- De....de......NEM! Normális vagy?! Minek kell egy ilyen kis féregtől parázni?! Ráadásul ennyire?! Ki ez egyáltalán?! Az atyaúristen, hogy még te is inkább a halált választod, minthogy ellenszegülj neki?!! Vagy tudod mit? Nem is érdekel! De egy dolgot tisztázzunk: NEM foglak megölni!!!!! Arról ne is álmodj! - ordította egyenesen a síró lány arcába.
- Szóval nem.....nyugodj meg, nem fogok könyörögni, hogy tedd meg.......megteszem én! - jelentette ki csalódással a hangjában. Azt remélte, hogy Kol-nak nem jelent annyit, hogy ne ölje meg, és mégis...sőt! Sokkal többet is! Amint a férfi ezt meghallotta, odasuhant a lányhoz és kitörte a nyakát.
- Nem fogom hagyni, hogy megöld magad! - gyorsan felkapta a földről és besétált a vámpírtanyára.
- Marcel! - kiabálta a vámpír nevét., aki erre besétált az egyik ajtón.
- Kol? - kerekedtek el a férfi szemei. - Mit tettél Scar-ral?! - nyomta neki az egyik falnak az ősit, aki ennek következtében elejtette a hibrid lányt.
- Semmit, te idióta! Csak megvédtem saját magától! - lökte a földre Marcel-t.
- Miről beszélsz Mikaelson?!
- Meg akarta ölni magát!
- Mi?!
- Hagyjuk! Van valami pincéd ahová bezárhatjuk? - érdeklődte Kol.
- Gyere velem! - mondta határozottan a vámpír. Az ősi felkapta az ideiglenesen halott lányt a földről, és követte a "Negyed királyát". A férfi levezette Kol-t egy nagyon réginek tűnő helyiségbe, aminek a közepén egy szék volt, ami a legerősebb vasból készült. Az ősi beleültette a a hibrid lányt. Leláncolta, majd beadott neki egy adag verbénát. Rosszul érezte magát amiatt, hogy ezt teszi, de ha egyszer nincs más választása?
Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Hol a fenében vagyok? Damon ébredezni kezdett.
-ÁÁÁÁ!!!! - felordított, mert érezte, ahogy egy karó fúródik a bordái közé, épp a szíve alá.
- Szép jó reggelt CsipkeDamon-ke! - röhögte el magát Klaus, és még egy karót beledöfött az "áldozatba". Az idősebbik Salvatore nem adta meg a hibridnek azt az örömöt, hogy szenvedni lássa. Inkább csendben tűrt. Viszont, amikor már a huszadik karót szúrta bele az ősi, nem bírta tovább és elájult.
New Orleans, Marcel pincéje.....
A hibrid lány köhögve nyitotta ki a szemeit, de nem látott semmit, csak sötétséget. Egyszercsak léptek hangját hallotta. Nyílt az ajtó, és Kol lépett be rajta, komor tekintettel.
- Kol.... - mondta ki a férfi nevét nyöszörögve.
- Annyira sajnálom Scar, de másképp nem védhetlek meg..... - szemei őszinte megbánást tanúsítottak. Fogott egy széket és leült a lány elé. Egy ideig csak szemeztek egymással, de pár perc múlva Kol megszólalt. - Mesélj el minden erről a James-ről. Miért félsz tőle? Mivel tud neked ártani, ha már halott? - hangjában őszinte kíváncsiságot lehetett hallani. Scar halkan bólintott.
1232. Dublin....
- Ne! James kérlek ne!
- Ne ellenkez! - dobott egy kőoltárra. Be kell ismernem, nagyon féltem. - Esther! - egy nő nevét kiabálta....akkor még nem tudtam ki lehet.
- James. Rég láttalak. Kezdhetjük?
- Természetesen.
- Fesmatos ofo theo festos. Fesmatos ofo theo festos! FESMATOS OFO THEO FESTOS! - itt már nagyon féltem, mert elkezdett remegni a föld. Felsikoltottam, majd összeestem. Amikor kezdtem ébredezni, két hangot hallottam. Esther és James.
- Remélem tudod, hogyha nem végez a gyermekeimmel, meghal?!
- Igen, tudom.
- Gondoskodj róla, hogy megtegye, különben a legfájdalmasabb halálban lesz része!
- Ez nem lehet igaz! Végig az anyám keze volt benne ebben az egészben?! - háborodott fel Kol.
- I...igen.... - válaszolt a hibrid lány remegő hangon. Amint ezt kimondta, az ős elviharzott. Egy órával később Marcel ment be a cellába, ahová Scar-t zárták.
- Marcel.......segíts! Engedj ki! - a vámpír meg se bírt szólalni, mert amint belépett, a lány elkezdte kérlelni.
- Nem..meg fogod ölni magad!
- Ígérem, hogy nem teszem! Kérlek.... - kérlelte bociszemekkel a "Negyed királyát".
- .....Rendben, de csak egy feltétellel. Nem fogsz ártani magadnak.
- Megígérem. - Marcel odasétált Scar- hoz és letépte róla a láncokat.
- Menj, amíg meg nem gondolom magam! - nézett fenyegetően a hibrid lányra.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!! - elkezdte ölelgetni a férfit, majd elsuhant. Nem akarta betartani az ígéretét. Haza ment egy karóért, és szíven akarta szúrni vele magát. Amikor már csak pár centire volt a karó, két erős kéz elkapta, és kettétörte a fadarabot. Maga felé fordította a lányt, és mélyen a szemébe nézett.
- Hogy tehetted ezt?! - nézett csalódottan Kol.
- Képzeld úgy tehettem, hogy nem akarok szenvedni! - válaszolt Scar, úgy mintha egyértelmű lenne.
- De nem ölheted meg magad!
- Mondj egy jó okot amiért életben kéne maradnom! - amint ezt kimondta, az ősi közelebb hajolt hozzá és gyengéden megcsókolta. Soha ezelőtt nem érzett egyikőjük se ilyen szenvedélyt egy csókban. Egy perc után a férfi kivált a hosszú csókból és elmosolyodott.
- Szeretlek! Ez elég jó ok?
