Keringő a halállal 12. - Nem vagyok hajlandó tovább titkolózni!

- Na ide figyelj édesszívem! Hagyj engem békén örökre a családoddal együtt, vagy nem lesz jó vége! Ne kövess! Ne keress! Csak egyszerűen felejts el! Érted? Felejts el, és takarodj vissza szépen Mystic Falls-ba! - üvöltötte torka szakadtából, majd sírva távozott. Kol-nak lelkifurdalása támadt amiatt, hogy most ő okozott Scar-nak fájdalmat, azzal, hogy megjelent. De annak viszont örült, hogy a lány érzései visszatértek, mégha ilyen áron is.
A hibrid lány sírt és sírt megállás nélkül.
- Miért én?!!!! - ordította, majd térdre rogyott. Az utca kihalt volt, ezért senki nem hallotta. Mondjuk nem érdekelte ki hallja, ki nem. Térdelt az út közepén és csak sírt. Bármennyire is próbálta, nem tudta kikapcsolni az érzéseit. Ezzel a fájdalom egyrecsak nőtt. Talán mégis volt egy "ember" aki hallotta a lány előbbi kifakadását. Kol. Lassan és egyben halkan sétált Scar felé, nehogy észre vegye. Sikerült is ez a kis "terve", ugyanis a lány most nem látott és nem hallott. Teljesen kizárta a külvilágot. Amint a férfi megfelelő közelségbe került, megszólította az előtte síró hibrid lányt.
- Scar.... - kezdte csendesen. Amint a lány meghallotta Kol hangját, felpattant a földről és kisírt szemekkel bámult az ősire.
- Még van pofád utánam jönni?! Vegyek neked egy értelmező szótárat, mert úgy látom nem igazán tudod a NEM szó jelentését?! - ekkor Kol meg akart szólalni, de Scar nem hagyta neki, és folytatta. - El se kezd! Nem vagyok kíváncsi a szent beszédedre! Nem vagyok kíváncsi RÁD! Hagyj már engem békén végre! Nem érted, hogy ezzel csak még nagyobb fájdalmat okozol?! Menj vissza Mystic Falls-ba, vagy bánom is én hova, csak el innen, jó messzire! Felfogtad?! Ha én nem kereslek - márpedig nem foglak -, akkor te is hagyj békén! - amint ezt elmondta, vámpírsebességgel elsuhant. A férfi meredten nézett a lány után. Nem akarta elhinni, hogy a bátyja ennyire mély sebet ejtett azon a lányon, akit mindenáron megakar védeni. És az nagyon ritka, hogy Kol Mikaelson valakinek nem a halálát akarja, hanem épp ellenkezőleg. Szereti. Valamit tennem kell! Ez így nem mehet tovább! 

Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Miért voltam ilyen önfejű és makacs? Miért kellett ezt tennem vele? Miért nem hallgattam a szívemre? Miért kellett az erkölcseimet figyelembe vennem? Nem ezt érdemelte. Nem tette meg, és nem is akarta, csak azelőtt, hogy megismert volna! Én hülye! Meg volt az esélyem a boldogságra, és persze szokásomhoz híven elcsesztem mindent, amit csak lehetett! Bármennyire is furcsa ezt mondanom, de mindennél jobban szeretem, és hiányzik. De így, hogy Kol utána ment, már nem hiszem, hogy keresne.....
Klaus egyfolytában magába roskadva bámulta a plafont. Már napok óta ki sem mozdult a szobájából, és ez a testvéreinek is feltűnt. Magát hibáztatta, azért, hogy Scar elment. Ami igaz is volt. Ha akkor nem ordít vele úgy, mint egy őrült, még most is együtt lennének. De mivel érdemeltem ki őt? Egyáltalán hogy szerettem bele olyan gyorsan? 
- Klaus! - gondolatmenetéből, húga, Bekkah szakította ki, azzal, hogy fújtatva berontott a szobájába.
- Mi a.....mi a francot keresel te itt?!
- Kifelé!
- Nekem te ne parancsolgass! - förmedt rá Rebekah-ra Nik.
- Nem érdekelsz! Kifelé, de most! Elegem van már a depizésedből! Nem méltó a nagy ezer éves hibridhez ez a viselkedés! Most pedig, indulj! Nem érdekel hova mész, de itt nem maradsz az is biztos! - lökdöste az ajtó felé bátyját, aki először ellenállni akart, de végül belátta, hogy húgának igaza van. Bekkah leráncigálta a lépcsőn és szó szerint kidobta a villából. Klaus nem tudta merre menjen. De aztán csak beugrott neki valami. Most jött el az ideje a bosszúnak. Salvatore...neked annyi! Azzal az erdő felé vette az irányt.

Salvatore panzió......
Damon éppen whiskey-t iszogatott. Tettette, hogy túllépett Elena halálán, pedig egyáltalán nem így volt. Épp ellenkezőleg. Magát hibáztatta mindenért. Úgy gondolta - így utólag -, hogy nem kellett volna Mystic Falls-ba hívnia Scar-t. Tudhatta volna, hogy következményei lesznek. Nem vette számításba, hogy a hibrid lány esetleg beleszerethet Klaus-ba. És mégis! Ennek viszont ők itták meg a levét. Egyszercsak az idősebbik Salvatore arra lett figyelmes, hogy valaki berúgta az ajtót. A férfi felkelt a fotelból, és a hang irányába fordult. Meglátta azt, aki miatt ez az egész történt.
- Mit keresel itt te féreg?!
- Halott vagy! - Damon-nek reagálni se volt ideje, Klaus már a legközelebbi falhoz szorította, és egy gyors mozdulattal kitörte a nyakát. A férfi élettelen teste rongybabaként hullot a földre. A hibrid felkapta és meg sem állt vele hazáig.

New Orleans, Scar háza......
Amikor a lány hazaért, már hulla fáradt volt, ezért úgy döntött, hogy alszik egy jót. Úgy volt vele, addig se kell foglalkoznia a problémáival. Nagyon tévedett. Gyorsan elnyomta az álom. Képek kezdtek el megjelenni előtte. Ijesztő képek. Felismerte bennük magát és a volt áldozatait, ahogy utolsó erejükkel segítségért kiáltanak, és persze végső halálsikolyukat is hallotta. Majd megjelent előtte egy alak. Homályos volt, ezért nem tudta kivenni, hogy ki is lehet. Ahogy közeledett felé, sűrű köd lepte el a 18. századi Philadelphia utcáit. A ködön keresztül vörösen villantak meg az ismeretlen szemei. Scar hátrált pár lépést, de egy falba ütközött. Becsukta szemeit, és megjelent előtte egy kép, amin volt szerelme, James lemészárolja a családját. Minden csupa vér volt.  Szörnyű érzés fogta el a lányt, és egyben baljós előérzete támadt. Egy hangot hallott, ami azt suttogta: Gyilkos vagy! Erre kinyitotta szemeit, és már nem volt előtte a halálos jelenet. Körbenézett, de már nem látott semmit és senkit. Egyszercsak valami elsuhant mögötte. Megpördült, de semmi. Valaki játszott vele. Ő pedig egyre jobban félt. Pár pillanat múlva, el akart indulni, de előtte termett ő. James. Ezzel rémülete megsokszorozódott. A férfi ezt suttogta mélyen a szemébe nézve, üres tekintettel: Gyilkos vagy!
- Mit...mit akarsz tőlem? - kérdezte remegő hangon a lány. Volt szerelme oldalra döntötte a fejét, és kivillantotta szemfogait. - Hiába próbálkozol, nem félek tőled! - erőltetett nyugodtságot magára, és az ő szemfogai is megnyúltak. James hidegen elmosolyodott, amitől Scar-t kirázta a hideg.
- Hogy felvágták valakinek a nyelvét! - hajolt közelebb a hibrid lányhoz, aki csak egy helyben állt, pedig legszívesebben kifutott volna a világból.
- Nem kérdezem meg mégegyszer. Mit akarsz?! - a lányban kezdett felmenni a pumpa.
- Tedd meg!
- Mi? Miről beszélsz?!
- Meg kell tenned! Ígéretet tettél! Az érzéseid nem állhatnak az utadba! Ne érdekeljen semmi és senki! Ne felejtsd el honnan jöttél......Tudd, hogy mi a célod! Én megtettem amire rendeltettem, most rajtad a sor! Valamit valamiért!  - amint ezeket elmondta, elkezdett halványodni, majd eltűnt. 
Scar zihálva ült fel az ágyban és csak egy mondat visszhangzott a fejében. Valamit valamiért! Nem! Nem tehetem! Nem érdekel mit fog gondolni vagy tenni, de nem fogom megtenni! Nem érdekel, ha emiatt megöl! Szeméből könny csordult ki. Nem tudta mit tegyen. Nem akarta megtenni. De félt is. Félt a következményektől. Tudta, hogy súlyos következményekkel, ha ellenszegül. Miért velem történik mindez? Nem mondhatok nemet neki! Nem szegülhetek szembe magával a halállal! Bármennyire nem akarom megtenni....muszáj! Gyorsan felugrott az ágyról, és a fürdő felé vette az irányt. Sietősre vette a tempót, így bő tíz perc alatt elkészült. Volt egy kis elintéznivalója. Lesétált a nappaliba, és elővette a mobilját. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de ez nem befolyásolta a döntését.

Rousseau's....
Kol halál nyugodtan a gondolataiba mélyedve iszogatta a whiskey-ét. Egyszercsak elkezdett rezegni a telefonja. Az ősi ijedtében majdnem leesett a székről. A csapos lány nevetve figyelte a férfit, aki egy figyelmeztető pillantást küldött felé. Elővette a mobilját, és elkezdte magában olvasni az sms-t.

Találkozzunk Marcel vámpírtanyáján. Van egy kis megbeszélnivalónk.

Scar

Kol örömében majd' kiugrott a bőréből. Végre! Tudtam, hogy meg fog törni! Felkelt a pulttól, és szó szerint kiugrándozott a bárból. Ekkor még nem tudta, hogy ez az öröm nem fog sokáig tartani. Pár perc alatt el is érte a megbeszélt helyet. Scar már fel-alá járkálva várta. A férfi eltakarva izgatottságát odasétált az ideges lányhoz. Hozzáért a hátához, mire a hibrid lány ugrott egyet ijedtében. Kol felnevetett, a lány már kevésbé. Az ősi látta, hogy valami nagy baj van, ezért komolyra vette a figurát.
- Mi a gond? - érdeklődte őszinte kíváncsisággal.
- El kell mondanom valamit...... - kezdte  félve és bátortalanul.
- Mit?
- Van pár dolog, amit nem tudsz. Se te, se a családod.
- Nyögd már ki végre, nagyon szépen kérlek, mert az idegeimen táncolsz. - máskor az ilyen válaszait kiabálva szokta mondani, de most nem így volt. Nyugodt hangszínen "kérlelte" a lányt.
- ......Sok minden nem úgy volt, ahogy ti gondoltátok..... - Kol már meg se szólalt, mivel tudta, hogy semmivel sem tudja siettetni Scar-t. Ezért csak várt. - Ott volt például.....az amikor Klaus egy nap alatt belém szeretett.....
- Igen? Mi van vele? Tudom, tudom fura volt tőle, de.... - a lány nem hagyta, hogy az ősi befejezze.
- Mint tudod, boszorkány is vagyok......, szóval van egy varázslat, amit csak én és Ayana ismerünk....Bárkinek el lehet vele csavarni a fejét, akár egy perc alatt is. Én is ezt használtam Klaus-nál.
- De akkor nem is szeretett igazából? - koppant nagyot Kol álla a földön.
- Amit érzett, az valódi volt....csak az ismerkedés tartott volna tovább....nekem pedig nem volt időm....
- Igen tudom....Salvatore... - hangjában megvetést lehetett hallani Damon-nel szemben. - És mi volt a többi?
- Ott volt az amikor letudtalak győzni........
- Na erre most nagyon kíváncsi vagyok. - mosolyodott el.
- Ayana....amikor vámpírrá változtam, és meghagyta az erőmet, akkor egy varázslatot olvasott rám. Ez a bűbáj annyit tesz, hogy bármelyik természet feletti lény - legyen az vámpír, vérfarkas, hibrid, boszorkány vagy hasonmás -, elgyengül a közelemben. Nos hát így tudtalak legyőzni. - fújta ki a visszatartott levegőt. A férfi meg se tudott szólalni. Még a vér is megfagyott benne. - És van még valami....meg kell, hogy öljelek a családoddal együtt.
- Mi?!! - akadt ki Kol.
- De én ezt nem akarom.... - nyelt egy nagyot.
- De miért kell megtenned, ha nem akarod?!
- Muszáj....az exem James kényszerít.....nem mondhatok neki nemet.....
- Miért nem?!
- Meg fog ölni. - adta meg az egyszerű választ Scar.
- Nem, ha előbb én ölöm meg! - Kol már indult volna, hogy véghez vigye "hőstettét", de a hibrid lány megállította.
- Ne! Nem tudod megölni, mert már halott....
- Akkor meg?! Minek kell teljesítened a követelését?!
- Mert ha nem teszem meg....meghalok. Kínok közt. - ekkor a lány szemébe könny szökött.
- Mi?! Nem! Azt nem hagyom! - húzta magához, a síró lányt, és jó szorosan átölelte. Scar pár perc múlva eltolta magától az őst és mélyen a szemébe nézett. A tekintetében látszott az elhatározás. A férfi már előre félt, attól, hogy mit fog mondani a hibrid lány.
- Segíts! - kérlelte. Kol nem tudta, miről beszél.
- De hogy?
- Ölj meg! Kérlek! - az ősi, úgy érezte, mintha tőrt döftek volna a szívébe.