Keringő a halállal 7. - Találkozás a Mikaelson család egy részével.....

Ezután még egy kicsit beszélgettek, viccelődtek, és megbocsátottak egymásnak, amiért titkolóztak, majd Klaus szenvedélyesen megcsókolta Scar-t.
- Szeretlek-
- Én is szeretlek, nagyon.

Másnap reggel a Salvatore panzióban

Damon idegesen járkált fel-alá a kandalló előtt, mikor Stefan lépett be. 

- Mi a baj? - érdeklődte aggódóan az ifjabbik Salvatore, mert nagyon nem szerette, ha testvére így viselkedik. Az sosem jelentett semmi jót. - Damon?! Mi a baj?! - tette fel újra egyre idegesebben a kérdést, ugyanis bátyja nem igazán óhajtott válaszolni. Nem szerette volna, ha megtudja bárki is, hogy a legújabb terve az ősök elpusztítására füstbe ment. Bár azért reménykedett benne, hogy téved és Scar még mindig az ő oldalukon áll, mert ha kiderül, hogy mégsem, akkor lesz csak igazán haddelhad. 

- Mi lenne? - kérdezett vissza, immár nyugadtságot erőltetve magára az idősebbik Salvatore. 

Ekkor lépte át a küszöböt Caroline. Végig hallgatta ezt az egész kis beszélgetést és neki se tetszett. 

- Damon, mi a baj? Mit tettél?! - kérdezte meg ő is, abban a reményben, hogy neki el fogja mondani a férfi az igazat. Hiú ábránd. 

- Mondtam már, hogy minden a legnagyobb rendben. Különben meg, ha lenne is valami, akkor sem mondanám el nektek, főleg neked! - mutatott drámaian a szőke vámpírlányra. Aki erre sértődötten elfordult. - Mivel az egyenlő lenne azzal, ha kiállnék az utcára és kikiabálnám! - piszkálta tovább a Forbes lányt a vámpír. 

- De vicces vagy, de én már rég nem vagyok olyan. Tudnád, ha ismernél. - azzal a lendülettel sértődötten elrohant. 

- Damon! Miért kell mindig bántani?! - kapcsolódott be a beszélgetésbe a hasonmás. 

- Csak. - adta meg az egyszerű választ a férfi. Hangjából kiérződött a gúny, ami a jelenlévőknek nem igazán tetszett. 

 - Csak? Szánalmas vagy. Felfogtad Damon Salvatore? Szánalmas vagy! Ezek után hogy várhatod el, hogy adjak egy esélyt is?! - adta ki magából a dühét Elena, ami Damon-nek nagyon rosszul esett. A lány el se hitte, hogy ezt mondta, de nem bánta meg. Egyáltalán nem. Végre kiadhatta magából az összes dühét. Az viszont csak véletlen volt, hogy épp Damon-re irányult az egész. De mit lehet tenni, ha egyszer jól esett neki, na meg az idősebbik Salvatore került elsőre az útjába, úgyhogy ő lett a szerencsés. Ezek után ő is elment. Egyenesen felsétált a szobájába és gondolkozott az előbb történteken. Mi van ha Damon most egy életre megutál? Vagy csak megsértődik és nem fog rólam tudomást venni? Lehet, hogy az mindennél jobban fájna. 

A nappaliban

- Nem értelek. - kezdte Stefan. 

- Mit nem értesz? - kérdezte kicsit sem kedvesen Damon. 

- Állításod szerint Elena mindennél fontosabb neked, mégis állandóan megbántod, így ne csodálkozz, ha..- hagyta függőben a mondatot az ifjabbik Salvatore. 

- Ha mi Mr. Mindentjobbantudokmindenkinél? - gúnyolódott bátyja, ugyanis tudta, hogy mi lett volna a mondat vége, de Stefan volt olyan kegyes nem elmondani, ugyanis állítása szerint ügyelt a lelkivilágára. "Lelkivilág". Na persze. Könnyebb a lelkem nélkül élni.

- Ha feléd se néz. - talán nem kellett volna befejeznem ezt a nyavalyás mondatot. Mit fog reagálni Damon? Kitöri a nyakam vagy csak egyszerűen leordítja a fejem? És nem! Az idősebbik Salvatore figyelmen kívűl hagyva testvére előbbi megszólalását és elviharzott. Azta, ilyennek se láttam még soha! Talán mégis érez valamit Elena iránt. Állapította meg magában Stef. 

Mikaelson villa

Csak Kol és Rebekah volt otthon az egész családból. Ami tudjuk mivel jár. Veszekedéssel. Nem is kicsivel. Bekkah épp egy vázát vágott Kol fejéhez, amit az ősi kikerült, így a váza a falon csattant. 

- Nem igaz, hogy ilyen gyerekes vagy Kol! Miért kell az életemet mindig elrontanod? - szűrte dühösen a szavakat a fogai közt Rebekah. Az érintett erre csak elvigyorodott.

- Unatkoztam.

- Hát sajnálom, hogy olyan unalmas az életed, hogy az enyémmel foglalkozol! De ha nem állítod le magad most azonnal én esküszöm hogy..hogy - Bekkah épp egy csípős választ keresett, de nem igazán jutott semmi eszébe...na jó csak egy valami, amitől Kol biztosan megrémülne és talán leállna a piszkálódással. Nem! Az túl Klaus-os lenne! Én pedig nem akarok rá hasonlítani! 

- Hogy mi Bekkah? Mit fogsz tenni? - incselkedett húgával a férfi. 

- Esküszöm, hogy átveszem Klaus szokását és egy tőrrel gazdagabb leszel! - mégis kimondta és nem érdekelte, hogy most úgy beszélt, mint Klaus, egyedül csak az a cél lebegett a szeme előtt, hogy leállítsa öccsét a magánéletében való vájkálásban. 

- Azt szeretném én látni! - mondta egy kissé ijedt hangon az ős, mivel tudta, hogy húga bármire képes, ha a saját boldogságáról van szó. 

- Ne várd meg! - fenyegette meg Bekkah. Kol éppen vissza akart vágni, de ekkor megszólalt a csengő. Küldött Bekkah felé egy "még folytatjuk" pillantást, majd kelletlenül, de kinyitotta az ajtót. Amint meglátta, hogy ki áll előtte egy nagy mosoly költözött az arcára. Látom Nik nem volt elég jó. Nyugodj meg Drágám én megvígasztalhatlak. 
- Ki az Kol? - ordibálta Rebekah a konyhából.
- Senki, senki.
- Senki?! - kapta fel a vizet Scar, mert őt bizony nem nevezhetik senkinek.
- Shhh. - csitította Kol.
- Miért? - kíváncsiskodott a lány.
- Mert ha Rebekah meghallja, hogy te vagy az akkor meg fog rohamozni kérdésekkel, amit gondolom te se szeretnél.                                                                                                                           

- Már miért tenné? - nem értette, hogy Nik húga Rebekah miért kérdezgetné őt bármiről is.
- Kissé bizalmatlan természet. Látszik, hogy Nik rokona, mégha nem is teljesen. - gúnyolódott húgán Kol, amit Bekkah is meghallott és nem hagyta szó nélkül.
- Mit beszélsz te természetellenesen sík hülye?! - kapta fel a vizet a lány. Hogy mersz engem Nik-hez hasonlítani?!  - Ő meg ki? - hagyta abba a bunkózást és rákérdezett az ajtóban álló idegenre. Fogadjunk, hogy Kol legújabb szerzeménye.
- Bekkah ő itt Scar. Scar ő itt Bekkah. - mutatta be a fiatal ős egymásnak a két felet.
- Szia Rebekah vagyok. - üdvözölte a lányt tőle szokatlanul kedvesen. Ami Kol-nak is feltűnt. Jujj de fura kedvesnek lenni! Szerintem inkább hanyagolom. Nem az én stílusom...egyáltalán nem. 
- Szia én Scarlett! - válaszolta szintúgy kedvesen, ami neki is elég szokatlan volt.
- Te vagy az a lány aki hősszerelmest csinált a bátyámból? - kérdezte, mivel ő ezt nagyonis valószínűnek tartotta. Ha jó volt a feltételezése, akkor halálra fogja kérdezgetni a lányt, ugyanis nagyon kíváncsi volt arra a nőszemélyre aki így elcsavarta Nik fejét.
- Én lennék.
- Bekkah még mielőtt kérdések hadát zúdítod rá, figyelmeztetlek, hogy eléggé hirtelen haragú. - próbálta menteni a lányt Bekkah "kínzásától".
- Igaz, és én amúgyis Nik-hez jöttem, bocsi.
- Ja épp szólni akartam, hogy Nik most nincs itthon, és egy ideig még nem is lesz, úgyhogy gyere. - kapta el Bekkah Scar karját és magával rángatta a Mikaelson villa nappalijába. Scar hátrafordult és hangtalanul mondta Kol-nak: Segíts! Amin Kol csak elmosolyodott és alig bírta visszatartani kirobbani készülő nevetését.
Scar legalább 3 órája hallgatta Rebekah faggatózását, és már kezdett betelni az a bizonyos pohár amit még senki nem mert megkockáztatni, ugyanis azt az illetőt aki ezt megtette előszeretettel küldte melegebb éghajlatra. Vagy rosszabb. De Bekkah még mindig beszélt. Huhhh emlékszel mit mondott régen Stefan: lélegezz mélyeket. De most komolyan, hogy lehet valaki ilyen dumagép?! És hogy nem fogyott még ki a kérdésekből?! Azt se tudom Nik, hogy tud vele egy légtérben megmaradni?! Durva a csaj.

És amikor már Scar azon a szinten volt, hogy felkel és elsétál, mivel nem akarta meg mondani a véleményét Bekkah-nak, vagyis..Milyen benyomást tennék, ha már az első találkozásunkkor leordítanám a fejét? Ekkor viszont csodák csodájára Nik hazaért, és egyenesen a nappaliba sétált, ahol ők is tartózkodtak. Oh hála az égnek. Nik te is tudsz ám időzíteni.
- Scar! - mondta vidáman a hibrid, mire a lány a nyakába ugrott. - Hogy kerülsz ide? - kíváncsiskodott Scar ittlétének okáról, mert az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg miatta jött.
- Szerinted? - Most csak teszi a hülyét, vagy...? Klaus továbbra is csak értetlenül bámult Scar-ra, aki erre sóhajtott egy nagyot. Tényleg nem tudja miért jöttem? Esküszöm de fejbe vágnám most, akkor hátha eszébe jutna.
- Nik te súlyosabb eset vagy, mint gondoltam. - szólt közbe Rebekah és Kol egyszerre.
- Miről beszéltek? - erre Scar keze a hibrid fején csattant, amiért másokat már rég megölt volna, de most esze ágában sem volt ez a lehetőség. De azért egy csúnya pillantást kiérdemelt a lány Klaus-tól.
- Most már rémlik valami, vagy kérsz még egyet esetleg?! - nem igaz, hogy még mindig nem esett le neki. Na jó van egy olyan érzésem, hogy csak tetteti ezt az egészet.
- De most, hogy mondod. - incselkedett a férfi Scar-ral. - Biztos miattam jöttél, nemde?
- Jobb színész vagy, mint gondoltam tesó. Még engem is majdnem sikerült átverned. - mondta Kol.
- Hát engem nem. - sóhajtott Bekkah, majd unottan elsétált. Nem igaz, hogy Nik mindig rosszkor jön. Így nem tudom tovább faggatni. Kár. De majd bepótolom.
Ezek után Scar és Nik ott hagyták Kol-t, aki felháborodottan utánuk kiabált.
- Hé, ne zavarjon ám, hogy én is itt vagyok!
- Nyugi, nem zavar! - válaszolt a hibrid, mire Scar felnevetett. Kol fújtatva elvonult a szobájába. Nem igaz, hoy ezek ketten mindig levegőnek néznek! 
Felmentek Klaus szobájába és meggyújtottak egy zsályás gyertyát a lány kérésére, ugyanis nem igazán szerette volna, ha Bekkah meghallja, hogy Nik-nek panaszkodik miatta. Beszélgettek egy kicsit, és egyszercsak szóba került Rebekah. Itt a remek alkalom, hogy elmondjam a véleményem Bekkah-ról. 
Még ha az nem is lesz valami szép.
- Nik.
- Igen? - kérdezte az érintett.
- Ha már szóba került a húgod.. nem túl szimpatikus személyiség az már egyszer biztos.
- Mit tett már megint? - érdeklődte mosolyogva Klaus.
- Borzalom. Eljöttem hozzád halál nyugodtan, hogy eltöltsünk egy szép napot együtt, de egyszercsak megjelenik Bekkah az irritáló kérdéseivel és.. - hagyta abba a panaszkodást, ugyanis Nik már röhögőgörcsöt kapott. - Most meg mi olyan nevetséges?! - méltatlankodott a lány.
- Semmi, semmi. - mondta még mindig kissé nevetve. - Folytasd csak.
- Szóval ott tartottam, hogy Bekkah halálra kérdezgetett, és már úgy voltam, hogy hozzávágok valamit a fejéhez, vagy legalább elküldöm melegebb éghajlatra, de ekkor betoppantál és megmentetted a húgodat. - adta elő drámaian a lány a sztorit, úgy ahogy Damon szokta. Klaus már a földön fetrengett a nevetéstől, mire Scar-t is elkapta a nevethetnék a hibridet látva.


Mystic Falls-i erdő
Az idősebbik Salvatore a földön ült, hátát egy fának támasztva. Várt valakit. Közben pedig azon gondolkozott, hogy lehetett ekkora idióta.  El se hiszem, hogy ilyen barom voltam. Megbántottam Elena-t, ő pedig olyat mondott nekem amit sosem akartam tőle hallani. Tőle nem. Mi van ha megutál? Gondolataiból egy ág reccsenése szakította ki.
- Te vagy az?! - ordibálta Damon, mert azt gondolta, hogy megjött akit várt.
- Én lennék, teljes életnagyságban.
- Végre! Azt hittem már soha nem érsz ide! - replikázta a vámpír.
- Na de miért is hívtál? Ajánlom, hogy fontos legyen. - fenyegetőzött.
- Először is ne fenyegetőzz! Másodszor pedig egy szót mondok: Klaus!
- Klaus? - rezzent össze a név hallatára. Nem akart vele soha többé találkozni, és most itt van egy városban vele.
- Azta! Te nem vagy süket! - szemétkedett Damon, amit a vele szemben álló személy se hagyott szó nélkül. Egyenesen egy fához szorította a férfit, aki levegő után kapkodott, nem sok sikerrel, ugyanis a másik sokkal erősebb volt nála.
- Mit is mondtál?! - nézett fenyegetően az idősebbik Salvatore-ra - Csak nem azt, hogy meguntad az életed?! - kúszott egy ördögi vigyor az arcára.
- Nem, azt mondtam, hogy örülök, hogy újra látlak.  - mentette a menthetőt az idősebbik Salvatore.
- Mindjárt más. - mosolyodott el, majd elengedte Damon-t, aki erőtlenül a földre rogyott. - Szóval?
- Szóval, a lényeg, hogy te egy B-terv vagy. Arra az esetre, ha a legújabb tervem csődöt mondana.


Mikaelson villa, Klaus szobája...
Nik és Scar sokat beszélgettek. Főleg Nik testvéreiről, az anyja és az apja viszont nem került szóba, ugyanis Scar tudta, hogy milyen gyerekkora volt a hibridnek, és nem akart neki fájdalmat okozni azzal, hogy felhozza a "szüleit". Klaus ezért, ha szó nélkül is, de hálás volt. Kis idő múlva az ablak előtti kanapéra ültek és Scar Nik mellkasán aludt el. Kicsit később a hibridet is elnyomta az álom. De előtte még nyomott egy puszit szerelme homlokára, aki erre felriadt.
- Nik? - kérdezte álmosan.
- Shhh. Aludj csak. - majd adott neki egy csókot. - Jó éjt Kedvesem.
- Neked is. - mondta és elaludt. Nik rá fél órára érkezett meg az álmok földjére.