Keringő a halállal 8. - Amikor minden összedől....

- Shhh...aludj csak.... - majd adott neki egy csókot. - Jó éjt Kedvesem.
- Neked is... - mondta és elaludt. Nik rá fél órára érkezett meg az álmok földjére

Másnap reggel......
- Jó reggelt szívem! - adott Scar-nak egy csókot a hibrid.
- Neked is... - viszonozta ezt a lány. Ez a csókcsata viszont egy kicsit elfajult. Jó értelemben. Klaus maga alá temette Scar-t, és a nyakát kezdte el csókolgatni. A lány ezt jóleső sóhajokkal jutalmazta. Még egy kicsit folytatta ezt a tevékenységét, majd letépte a lányról a felsőjét, és a melleit kezdte el kényeztetni. Egyre haladt Scar hasa felé. A lány se maradt adósa. Gyorsan fodított a helyzetükön, letépte a férfiről a felsőjét, és most ő kezdte el csókolgatni a férfi felsőtestét. Klaus-nak apró nyögések hagyták el a száját. Ezt folytatták még egy ideig. Legalábbis Klaus. Istenem miért kínoz? Gondolta Scar, mert már alig bírta visszafogni magát, de szerinte a hibrid is ugyanezt érezte, csak szeretett másokkal szórakozni. Végül Nik abbahagyta ezt a kis "kínzást" és gyorsan levette magáról a nadrágját. Scar is ugyanígy tett, majd levette a hibridről az alsónadrágját. Klaus sem volt rest és ezt Scar fehérneműi bánták. A ruhák darabokban repkedtek össze-vissza a szobában, de ez egyikőjüket sem érdekelte. Most semmi nem érdekelte őket. Most csak ők voltak ezen a világon és csak egymásnak. Klaus nyomott egy csókot Scar ajkaira és óvatosan belé hatolt. A lány erre felnyögött és a hibrid hátát kezdte el karmolászni. Aminek meg is lett a bizonyítéka. A férfi háta csupa vér volt. Fájt neki de nem érdekelte. Scar-ral újabb csókcsatába kezdtek és a lány gyorsabb tempóra ösztönözte Klaus-t. A hibrid örömmel teljesítette ezt a kérést. Scar száját jóleső sóhajok hagyták el, szintúgy a hibridét. Végül a férfi távozott a lány testéből, aki ekkor üresnek és elveszettnek érezte magát. Klaus legurult a lányról és mellé feküdt. Magához húzta és jó szorosan átölelte. Hogy tehetem ezt meg vele, amikor olyan törődő és kedves velem ahogy még senki se? Nem tudom meddig bírom még ezt a titkolózást....  El is felejtették, hogy nem gyújtottak zsályás gyertyát, és így mindenki hallhatta az előbbi kis afférukat. Ez egyet jelentett azzal, hogy Kol egy ideig nem fog leszállni erről a témáról.

Pár órával később, Mikaelson villa.......
Scar és Nik nagy és egyben huncut mosollyal sétáltak le kézenfogva a nappaliba. Rebekah, Kol és egy harmadik férfi ültek gondterhelten a szobában. Ez a férfi biztos Elijah. Nik sokat mesélt róla.....ő a tetőtől-talpig úriember testvér, akiben semmi kifogásolható sincs és a szótárakban az erkölcsösség szinonimájaként van jelen.... Kol felkapta a fejét a léptekre, és egy 250 wattos, sokat sejtető mosolyt villantott a szerelmespár felé. De jó komolyan, mindent hallott! Most hallgathatom ezt napokig tőle, sőt talán tovább is.....Nik belül átkozta magát azért, mert nem gyújtott zsályás gyertyát, így most testvérénél van egy fegyver ellene...képletesen. Várta az elkövetkező szúrkálódást, de az nem jött. Döbbenten nézett testvéreire, akik úgy bámultak rá, hogy attól kirázta a hideg. Nem tudta mit követett el, de nem is akarta megtudni. A helyiségre síri csend telepedett. Ezt Elijah törte meg, azzal az elhatározással, hogy ő most be fog mutatkozni Nik barátnőjének, azaz Scar-nak.
- Örvendek a találkozásnak kedves. A nevem Elijah Mikaelson. - mutatkozott be illedelmesen a legidősebb élő Mikaelson.
- Valahogy sejtettem..... - válaszolt kissé komoran és bunkón, de ez mind csak azért volt, mert a szobában tartózkodók hangulata átragadt rá is, és az előbbi "ha az ég leszakad akkor is jó kedvem lesz" hangulata egy szempillantás alatt elröppent. Elijah ezt nem vette rossz néven, és betudta annak, hogy a lánynak nincs valami bemutatkozós kedve.
- Mi a baj? - érdeklődte meg Nik a rá szegeződő megvető pillantásokat, és azoknak okát.
- HOGY MI A BAJ?!?! Az a baj drága bátyókám, hogy Mikael itt van! - mondta Bekkah olyan hangerővel, hogy még a szomszéd városban is hallották.
- Mi?! De honnan tudta meg, hogy itt vagyunk?! - kérdezte egyre erélyesebb hangszínen a hibrid. - Jó, mondjuk, hogy tényleg itt van, de akkor, miért én kapok ilyen pillantásokat?!
- Milyen pillantásokat? - kérdezt a három testvér egyszerre.
- Hát nem is tudom....talán Rebekah-tól a "most azonnal megölnélek, ha tudnálak", Kol-tól a "de balfasz vagy!", Eliijah-tól meg....mit tudom én milyen nézést kaptam! Szóval mivel érdemeltem ezt ki?! - mondta már-már a kiabálást megközelítve. Kol megengedett magának egy apró nevetést amikor az ő nézését fejtette ki.
- Hé tesó, nyugi, én alapból így nézek rád, de attól szeretlek! - Kol felállt és megpuszilta Nik arcát.
- Fújj hagyjál már! Puszilgassál valaki mást! - mondta nevetve. Úgy látszik Kol elérte a kívánt hatást. Mindenkinél. Meg kell hagyni, tiszta bohóc a srác. Ahogy Nik mondta, egy nagy ezeréves gyerek.... Gondolta magában még mindig nevetve Scar.
- Nik! Nem is tudtam, hogy megcsalsz Kol-lal! - mondta felháborodottságot és komolyságot tettetve, sikertelenül, ugyanis amint ezt kimondta kirobbant belőle a nevetés. A többieket is elkapta a röhögőgörcs. És hopp a feszült hangulat el is tűnt azonnal. Kibeszélték ezt a Mikael témát és végül arra a döntésre jutottak, hogy biztos csak valaki szórakozk velük, ugyanis Mikael most kiszáradva fekszik valahol az isten háta mögött.

Egy hónap múlva...
Nik és Scar már egy teljes hónapja együtt vannak és a lány még mindig bírja a titkolózást a hibrid előtt, és folyamatosan szivárogtatja ki az információkat a Salvatore testvéreknek. Persze csak azokat amiket a hibrid elmondott neki....ott se mindent. Azokat amiket jelentéktelennek tart, mivel ennél többet nem akart a szeretett férfival megtenni. De a Salvatore testvéreket sem akarta elárulni ezért döntenie kellett. Barátság vagy szerelem? Barátságnak nevezte azt, ami közte és a Salvatore testvérek között volt. Talán már annak se. Már csak szimpla látszat volt ez az egész, amit csak azért tartottak fent, hogy ne kérdezgessék azt, hogy mi történt. Viszont az ami közte és Klaus között volt, azt mindennél erősebb kapcsolatnak nevezte, ami tűzön vízen át kitart. Mások azt mondanák, hogy ez elhamarkodott döntés ahhoz képest, hogy még csak ilyen rövid idő óta vannak együtt. De szerinte nem! Nem tudta mit tegyen. Elmondja-e vagy sem? Nem tudta, hogy reagálna rá. Arra, hogy nem is úgy szeretett bele, ahogy ő azt elképzelte. Nem volt szerelem első látásra. Egy természetfeletti kéz munkálkodott, hogy az legyen. Méghozzá nem is akárkié, hanem Scar-é. Vagy arra, hogy elárulta őt, és végig hazudott neki?! Végül úgy döntött, megpróbálkozik vele, és kockáztatja az életét.
Elindult a Mikaelson villa felé. Útközben azon gondolkozott, hogy fogja elmondnai a hibridnek a történteket. Magában mondogatta a lehetőségeket. 20 perc múlva odaért a Mikaelson villához. Túl gyorsan ideértem, nem? Áh mindegy biztos csak a gondolkodás teszi.... Lassan elsétált a bejárati ajtóig, közben mély levegőket véve. Felnézett az égre, azt gondolva, lehet, hogy most látja utoljára.....Sóhajtott, majd becsengetett. Nik egy levakarhatatlan vigyorral a képén nyitott ajtót.
- Szia Édesem! - adott egy csókot a lánynak, aki elszégyellte magát, A férfi ezt nem tudta mire vélni. Sajnálom, hogy el kell rontanom a jó kedvedet....
- .....Szia - mondta félve Scar.
- Mi a gond?
- Bemehetek?
- Persze, gyere - invitálta be, és már ő is átvette a lány feszültségét. - Szóval?
- Mondanom kell valamit.... - nyelt egy nagyot.
- Mégis mit amitől ennyire ki vagy akadva?
- Olyat tettem amit nem kellett volna, de már esküszöm, hogy megbántam.... - kezdett magyarázkodásba. Klaus eközben értetlenkedett.
- Mit tettél? Megcsaltál?! - gondolt rögtön a legrosszabra - vagyis szerinte a legrosszabra -, de közel sem ez volt.
- Dehogyis! - úgy volt vele, nehogy már ezt is rá fogják.
- Akkor? - most már végképp nem tudta, mit tehetett a lány, aminek ennyire fél a következményeitől. Scar sóhajtott egy nagyot, lehajtotta a fejét majd nyelt egyet.
- Szóval, emlékszel amikor láttál engem és Damon-t veszekedni az utcán?
- Igen, és?
- Azt mondtam, hogy jártunk és vissza akar szerezni...., az igaz volt, hogy jártunk, de az nem, hogy vissza akar kapni..... - nézett fel a hibridre, aki egy "folytasd!" pillantást küldött felé. - ismerem még régről, és kért tőlem egy szívességet én pedig megtettem... - mondta halkan és bűnbánóan.
- Milyen szívességet? - kezdett Nik-ben felmenni a pumpa, mert tudta, hogy ami az idősebbik Salvatore-val kapcsolatos, az sosem jó.
- Azt kérte, hogy segítsek neki megölni......
- Kit?! - ekkor már tiszta vörös volt a feje a dühtől.
- ......Téged.... -  buggyant ki egy könny a lány szeméből. A hibrid nyugodtságot erőltetett magára, de belül viszont fortyogott a dühtől. Őszintén szólva nem tudta meddig bírja fenntartani álcáját.
- Tovább!!! - mondta veszélyes nyugodtsággal. Scar ekkor már minden ízében reszketett és bőgött, de ez a hibridet most nem igazán hatotta meg.
- ......Néhány információt is elmondtam neki.....a terveiddel kapcsolatban..... - nyögdécselte a sírástól alig hallhatóan. Nik ekkor nem bírta tovább. Neki nyomta a nyakánál fogva a lányt a falnak, és arcába ordította összes bánatát.
- HOGY TEHETTED EZT VELEM?! TE AKIBEN MINDEN FELTÉTEL NÉLKÜL MEGBÍZTAM?!! HÁTBA SZÚRTÁL!!!!
 - Én csak......sajnálom... - nyögte levegő uztán kapkodva. - Tudom...,hogy....nem...kellett....volna.....-  már alig bírta, úgy érezte, ha Klaus még erősebben szorítaná akkor el is ájulna, mondjuk már így is annak a határán volt.
- NE MENTEGETŐZZ!! NEM ÉRDEKEL, HOGY SAJNÁLOD!!! MEGTETTED ÉS KÉSZ!! EGY SAJNÁLOM NEM HOZZA EZT RENDBE!!!!! MOST EGY ÉLETRE ELVÁGTAD MAGAD ELŐTTEM!! Nem foglak megölni, ahhoz túl sokat jelentesz...még így is! - mondta eggyel nyugodtabb hangszínen. Bár ez csak a látszat volt, belül majd' felrobbant. - De ezzel a tetteddel meggyűlöltetted magad velem. GYŰLÖLLEK! SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI! FELFOGTAD?! SOHA DE SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI!!!! - Scar-nak ekkor már patakokban folytak a könnyei. Azt hitte Nik nemes egyszerűséggel meg fogja ölni, de nem! Helyette sokkal fájdalmasabb dolgot tett, legalábbis számára. Nem tudta - vagyis inkább nem akarta - felfogni amit hallott. Lefagyva állt egy helyben üveges szemekkel. - NEM HALLOTTAD?!! TAKARODJ!! - lökte ki gyengédség nélkül az ajtón a lányt aki térdre esett a ház előtt és elkezdett még jobban zokogni. Megszerette Klaus-t. Úgy szerette ahogy eddig még senkit se. Ott sírt még vagy fél óráig, de végül úgy döntött elindul. Nem tudta hova fog menni, csak el innen jó messzire, és soha többé nem fog visszatérni. Legalábbis ezt csak szerette volna, de az érzései az útjába álltak, és arra ösztönözték, hogy maradjon, és szerezze vissza a hibridet. DE nem engedett az érzéseinek. Most nem. De azok csak nem akartak szűnni ezért megtette. Kikapcsolt. Soha ezelőt még nem vetemedett ilyen drasztikus megoldáshoz, de most semmi más kiutat nem látott ebből a helyzetből. Csak ezt az egyet. Hosszú idő után először kikapcsolt.

Keringő a halállal 7. - Találkozás a Mikaelson család egy részével.....

Ezután még egy kicsit beszélgettek, viccelődtek, és megbocsátottak egymásnak, amiért titkolóztak, majd Klaus szenvedélyesen megcsókolta Scar-t.
- Szeretlek-
- Én is szeretlek, nagyon.

Másnap reggel a Salvatore panzióban

Damon idegesen járkált fel-alá a kandalló előtt, mikor Stefan lépett be. 

- Mi a baj? - érdeklődte aggódóan az ifjabbik Salvatore, mert nagyon nem szerette, ha testvére így viselkedik. Az sosem jelentett semmi jót. - Damon?! Mi a baj?! - tette fel újra egyre idegesebben a kérdést, ugyanis bátyja nem igazán óhajtott válaszolni. Nem szerette volna, ha megtudja bárki is, hogy a legújabb terve az ősök elpusztítására füstbe ment. Bár azért reménykedett benne, hogy téved és Scar még mindig az ő oldalukon áll, mert ha kiderül, hogy mégsem, akkor lesz csak igazán haddelhad. 

- Mi lenne? - kérdezett vissza, immár nyugadtságot erőltetve magára az idősebbik Salvatore. 

Ekkor lépte át a küszöböt Caroline. Végig hallgatta ezt az egész kis beszélgetést és neki se tetszett. 

- Damon, mi a baj? Mit tettél?! - kérdezte meg ő is, abban a reményben, hogy neki el fogja mondani a férfi az igazat. Hiú ábránd. 

- Mondtam már, hogy minden a legnagyobb rendben. Különben meg, ha lenne is valami, akkor sem mondanám el nektek, főleg neked! - mutatott drámaian a szőke vámpírlányra. Aki erre sértődötten elfordult. - Mivel az egyenlő lenne azzal, ha kiállnék az utcára és kikiabálnám! - piszkálta tovább a Forbes lányt a vámpír. 

- De vicces vagy, de én már rég nem vagyok olyan. Tudnád, ha ismernél. - azzal a lendülettel sértődötten elrohant. 

- Damon! Miért kell mindig bántani?! - kapcsolódott be a beszélgetésbe a hasonmás. 

- Csak. - adta meg az egyszerű választ a férfi. Hangjából kiérződött a gúny, ami a jelenlévőknek nem igazán tetszett. 

 - Csak? Szánalmas vagy. Felfogtad Damon Salvatore? Szánalmas vagy! Ezek után hogy várhatod el, hogy adjak egy esélyt is?! - adta ki magából a dühét Elena, ami Damon-nek nagyon rosszul esett. A lány el se hitte, hogy ezt mondta, de nem bánta meg. Egyáltalán nem. Végre kiadhatta magából az összes dühét. Az viszont csak véletlen volt, hogy épp Damon-re irányult az egész. De mit lehet tenni, ha egyszer jól esett neki, na meg az idősebbik Salvatore került elsőre az útjába, úgyhogy ő lett a szerencsés. Ezek után ő is elment. Egyenesen felsétált a szobájába és gondolkozott az előbb történteken. Mi van ha Damon most egy életre megutál? Vagy csak megsértődik és nem fog rólam tudomást venni? Lehet, hogy az mindennél jobban fájna. 

A nappaliban

- Nem értelek. - kezdte Stefan. 

- Mit nem értesz? - kérdezte kicsit sem kedvesen Damon. 

- Állításod szerint Elena mindennél fontosabb neked, mégis állandóan megbántod, így ne csodálkozz, ha..- hagyta függőben a mondatot az ifjabbik Salvatore. 

- Ha mi Mr. Mindentjobbantudokmindenkinél? - gúnyolódott bátyja, ugyanis tudta, hogy mi lett volna a mondat vége, de Stefan volt olyan kegyes nem elmondani, ugyanis állítása szerint ügyelt a lelkivilágára. "Lelkivilág". Na persze. Könnyebb a lelkem nélkül élni.

- Ha feléd se néz. - talán nem kellett volna befejeznem ezt a nyavalyás mondatot. Mit fog reagálni Damon? Kitöri a nyakam vagy csak egyszerűen leordítja a fejem? És nem! Az idősebbik Salvatore figyelmen kívűl hagyva testvére előbbi megszólalását és elviharzott. Azta, ilyennek se láttam még soha! Talán mégis érez valamit Elena iránt. Állapította meg magában Stef. 

Mikaelson villa

Csak Kol és Rebekah volt otthon az egész családból. Ami tudjuk mivel jár. Veszekedéssel. Nem is kicsivel. Bekkah épp egy vázát vágott Kol fejéhez, amit az ősi kikerült, így a váza a falon csattant. 

- Nem igaz, hogy ilyen gyerekes vagy Kol! Miért kell az életemet mindig elrontanod? - szűrte dühösen a szavakat a fogai közt Rebekah. Az érintett erre csak elvigyorodott.

- Unatkoztam.

- Hát sajnálom, hogy olyan unalmas az életed, hogy az enyémmel foglalkozol! De ha nem állítod le magad most azonnal én esküszöm hogy..hogy - Bekkah épp egy csípős választ keresett, de nem igazán jutott semmi eszébe...na jó csak egy valami, amitől Kol biztosan megrémülne és talán leállna a piszkálódással. Nem! Az túl Klaus-os lenne! Én pedig nem akarok rá hasonlítani! 

- Hogy mi Bekkah? Mit fogsz tenni? - incselkedett húgával a férfi. 

- Esküszöm, hogy átveszem Klaus szokását és egy tőrrel gazdagabb leszel! - mégis kimondta és nem érdekelte, hogy most úgy beszélt, mint Klaus, egyedül csak az a cél lebegett a szeme előtt, hogy leállítsa öccsét a magánéletében való vájkálásban. 

- Azt szeretném én látni! - mondta egy kissé ijedt hangon az ős, mivel tudta, hogy húga bármire képes, ha a saját boldogságáról van szó. 

- Ne várd meg! - fenyegette meg Bekkah. Kol éppen vissza akart vágni, de ekkor megszólalt a csengő. Küldött Bekkah felé egy "még folytatjuk" pillantást, majd kelletlenül, de kinyitotta az ajtót. Amint meglátta, hogy ki áll előtte egy nagy mosoly költözött az arcára. Látom Nik nem volt elég jó. Nyugodj meg Drágám én megvígasztalhatlak. 
- Ki az Kol? - ordibálta Rebekah a konyhából.
- Senki, senki.
- Senki?! - kapta fel a vizet Scar, mert őt bizony nem nevezhetik senkinek.
- Shhh. - csitította Kol.
- Miért? - kíváncsiskodott a lány.
- Mert ha Rebekah meghallja, hogy te vagy az akkor meg fog rohamozni kérdésekkel, amit gondolom te se szeretnél.                                                                                                                           

- Már miért tenné? - nem értette, hogy Nik húga Rebekah miért kérdezgetné őt bármiről is.
- Kissé bizalmatlan természet. Látszik, hogy Nik rokona, mégha nem is teljesen. - gúnyolódott húgán Kol, amit Bekkah is meghallott és nem hagyta szó nélkül.
- Mit beszélsz te természetellenesen sík hülye?! - kapta fel a vizet a lány. Hogy mersz engem Nik-hez hasonlítani?!  - Ő meg ki? - hagyta abba a bunkózást és rákérdezett az ajtóban álló idegenre. Fogadjunk, hogy Kol legújabb szerzeménye.
- Bekkah ő itt Scar. Scar ő itt Bekkah. - mutatta be a fiatal ős egymásnak a két felet.
- Szia Rebekah vagyok. - üdvözölte a lányt tőle szokatlanul kedvesen. Ami Kol-nak is feltűnt. Jujj de fura kedvesnek lenni! Szerintem inkább hanyagolom. Nem az én stílusom...egyáltalán nem. 
- Szia én Scarlett! - válaszolta szintúgy kedvesen, ami neki is elég szokatlan volt.
- Te vagy az a lány aki hősszerelmest csinált a bátyámból? - kérdezte, mivel ő ezt nagyonis valószínűnek tartotta. Ha jó volt a feltételezése, akkor halálra fogja kérdezgetni a lányt, ugyanis nagyon kíváncsi volt arra a nőszemélyre aki így elcsavarta Nik fejét.
- Én lennék.
- Bekkah még mielőtt kérdések hadát zúdítod rá, figyelmeztetlek, hogy eléggé hirtelen haragú. - próbálta menteni a lányt Bekkah "kínzásától".
- Igaz, és én amúgyis Nik-hez jöttem, bocsi.
- Ja épp szólni akartam, hogy Nik most nincs itthon, és egy ideig még nem is lesz, úgyhogy gyere. - kapta el Bekkah Scar karját és magával rángatta a Mikaelson villa nappalijába. Scar hátrafordult és hangtalanul mondta Kol-nak: Segíts! Amin Kol csak elmosolyodott és alig bírta visszatartani kirobbani készülő nevetését.
Scar legalább 3 órája hallgatta Rebekah faggatózását, és már kezdett betelni az a bizonyos pohár amit még senki nem mert megkockáztatni, ugyanis azt az illetőt aki ezt megtette előszeretettel küldte melegebb éghajlatra. Vagy rosszabb. De Bekkah még mindig beszélt. Huhhh emlékszel mit mondott régen Stefan: lélegezz mélyeket. De most komolyan, hogy lehet valaki ilyen dumagép?! És hogy nem fogyott még ki a kérdésekből?! Azt se tudom Nik, hogy tud vele egy légtérben megmaradni?! Durva a csaj.

És amikor már Scar azon a szinten volt, hogy felkel és elsétál, mivel nem akarta meg mondani a véleményét Bekkah-nak, vagyis..Milyen benyomást tennék, ha már az első találkozásunkkor leordítanám a fejét? Ekkor viszont csodák csodájára Nik hazaért, és egyenesen a nappaliba sétált, ahol ők is tartózkodtak. Oh hála az égnek. Nik te is tudsz ám időzíteni.
- Scar! - mondta vidáman a hibrid, mire a lány a nyakába ugrott. - Hogy kerülsz ide? - kíváncsiskodott Scar ittlétének okáról, mert az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg miatta jött.
- Szerinted? - Most csak teszi a hülyét, vagy...? Klaus továbbra is csak értetlenül bámult Scar-ra, aki erre sóhajtott egy nagyot. Tényleg nem tudja miért jöttem? Esküszöm de fejbe vágnám most, akkor hátha eszébe jutna.
- Nik te súlyosabb eset vagy, mint gondoltam. - szólt közbe Rebekah és Kol egyszerre.
- Miről beszéltek? - erre Scar keze a hibrid fején csattant, amiért másokat már rég megölt volna, de most esze ágában sem volt ez a lehetőség. De azért egy csúnya pillantást kiérdemelt a lány Klaus-tól.
- Most már rémlik valami, vagy kérsz még egyet esetleg?! - nem igaz, hogy még mindig nem esett le neki. Na jó van egy olyan érzésem, hogy csak tetteti ezt az egészet.
- De most, hogy mondod. - incselkedett a férfi Scar-ral. - Biztos miattam jöttél, nemde?
- Jobb színész vagy, mint gondoltam tesó. Még engem is majdnem sikerült átverned. - mondta Kol.
- Hát engem nem. - sóhajtott Bekkah, majd unottan elsétált. Nem igaz, hogy Nik mindig rosszkor jön. Így nem tudom tovább faggatni. Kár. De majd bepótolom.
Ezek után Scar és Nik ott hagyták Kol-t, aki felháborodottan utánuk kiabált.
- Hé, ne zavarjon ám, hogy én is itt vagyok!
- Nyugi, nem zavar! - válaszolt a hibrid, mire Scar felnevetett. Kol fújtatva elvonult a szobájába. Nem igaz, hoy ezek ketten mindig levegőnek néznek! 
Felmentek Klaus szobájába és meggyújtottak egy zsályás gyertyát a lány kérésére, ugyanis nem igazán szerette volna, ha Bekkah meghallja, hogy Nik-nek panaszkodik miatta. Beszélgettek egy kicsit, és egyszercsak szóba került Rebekah. Itt a remek alkalom, hogy elmondjam a véleményem Bekkah-ról. 
Még ha az nem is lesz valami szép.
- Nik.
- Igen? - kérdezte az érintett.
- Ha már szóba került a húgod.. nem túl szimpatikus személyiség az már egyszer biztos.
- Mit tett már megint? - érdeklődte mosolyogva Klaus.
- Borzalom. Eljöttem hozzád halál nyugodtan, hogy eltöltsünk egy szép napot együtt, de egyszercsak megjelenik Bekkah az irritáló kérdéseivel és.. - hagyta abba a panaszkodást, ugyanis Nik már röhögőgörcsöt kapott. - Most meg mi olyan nevetséges?! - méltatlankodott a lány.
- Semmi, semmi. - mondta még mindig kissé nevetve. - Folytasd csak.
- Szóval ott tartottam, hogy Bekkah halálra kérdezgetett, és már úgy voltam, hogy hozzávágok valamit a fejéhez, vagy legalább elküldöm melegebb éghajlatra, de ekkor betoppantál és megmentetted a húgodat. - adta elő drámaian a lány a sztorit, úgy ahogy Damon szokta. Klaus már a földön fetrengett a nevetéstől, mire Scar-t is elkapta a nevethetnék a hibridet látva.


Mystic Falls-i erdő
Az idősebbik Salvatore a földön ült, hátát egy fának támasztva. Várt valakit. Közben pedig azon gondolkozott, hogy lehetett ekkora idióta.  El se hiszem, hogy ilyen barom voltam. Megbántottam Elena-t, ő pedig olyat mondott nekem amit sosem akartam tőle hallani. Tőle nem. Mi van ha megutál? Gondolataiból egy ág reccsenése szakította ki.
- Te vagy az?! - ordibálta Damon, mert azt gondolta, hogy megjött akit várt.
- Én lennék, teljes életnagyságban.
- Végre! Azt hittem már soha nem érsz ide! - replikázta a vámpír.
- Na de miért is hívtál? Ajánlom, hogy fontos legyen. - fenyegetőzött.
- Először is ne fenyegetőzz! Másodszor pedig egy szót mondok: Klaus!
- Klaus? - rezzent össze a név hallatára. Nem akart vele soha többé találkozni, és most itt van egy városban vele.
- Azta! Te nem vagy süket! - szemétkedett Damon, amit a vele szemben álló személy se hagyott szó nélkül. Egyenesen egy fához szorította a férfit, aki levegő után kapkodott, nem sok sikerrel, ugyanis a másik sokkal erősebb volt nála.
- Mit is mondtál?! - nézett fenyegetően az idősebbik Salvatore-ra - Csak nem azt, hogy meguntad az életed?! - kúszott egy ördögi vigyor az arcára.
- Nem, azt mondtam, hogy örülök, hogy újra látlak.  - mentette a menthetőt az idősebbik Salvatore.
- Mindjárt más. - mosolyodott el, majd elengedte Damon-t, aki erőtlenül a földre rogyott. - Szóval?
- Szóval, a lényeg, hogy te egy B-terv vagy. Arra az esetre, ha a legújabb tervem csődöt mondana.


Mikaelson villa, Klaus szobája...
Nik és Scar sokat beszélgettek. Főleg Nik testvéreiről, az anyja és az apja viszont nem került szóba, ugyanis Scar tudta, hogy milyen gyerekkora volt a hibridnek, és nem akart neki fájdalmat okozni azzal, hogy felhozza a "szüleit". Klaus ezért, ha szó nélkül is, de hálás volt. Kis idő múlva az ablak előtti kanapéra ültek és Scar Nik mellkasán aludt el. Kicsit később a hibridet is elnyomta az álom. De előtte még nyomott egy puszit szerelme homlokára, aki erre felriadt.
- Nik? - kérdezte álmosan.
- Shhh. Aludj csak. - majd adott neki egy csókot. - Jó éjt Kedvesem.
- Neked is. - mondta és elaludt. Nik rá fél órára érkezett meg az álmok földjére.