Keringő a halállal 10. - Hello New Orleans!

Scar New Orleans-t tűzte ki úticéljául. Nem véletlenül. Egy régi ismerőse tanyázik a városban. Egy vámpír. Ismertebb nevén Marcel Gerard, a negyed királya. Vagyis annak hívatja magát. Az pedig még jobban rájátszik az egójára, hogy a francia negyed vámpírjai minden kívánságát lesik és mindig azt teszik amit mond. Végre itt vagyok! Szállt ki a kocsijából egy erőltetett mosollyal és tetetett vidámsággal. De ez egy cseppet sem volt igaz! Dehogyis! Még meg se közelítette ezt az érzést! Sétálgatott az utcákon, amikor megpillantotta rég nem látott ismerősét. A vámpír, amint észrevette a lányt felcsillant a szeme, és gyorsan odasuhant hozzá majd megölelte.
- Én is örülök neked, de, megfojtasz! - mondta színlelt nevetéssel. Ez Marcel-nek is feltűnt. Eltolta magától Scar-t és a szemébe akart, nézni, de a hibrid lány nem hagyta neki.
- Nézz rám! - utasította a lányt, de az nem igazán akarta teljesíteni ezt a "parancsot". Úgy volt vele, hogy neki senki ne parancsolgasson, és ezt Marcel-nek is szóvátette.
- Nekem te ne parancsolgass, mert még a végén olyat teszek, amit magam is megbánok! - mondta fenyegetően, és a férfinek egyszerre világos lett az egész.
- Kikapcsoltál?! Ezt nem mondhatod komolyan?! Az a Scar akit én ismertem sosem tenné ezt meg! - ütött meg egy olyan számonkérő hangsúlyt ami a lánynak nem igazán tetszett. Neki nyomta a vámpírt egy falnak és nem érdekelte ki látja, ki nem.
- Na ide figyelj! Most mondom el először és utoljára! Az a Scar meghalt Mystic Falls-ban és soha nem fog visszatérni. Ahogy a boldogságom se.... - az utolsó mondatot inkább már magához intézte, de nem elég halkan, ugyanis Marcel még így is meghallotta.....sajnos. Elképedt tekintettel bámult a hibrid lányra, mintha szellemet látott volna.
- Mit mondtál?
- Semmit! - hárított Scar.
- Ne mond, hogy semmit, mert nem vagyok hülye! - elkapta Marcel torkát.
- Akkor úgy mondom, hogy semmi olyat, amihez neked közöd lenne!! - engedett meg magának egy gúnyos mosolyt a "negyed királyával" szemben, majd elengedte. A vámpír srác gyorsan kapkodta a levegőt, végül megkockáztatott még egy kérdést.
- Azt mondtad, hogy.....Mystic Falls-ban váltál boldogtalanná? De miért?
- Most komolyan? Azt akarod, hogy egy egész mesedélutánt tartsak neked? - sóhajtott egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Azt. - válaszolt egyszerűen.
- Hát jó.....de ezt ne itt beszéljük meg....
- Gyere velem! - húzta maga után Scar-t, aki kelletlenül követte. Marcel elvitte a "kis" vámpírtanyájára, ahogy szokta.
- Miért mindig ide kell jönnünk?! Elegem van már a sok nagypofájú vámpírocskádból, akik azt hiszik bármit megtehetnek, közben pedig egy mozdulat és halottak! - osztotta ki a vámpírt.
- Scar, nyugi! - szólt rá Marcel, ugyanis nem igazán szokta eltűrni bárkitől is, hogy a vámpírjait bántsa.
- Mert, mi lesz? Rám küldöd a kis talpnyaló ölebeidet? Nyugodtan, úgyis túl sok van belőlük! - vigyorodott el ördögien.
- Szerintem ezt most fejezd be! - most lett elegem a viselkedésedből Scar! Eddig sok mindent eltűrtem, de ezt nem fogom! A lány látta, mit akar tenni Marcel, ezért bevetette a jó öreg agyrobbantós trükköt. A "negyed királya" a fájdalomtól ordítva térdre rogyott. Erre a többi vámpír felkapta a fejét és egyszerre rontottak Scar-nak. Az egyiknek még sikerült is félig-meddig leterítenie, de annak a kis talpnyalónak, nem épp a legkedvezőbb sors jutott, mivel a hibrid lány kitépte a szívét. Ezt még megtette párral.
- Na, akar még valaki?! - mondta baljósan halk hangszínen. - Gyerünk, nyugodtan! Bárkivel megteszem ugyanezt, mint ezekkel a kis nyomorultakkal! - mutatott körbe a halottakon lenézően. Erre pár vérszívó hátrált néhány lépést. Látták, hogy a lánnyal nem érdemes kikezdeni. De voltak olyanok is, akik neki rontottak Scar-nak, és holtan végezték. Scar már tetőtől-talpig véres volt, így hátborzongató látványt nyújtva. Marcel törött nyakkal feküdt a földön. - Hát ebből se lesz már mesedélután...! - állapította meg lenézően, majd gúnyosan felnevetett. Hát ebből a mesedélutánból vérfürdő lett. Úgy gondolta, hogy elindul. Nem tudta merre, csak kiszellőzteti a fejét. Nem öltözött át, mert már este volt, tehát sötét. Gondolataiba mélyedve, céltalanul sétálgatott az utcákon, kezében egy Bourbon whiskey-vel. De még nem volt részeg. Még!


Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Klaus fel-le járkált a szobájában kezében egy üveg nagyon erős whiskey-vel. Amint kiitta a tartalmát, falhoz vágta, csakúgy, mint a bútorait. Teljesen kikészült. Sok volt neki ez a Scar ügy. Tiszta szívéből szerette a lányt, bár ezt ő is furcsálltam, mert ilyen még soha ezelőtt nem történt vele. Még Tatia-nal sem. Komolyan Tatia-hoz hasonlítottam? Nehogy már! Ő és az a Petrova ribanc két külön fogalom. Ég és föld. De miért gondolok ilyeneket, amikor gyűlölnöm kellene, amiért hazudott, és elárult?! Elmélkedését öccse, Kol zavarta meg, azzal, hogy fújtatva betrappolt a szobájába, és az úgy nevezett "de balfasz vagy!" nézését vette elő. Nik pedig a "te meg egy utolsó senkiházi, bunkó, paraszt!" pillantását használta "fegyverként" ebben a kis farkasszem nézésben. Végül Klaus törte meg a "pillantás párbajt".
- Miben lehetek a szolgálatodra "legdrágább" öcsikém? - érdeklődte cinikus éllel a hangjában.
- Elüldözted! - Nik értetlenül nézett a vele szembenállóra, de végül le esett neki.
- Hát akkor menj utána, de készülj fel arra, hogy téged is el fog árulni az az utolsó kis ribanc! Ő sem különb, mint a hasonmások akiket úgy utál. - fájt neki kimondani ezeket a szavakat, de úgy tett, mintha már rég túl lenne a hibrid lányon. Pedig ez egyáltalán nem így volt. A legifjabb Mikaelson, amint ezt meghallotta kiviharzott a szobából. Klaus-nak reagálni sem volt ideje. Amikor meg akart szólalni, már csak hűlt helyét találta testvérének.


Salvatore panzió......
A Salvatore testvérek, Caroline és Bonnie teljesen összeroppantak, Elena halála miatt. Matt viszont még nem tudja, a többiek a megfelelő alkalomra várnak, hogy elmondják neki. Tyler pedig......Tyler. Nem igazán hatotta meg.
A kis szöszi vámpír épp a temetést intézte könnyes szemekkel, amikor Damon lépett be.
- Hello Caroline...... - uramisten tényleg Caroline-nak hívott?! Tényleg le lehet töve, ha még a szúrkálódást is hanyagolja. Pedig az a védjegye....én meg már kezdtem megszokni....
- Szia Damon.....Hogy vagy?
- Tűrhetően...ha az annak számít, hogy nem akarok minden másodpercben véget venni az életemnek, mint akkor amikor megtaláltuk, igen jól vagyok. - válaszolt jó hosszan. Úgy látszik kezd visszatérni a régi Damon.... - Te? - Na jó visszavonom az előbbi kijelentésemet. Mióta érdekli őt, hogy én, hogy vagyok?! Na jó, mit tettél Damon-nel, te....te.....mit tudom én ki vagy te?! Nem is ismerlek! 
- Nem is ismerek rád Damon Salvatore! Mióta érdekel téged, a hogy létem?
- Tudod mit? Igazad van! Kicsit sem érdekel, csak próbáltam kedves lenni! De hagyjuk is! Pá szöszi! - Damon visszatért......sóhajtott egy nagyot.


New Orleans.........
Scar már hulla részegen járta az utcákat, amikor megpillantott valakit, akit alighanem soha többé nem akart látni. Szintúgy a családtagjait. Megállt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem csak hallucinál. Ennyire azért csak nem vagyok részeg, hogy őt oda képzeljem!? 
- Te?!