Keringő a halállal 19. - A démon lehelete

Rita Ora - R.I.P

A csábítás (...) kétségkívül sok ezer éves bűncselekmény, bár olyan ősi hagyományai természetesen nincsenek, mint az emberölésnek.

Agatha Christie

Scar halála után 2 hónappal...

Kol érzések nélkül járta az országokat. Most éppen Chicago-ban, Illinois államban tengette mindennapjait. Éjjel-nappal vadászott, ölt, és ivott. Nem érdekelte ki látja, ki nem. Sokak szerint ez a viselkedés nem méltó egy Eredetihez. A testvérei is próbálták visszahozni, de Kol-t teljesen hidegen hagyták a szent beszédek. Próbálkozott Rebekah, Elijah, sőt még Klaus is, de ez öccsüket nem igazán hatotta meg. Végül ráhagyták, azzal a reménnyel, hogy végül úgy is észhez tér. Meg kell mondani, elég optimista hozzáállás. 

Az ősi az éjszaka közepén bolyongott a város utcáin, whiskey-s üveggel a kezében. Belekortyolt az italába, majd teljes erejéből falhoz vágta. Ennek következményeképpen az üres üveg ripityárra tört. A férfi már a sárga földig leitta magát, de azért még betért az első útjába kerülő bárba "pár" pohár italra. Beténfergett az ajtón, és leült az egyik bárszékre. A hangszórókból épp egy electro szám szólt, amit az ősi a "modern" évek alatt nagyon megszeretett. A csapos odasétált, majd kedvesen rámosolygott.

- Mit adhatok?

- Bourbon-t. - válaszolt röviden, ugyanis tudta, hogyha most elkezd beszélgetni abból lesz jó pár nem összefüggő mondat. A lány tétovázott egy ideig, de rászánta magát, hogy megszólaljon.
- Figyelj,....én nagyon szívesen adnék neked whisky-t, de akkor kirúgnának.
- És miért is pontosan?! Azért dolgozol itt, hogy kiszolgálj!
- Nem! Akkor nem, ha részeg vagy!

- Nem érdekel a "Nem szolgállak ki, ha részeg vagy" szabály!! Engem perpillanat csak és kizárólag a whisky-m érdekel, amit már rég innom kéne!
- Értsd már meg végre, hogy nem adhatok egy pohár víznél többet!
- Nah de Linda! Nem illik így beszélni egy vendéggel! És ha ez az úr itt Bourbon-t kért, akkor kapja is meg!- ült le egy szőke hajú lány a Kol melletti székre, és osztotta ki a csapost.
- De Adriana! Nem látod, hogy full részeg?! - akadt ki a lány.
- Te meg nem látod, hogy ő egy vendég, akit ki kéne szolgálnod?! Lehetőleg még ma!
- Istenem! Tényleg ennyire retardált vagy, Adriana?!
- Nem inkább magadról beszélsz?! - az ősi élvezettel nézte a "műsort".
- Tudod mit?! Szánalmas vagy!! Jah és nem vagy a főnököm, hogy megmondd mit csináljak, és mit ne!
- Tudtommal az vagyok!
- Már nem! Na csá! - trappolt ki mérgesen a bárból.
- Szia! Adriana BelleFleur vagyok. Te pediiiig..... - húzta el a szót.
- Kol Mikaelson. - a lány a név hallatán nyelt egy hatalmasat.
- Mikaelson?! Csak azt ne mondd, hogy az a Mikaelson?!
- De, az a Mikaelson! - válaszolt cinikus éllel a hangjában.
- Basszus sose hittem volna, hogy beszélgetni fogok egy Eredetivel...
- Szóval vámpír vagy.
- Nem talált. Vérfarkas. - javította ki a férfit.
- Tök mindegy.
- Mi a baj?
- Honnan veszed, hogy van valami baj?
- Érzem. - adta meg az egyszerű választ. - Hadd találjam ki! Szerelmi bánat? - Kol erre nem válaszolt, csak elhúzta a száját. - Fején találtam a szöget!
- Miért akarsz mindenáron a magánéletemben vájkálni?!
- Nem akarok a magánéletedben vájkálni, csak kíváncsi vagyok arra, hogy miért vagy ilyen letört!
- De ne legyél már erre kíváncsi!! - erre a lány elfordult, és további iszogatta az előtte lévő vörös bort. Egy ideig még ilyen síri hangulat volt, ami Kol-t egyáltalán nem zavarta, sőt! Talán még tetszett is neki. Hirtelen Adriana elkezdte énekelni a hangszóróból szóló számot.

R.I.P, to the girl you used to see, 
(Nyugodjon békében a lány, kit valaha ismertél,)
Her days are over, baby she's over, 
(Lejárt az ő ideje, édesem neki vége.)
I decided to give you all of me,
(Úgy döntöttem mindenem a tiéd,)
Baby come closer, baby come closer
(Gyere közelebb baby, gyere ide.)

Kol összezavarodott a dalszöveg miatt. Honnan tudhatná ez a lány, hogy elvesztettem Scar-t? És ez most egy célzás lett volna? Az ősi elgondolkozott egy kicsit. Mi is a neve? Vágott töprengő képet. Megvan! Azt hiszem Adriana BelleFleur. BelleFleur....hát persze! Hogy lehettem ilyen hülye?! Jött rá az igazságra a férfi. Elmélyült gondolkodásából az zökkentette ki, hogy észrevette, amint Adriana vészesen közelít felé. Már csak pár centi válaszotta el őket. A vérfarkas lány hirtelen egy csókot lehelt Kol ajkaira. Az ős ledöbbenve állt a történtek előtt, majd viszonozta. Heves csókcsatába kezdtek. A férfi egy idő után kivált a csókból, és Adriana szemébe nézett.
- Menj el! - erre a lány elmosolyodott.
- Ilyen állapotban maximum magadat ígézed meg, szívecském! - simogatta meg az ősi vámpír arcát, utána újra megcsókolta. Ez a történet viszont egy kicsit elfajult. Kol berángatta a lányt az egyik irodába, és elkezdte leszaggatni róla a ruháit. Egész testét behintette forró csókjaival. Arra eszmélt fel, hogy a helyiségben hirtelen jéghideg szél támadt. De ez valahogy a lányt nem zavarta. Vagy nem is érezte.
- Azt hittem szeretsz... - jelent meg előtte Scar szelleme. Szomorú tekintete a szívéig hatolt. - Ha nem is, akkor sem gondoltam volna, hogy egy ilyen ribanc lesz az utódom! - amint ezeket elmondta, köddé vált.



Sosincs késő egy kapcsolatnak, nincs olyan, hogy elmúlt, elhalványodott, az érzések mindig ott lesznek az ember lelkének legmélyén, s ez így van jól. S talán csak egy megfelelő szikra, egy tökéletes pillanat kell, hogy felkeljenek tetszhalott állapotukból, s ekkorra talán sokkal erősebbek is lesznek, mint valaha voltak. 

Zakály Viktória