: Finn, Elijah, Klaus, és egy öccse: Kol
Rövid leírás: Nem szerepel a szótárában a kegyelem szó, de talán ő a legérzékenyebb tagja a családnak, és a leggyengébb pontja a szerelem. Zavarja, hogy ő az egyedüli nő a családban.


                                                                           Elijah

Teljes név: Elijah Mikaelson
Kor: 30 év
Faj: Ősi vámpír
Család: Testvérei: Finn, Klaus, Kol és húga, Rebekah
Rövid leírás: A szótárakban az erkölcsösség szinonimájaként van jelen, de ha a családjáról van szó, kegyetlenebb, mint a testvérei.


                                                                           Finn

Teljes név: Finn Mikaelson
Kor: 35 év
Faj: Ősi vámpír
Család: Három öccse (Klaus, Elijah, Kol), és egy húga (Rebekah) van.
Rövid leírás: Kilencszáz évig volt koporsóban, öccse Klaus jóvoltából. Az összes testvére "Mama kedvencének" hívja. Legfőbb célja, hogy segítsen édesanyjának, Esther-nek elpusztítani a testvéreit.

Esther

Teljes név: Esther Mikaelson
Kor: 52 év
Faj: Ősi boszorkány
Család: Gyermekei: Elijah, Kol, Klaus, Finn és Rebekah. Férje Mikael.
Rövid leírása: Ő változtatta át az ősi családot, és most legfőbb célja, hogy elpusztítsa amit teremtett.

Mikael

Teljes név: Mikael Mikaelson
Kor: 56 év
Faj: Ősi vámpír ( vámpír, aki vámpírokra vadászik)
Család: Gyermekei: Kol, Elijah, Klaus, Finn és Rebekah. Felesége Esther.
Rövid leírás: Vámpír, aki vámpírokra vadászik. Az egyetlen "ember" akitől az ősiek félnek. Legeslegfőbb célja, hogy gyermekét, akiről kiderült, hogy nem az övé megölje.

Katherine/Katerina

Teljes név: Katherine Pierce/Katerina Petrova
Becenév: Kath, Petrova ribanc
Kor: 25 év
Faj: Vámpír
Család: Nincs családja, mivel gyermekét elvették tőle.
Rövid leírás: 500 éves vámpír. Játszadozott a Salvatore testvérekkel, de igazából mindig is Stefan-t szerette.

Roxy

Teljes név: Roxanne Adele Petrova
Becenév: Roxy, Rockie, Halál angyala, Sötét angyal
Kor: 20 év
Faj: Vámpír
Család: Nincs családja. Régebben volt egy nővére.
Rövid leírás: 1000 éves vámpír. Az ősieket szinte a családjaként kezelte...egy ideig. Bosszút akar állni Klaus-on, ezért bukkant fel Mystic Falls-ban. De azért persze van másik oka is. Egy kegyetlen, félelmet nem ismerő vámpír, aki ha egyszer megöl valakit, annak a feje nem látja többé a testét. De neki is van egy érző oldala, amit csakis egy személy tud belőle kihozni.

Nadia

Teljes név: Nadia Petrova
Becenevek: Nadia, Dia
Kor: 23 év
Faj: Vámpír
Család: Édesanyja Katerina Petrova, akitől kislány korában elszakították.
Rövid leírás: Bármit megtenne anyjáért. Fél életét arra áldozta, hogy utána kutatott. De haragszik is rá, amiért meg sem próbálta őt visszaszerezni, vagy keresni.

Barby

Teljes név: Barbara Nicole Clarke
Becenevek: Barby, BarbeQ
Kor: 18 év
Faj: Hasonmás
Család: Van egy húga: Brigitte, és egy bátyja: Benjamin
Rövid leírás: A hasonmás vérvonalból inkább Kath-re hasonlít, mint Elena-ra. Mindent megtenne a családjáért, ezért gyakran életveszélybe kerül.

Brigitte

Teljes név: Brigitte Anastasia Clarke
Becenevek: Briee, Stacey
Kor: 16 év
Faj: Ember
Család: Nővére: Barbara, és bátyja: Benjamin
Rövid leírás: Mindenben segít nővérének, és bátyjának még a legveszélyesebb dolgokban is, ezért gyakran teszi ki az életét veszélynek.

Benjamin

Teljes név: Benjamin Andrew Clarke
Becenevek: Ben, Benji
Kor: 22 év
Faj: Vámpír vadász
Család: Két húga van (Barbara, Brigitte)
Rövid leírás: Mindenben segíti húgait, és bármit megtenne a családjáért. Nagyon jól teljesíti vadász kötelességégt, ezért sok vérszívót kivégzett már. Új cálpontjai Roxy, és az ősiek.

Caroline

Teljes név: Caroline Forbes
Becenevek: Care, Vámpír Barbie
Kor: 17 év
Faj: Vámpír
Család: Szülei elváltak, miután kiderült, hogy apja a férfiakhoz vonzódik. Anyja Liz Forbes, a város seriffje.
Rövid leírás: Nagyon kedves lány. Egyszer ölt, azt is megbánta, és azóta csak tasakos véren él. Több száz éves vámpírok is megirigyelhetnék az önuralmát. Klaus fülig belé van zúgva.