Keringő a halállal 12. - Nem vagyok hajlandó tovább titkolózni!

- Na ide figyelj édesszívem! Hagyj engem békén örökre a családoddal együtt, vagy nem lesz jó vége! Ne kövess! Ne keress! Csak egyszerűen felejts el! Érted? Felejts el, és takarodj vissza szépen Mystic Falls-ba! - üvöltötte torka szakadtából, majd sírva távozott. Kol-nak lelkifurdalása támadt amiatt, hogy most ő okozott Scar-nak fájdalmat, azzal, hogy megjelent. De annak viszont örült, hogy a lány érzései visszatértek, mégha ilyen áron is.
A hibrid lány sírt és sírt megállás nélkül.
- Miért én?!!!! - ordította, majd térdre rogyott. Az utca kihalt volt, ezért senki nem hallotta. Mondjuk nem érdekelte ki hallja, ki nem. Térdelt az út közepén és csak sírt. Bármennyire is próbálta, nem tudta kikapcsolni az érzéseit. Ezzel a fájdalom egyrecsak nőtt. Talán mégis volt egy "ember" aki hallotta a lány előbbi kifakadását. Kol. Lassan és egyben halkan sétált Scar felé, nehogy észre vegye. Sikerült is ez a kis "terve", ugyanis a lány most nem látott és nem hallott. Teljesen kizárta a külvilágot. Amint a férfi megfelelő közelségbe került, megszólította az előtte síró hibrid lányt.
- Scar.... - kezdte csendesen. Amint a lány meghallotta Kol hangját, felpattant a földről és kisírt szemekkel bámult az ősire.
- Még van pofád utánam jönni?! Vegyek neked egy értelmező szótárat, mert úgy látom nem igazán tudod a NEM szó jelentését?! - ekkor Kol meg akart szólalni, de Scar nem hagyta neki, és folytatta. - El se kezd! Nem vagyok kíváncsi a szent beszédedre! Nem vagyok kíváncsi RÁD! Hagyj már engem békén végre! Nem érted, hogy ezzel csak még nagyobb fájdalmat okozol?! Menj vissza Mystic Falls-ba, vagy bánom is én hova, csak el innen, jó messzire! Felfogtad?! Ha én nem kereslek - márpedig nem foglak -, akkor te is hagyj békén! - amint ezt elmondta, vámpírsebességgel elsuhant. A férfi meredten nézett a lány után. Nem akarta elhinni, hogy a bátyja ennyire mély sebet ejtett azon a lányon, akit mindenáron megakar védeni. És az nagyon ritka, hogy Kol Mikaelson valakinek nem a halálát akarja, hanem épp ellenkezőleg. Szereti. Valamit tennem kell! Ez így nem mehet tovább! 

Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Miért voltam ilyen önfejű és makacs? Miért kellett ezt tennem vele? Miért nem hallgattam a szívemre? Miért kellett az erkölcseimet figyelembe vennem? Nem ezt érdemelte. Nem tette meg, és nem is akarta, csak azelőtt, hogy megismert volna! Én hülye! Meg volt az esélyem a boldogságra, és persze szokásomhoz híven elcsesztem mindent, amit csak lehetett! Bármennyire is furcsa ezt mondanom, de mindennél jobban szeretem, és hiányzik. De így, hogy Kol utána ment, már nem hiszem, hogy keresne.....
Klaus egyfolytában magába roskadva bámulta a plafont. Már napok óta ki sem mozdult a szobájából, és ez a testvéreinek is feltűnt. Magát hibáztatta, azért, hogy Scar elment. Ami igaz is volt. Ha akkor nem ordít vele úgy, mint egy őrült, még most is együtt lennének. De mivel érdemeltem ki őt? Egyáltalán hogy szerettem bele olyan gyorsan? 
- Klaus! - gondolatmenetéből, húga, Bekkah szakította ki, azzal, hogy fújtatva berontott a szobájába.
- Mi a.....mi a francot keresel te itt?!
- Kifelé!
- Nekem te ne parancsolgass! - förmedt rá Rebekah-ra Nik.
- Nem érdekelsz! Kifelé, de most! Elegem van már a depizésedből! Nem méltó a nagy ezer éves hibridhez ez a viselkedés! Most pedig, indulj! Nem érdekel hova mész, de itt nem maradsz az is biztos! - lökdöste az ajtó felé bátyját, aki először ellenállni akart, de végül belátta, hogy húgának igaza van. Bekkah leráncigálta a lépcsőn és szó szerint kidobta a villából. Klaus nem tudta merre menjen. De aztán csak beugrott neki valami. Most jött el az ideje a bosszúnak. Salvatore...neked annyi! Azzal az erdő felé vette az irányt.

Salvatore panzió......
Damon éppen whiskey-t iszogatott. Tettette, hogy túllépett Elena halálán, pedig egyáltalán nem így volt. Épp ellenkezőleg. Magát hibáztatta mindenért. Úgy gondolta - így utólag -, hogy nem kellett volna Mystic Falls-ba hívnia Scar-t. Tudhatta volna, hogy következményei lesznek. Nem vette számításba, hogy a hibrid lány esetleg beleszerethet Klaus-ba. És mégis! Ennek viszont ők itták meg a levét. Egyszercsak az idősebbik Salvatore arra lett figyelmes, hogy valaki berúgta az ajtót. A férfi felkelt a fotelból, és a hang irányába fordult. Meglátta azt, aki miatt ez az egész történt.
- Mit keresel itt te féreg?!
- Halott vagy! - Damon-nek reagálni se volt ideje, Klaus már a legközelebbi falhoz szorította, és egy gyors mozdulattal kitörte a nyakát. A férfi élettelen teste rongybabaként hullot a földre. A hibrid felkapta és meg sem állt vele hazáig.

New Orleans, Scar háza......
Amikor a lány hazaért, már hulla fáradt volt, ezért úgy döntött, hogy alszik egy jót. Úgy volt vele, addig se kell foglalkoznia a problémáival. Nagyon tévedett. Gyorsan elnyomta az álom. Képek kezdtek el megjelenni előtte. Ijesztő képek. Felismerte bennük magát és a volt áldozatait, ahogy utolsó erejükkel segítségért kiáltanak, és persze végső halálsikolyukat is hallotta. Majd megjelent előtte egy alak. Homályos volt, ezért nem tudta kivenni, hogy ki is lehet. Ahogy közeledett felé, sűrű köd lepte el a 18. századi Philadelphia utcáit. A ködön keresztül vörösen villantak meg az ismeretlen szemei. Scar hátrált pár lépést, de egy falba ütközött. Becsukta szemeit, és megjelent előtte egy kép, amin volt szerelme, James lemészárolja a családját. Minden csupa vér volt.  Szörnyű érzés fogta el a lányt, és egyben baljós előérzete támadt. Egy hangot hallott, ami azt suttogta: Gyilkos vagy! Erre kinyitotta szemeit, és már nem volt előtte a halálos jelenet. Körbenézett, de már nem látott semmit és senkit. Egyszercsak valami elsuhant mögötte. Megpördült, de semmi. Valaki játszott vele. Ő pedig egyre jobban félt. Pár pillanat múlva, el akart indulni, de előtte termett ő. James. Ezzel rémülete megsokszorozódott. A férfi ezt suttogta mélyen a szemébe nézve, üres tekintettel: Gyilkos vagy!
- Mit...mit akarsz tőlem? - kérdezte remegő hangon a lány. Volt szerelme oldalra döntötte a fejét, és kivillantotta szemfogait. - Hiába próbálkozol, nem félek tőled! - erőltetett nyugodtságot magára, és az ő szemfogai is megnyúltak. James hidegen elmosolyodott, amitől Scar-t kirázta a hideg.
- Hogy felvágták valakinek a nyelvét! - hajolt közelebb a hibrid lányhoz, aki csak egy helyben állt, pedig legszívesebben kifutott volna a világból.
- Nem kérdezem meg mégegyszer. Mit akarsz?! - a lányban kezdett felmenni a pumpa.
- Tedd meg!
- Mi? Miről beszélsz?!
- Meg kell tenned! Ígéretet tettél! Az érzéseid nem állhatnak az utadba! Ne érdekeljen semmi és senki! Ne felejtsd el honnan jöttél......Tudd, hogy mi a célod! Én megtettem amire rendeltettem, most rajtad a sor! Valamit valamiért!  - amint ezeket elmondta, elkezdett halványodni, majd eltűnt. 
Scar zihálva ült fel az ágyban és csak egy mondat visszhangzott a fejében. Valamit valamiért! Nem! Nem tehetem! Nem érdekel mit fog gondolni vagy tenni, de nem fogom megtenni! Nem érdekel, ha emiatt megöl! Szeméből könny csordult ki. Nem tudta mit tegyen. Nem akarta megtenni. De félt is. Félt a következményektől. Tudta, hogy súlyos következményekkel, ha ellenszegül. Miért velem történik mindez? Nem mondhatok nemet neki! Nem szegülhetek szembe magával a halállal! Bármennyire nem akarom megtenni....muszáj! Gyorsan felugrott az ágyról, és a fürdő felé vette az irányt. Sietősre vette a tempót, így bő tíz perc alatt elkészült. Volt egy kis elintéznivalója. Lesétált a nappaliba, és elővette a mobilját. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de ez nem befolyásolta a döntését.

Rousseau's....
Kol halál nyugodtan a gondolataiba mélyedve iszogatta a whiskey-ét. Egyszercsak elkezdett rezegni a telefonja. Az ősi ijedtében majdnem leesett a székről. A csapos lány nevetve figyelte a férfit, aki egy figyelmeztető pillantást küldött felé. Elővette a mobilját, és elkezdte magában olvasni az sms-t.

Találkozzunk Marcel vámpírtanyáján. Van egy kis megbeszélnivalónk.

Scar

Kol örömében majd' kiugrott a bőréből. Végre! Tudtam, hogy meg fog törni! Felkelt a pulttól, és szó szerint kiugrándozott a bárból. Ekkor még nem tudta, hogy ez az öröm nem fog sokáig tartani. Pár perc alatt el is érte a megbeszélt helyet. Scar már fel-alá járkálva várta. A férfi eltakarva izgatottságát odasétált az ideges lányhoz. Hozzáért a hátához, mire a hibrid lány ugrott egyet ijedtében. Kol felnevetett, a lány már kevésbé. Az ősi látta, hogy valami nagy baj van, ezért komolyra vette a figurát.
- Mi a gond? - érdeklődte őszinte kíváncsisággal.
- El kell mondanom valamit...... - kezdte  félve és bátortalanul.
- Mit?
- Van pár dolog, amit nem tudsz. Se te, se a családod.
- Nyögd már ki végre, nagyon szépen kérlek, mert az idegeimen táncolsz. - máskor az ilyen válaszait kiabálva szokta mondani, de most nem így volt. Nyugodt hangszínen "kérlelte" a lányt.
- ......Sok minden nem úgy volt, ahogy ti gondoltátok..... - Kol már meg se szólalt, mivel tudta, hogy semmivel sem tudja siettetni Scar-t. Ezért csak várt. - Ott volt például.....az amikor Klaus egy nap alatt belém szeretett.....
- Igen? Mi van vele? Tudom, tudom fura volt tőle, de.... - a lány nem hagyta, hogy az ősi befejezze.
- Mint tudod, boszorkány is vagyok......, szóval van egy varázslat, amit csak én és Ayana ismerünk....Bárkinek el lehet vele csavarni a fejét, akár egy perc alatt is. Én is ezt használtam Klaus-nál.
- De akkor nem is szeretett igazából? - koppant nagyot Kol álla a földön.
- Amit érzett, az valódi volt....csak az ismerkedés tartott volna tovább....nekem pedig nem volt időm....
- Igen tudom....Salvatore... - hangjában megvetést lehetett hallani Damon-nel szemben. - És mi volt a többi?
- Ott volt az amikor letudtalak győzni........
- Na erre most nagyon kíváncsi vagyok. - mosolyodott el.
- Ayana....amikor vámpírrá változtam, és meghagyta az erőmet, akkor egy varázslatot olvasott rám. Ez a bűbáj annyit tesz, hogy bármelyik természet feletti lény - legyen az vámpír, vérfarkas, hibrid, boszorkány vagy hasonmás -, elgyengül a közelemben. Nos hát így tudtalak legyőzni. - fújta ki a visszatartott levegőt. A férfi meg se tudott szólalni. Még a vér is megfagyott benne. - És van még valami....meg kell, hogy öljelek a családoddal együtt.
- Mi?!! - akadt ki Kol.
- De én ezt nem akarom.... - nyelt egy nagyot.
- De miért kell megtenned, ha nem akarod?!
- Muszáj....az exem James kényszerít.....nem mondhatok neki nemet.....
- Miért nem?!
- Meg fog ölni. - adta meg az egyszerű választ Scar.
- Nem, ha előbb én ölöm meg! - Kol már indult volna, hogy véghez vigye "hőstettét", de a hibrid lány megállította.
- Ne! Nem tudod megölni, mert már halott....
- Akkor meg?! Minek kell teljesítened a követelését?!
- Mert ha nem teszem meg....meghalok. Kínok közt. - ekkor a lány szemébe könny szökött.
- Mi?! Nem! Azt nem hagyom! - húzta magához, a síró lányt, és jó szorosan átölelte. Scar pár perc múlva eltolta magától az őst és mélyen a szemébe nézett. A tekintetében látszott az elhatározás. A férfi már előre félt, attól, hogy mit fog mondani a hibrid lány.
- Segíts! - kérlelte. Kol nem tudta, miről beszél.
- De hogy?
- Ölj meg! Kérlek! - az ősi, úgy érezte, mintha tőrt döftek volna a szívébe.

Keringő a halállal 11. - Végső búcsú

Sziasztok!
Annak örömére, hogy a blogom meghaladta az 1000 látogatót, meghoztam az új részt. Várom a kommenteket! :) Jó olvasást hozzá! :)


-Te?! - Scar-ban még a vér is megfagyott amikor meglátta azt a személyt, akivel soha többé nem akart találkozni. Se vele, se a családjával. Már ha ezt családnak lehet mondani. Igaz, hogy majdnem mindig kitartanak egymás mellett, de sokszor elárulták már egymást. Így Scar szerint semmi értelme nincs ennek a családnak. Nah de mindegy, ők tudják....A hibrid lánnyal szemben álló személy nem tudott megszólalni a meglepődöttségtől. De végül rászánta magát.
- Teljes életnagyságban! Talán mást vártál szívecském? Sajnálom, ha csalódást kell okoznom, de az én drága bátyókámat már nem érdekled. - természetesen a jól ismert cinikussága nem maradhatott el. Egyre közeledett a lány felé, aki halál nyugodtan ácsorgott.
- Teljesen hidegen hagy, hogy érdeklem-e vagy sem. Érted? Magasról leszarom a véleményeteket. És most jöhetsz azzal, hogy "Scar, hogy tehetted ezt? Hogy kapcsolhattál ki?". De nem fog meghatni.
- Mi? Miről beszélsz? - állt meg Scar előtt. Mélyen a szemébe nézett, majd döbbent és egyben számonkérő tekintettel meredt a hibrid lányra. - De miért? Nik miatt ugye?
- Ha ennyire tudni akarod, akkor igen Nik miatt. Mielőtt megkérdeznéd, hogy mit tett amitől ennyire kiakadtam, a válaszom az, hogy te nem hallottad, hogy kiabált velem. Soha életemben nem féltem annyira. Igazából nem is attól féltem, hogy megöl. Dehogyis! Inkább attól, hogy valami sokkal fájdalmasabb dolgot tesz. És meg is tette. Akkor és ott megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam. Nem fogom hagyni, hogy mégegyszer ekkora fájdalmat okozzanak, mivel én fogok fájdalmat okozni annak aki megpróbálja. Úgy, hogy a halálért fog az összes nyomorult könyörögni, amit természetesen nem kapnak meg. És végső soron pedig, nem fogok meghunyászkodni senki előtt. Soha de soha többé! - adta ki magából az összes problémáját, de abba hagyta mivel észrevette, hogy az érzései kezdenek újra visszatérni, és ezt nem akarta. Kol ledöbbenve állt. Egy hang se jött ki a torkán. Scar ezt látva hátat fordított az ősnek és elindult Marcel vámpírtanyája felé, bár tudta, hogy kap egy "kis" kiosztást a "negyed királyától" a mai mészárlásáért.
- Hé várj már! - kiáltott utána a férfi.
- Mégis miért? Hogy tovább hallgassam a szokásos szent beszédet!? Nahát arról ne is álmodj kicsi szívem!
- Igazából nekem tetszik ez a nem törődöm Scar.
- Ezt most komolyan mondod? Mert ha igen, akkor te vagy az első, mivel a többiek folyton vissza akarták hozni a régi énem, de gondolom te sosem tennél ilyet. Vagy ha mégis akkor a koporsód és te közelebbi ismeretséget köttök. Elég világos voltam?
- Mint a nap! - mosolyodott el az ős. Bírom ezt a vadmacska énedet cicám!
- Akkor pá-pá édesszívem! - integetett Scar, mintha egy kisgyerekkel beszélgetne.
- Most meg hova mész?
- Bulizni! Mégis mit gondoltál? Ez itt New Orleans, ami történetesen a vámpírok városa! - mondta, mintha egyértelmű lenne.
- Mehetek veled? - érdeklődött kérlelő bociszemekkel. Na cicám erre a nézésre mondd, hogy nem! Egyik nő se tud nekem ellenállni. 
- Egy: fejezd be ezt a nézést, mert nem jön be. Kettő: Nem, nem jöhetsz velem!
- Mi? Hogy mondhatod azt, hogy nem?! - fakadt ki Kol, ugyanis nem igazán volt hozzá szokva, hogy elutasítják.
- Jól hallottad! Most pedig hordd el magad! - válaszolt durván a lány. - Mi az? Talán tapsra vársz? Tessék itt van! - azzal tapsolt egyet. Kol lefagyva állt. Az álla a padlót súrolta. Ennyire durván még senki nem utasította el. Sőt! Még egyáltalán nem utasította vissza senki. - Sőt az lenne a legjobb ha szépen vissza mennél a drága családocskádhoz Mystic Falls-ba azzal a lendülettel ahogy jöttél! - az ős nem hitt a fülének. Scar ezt a pillanatnyi döbbentséget kihasználva vámpírsebességgel elsuhant. Nik ennyire szörnyű dolgot tett volna, hogy Scar még engem se akar látni többé? Az tuti drága bátyókám, hogy ezt nem úszod meg szárazon! Legalábbis, ha rajtam múlik akkor biztos nem! De nem most. Meg kell keresnem Scar-t. Elindult. Nem tudta merre menjen, csak ment. Úgy volt vele, hogyha kell, akkor az egész várost átkutatja.

Rousseau's......
Scar úgy döntött, hogy most nem megy Marcel vámpírtanyájára, hanem meglátogatja a vámpír szerelmét, Cami-t. Kicsit rá akart ijeszteni. Cami gyorsan odasétált és fel akarta venni a rendelést, de a hibrid lány elkapta a kezét.
- Hello kisszívem! Cami, ha jól tudom.
- Öhm...i..i..igen... - mondta remegő hangon, ugyanis volt valami fenyegető számára a hibrid lányban. Scar ridegen elmosolyodott. Erre a csapos lányt kirázta a hideg.
- Szóval Cami, szeretnék veled elbeszélgetni kicsit. - mondta hideg nyugodtsággal a hangjában.
- .....n..nem lehet.... - válaszolt félve.
- Oh ugyan már! Nem fogok én itt a győzködéseddel szarakodni! - azzal a szemébe nézett. - Velem jössz! Beszélgetünk egy kicsit! - a lány engedelmesen bólintott. Scar felállt és kisétált az utcára. Cami, követte. Pár sarokkal később megálltak, épp egy sikátorban. A csapos lányon átfutott a rémület szele. A hibrid lány megállt és szembe fordult "áldozatával".
- Szóval mint már mondtam beszélgetni fogunk. - mosolyodott el ördögien.
- Mit...mit akarsz tőlem? - ekkor már minden ízében reszketett a félelemtől.
- Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak természetes szőke?! - Cami normális esetben erre visszaszólt volna, de most úgy volt vele, hogy nem a legjobb ötlet játszani a tűzzel. - Hagyjuk is, és maradjunk a természetes szőkénél. Na kicsi szívecském arról lenne szó, hogyha meg mered bántani Marcel-t velem gyűlik meg a bajod! Felfogtad kisanyám?! - mindta szinte kiabálva és ingerülten.
- I..igen... - a lány ekkor úgy érezte, van elég ereje ahhoz, hogy elmeneküljön. Kitépte a karját Scar kezei közül, de mielőtt még elfuthatott volna a hibrid lány elkapta a nyakát és a vérét kezdte szívni. Cami már alig élt, amikor két erős kar ellökte tőle támadóját. Ez a személy nem volt más, mint Kol. Szúrósan nézett Scar-ra, aki ugyanígy cselekedett az őssel szemben. Majd gyorsan felpattant a földről, ahová Kol által került, és elkapta a férfi torkát. A férfi levegő után kapkodott, meglepődve azon, hogy a hibrid lányban ennyi erő van, ha feldühítik. És Kol elkövette azt az általában végzetes hibát, hogy ujjat húzott a lánnyal. Az ős lábai lassan távolodni kezdtek a földtől, és ezzel együtt került az ájulás határára, mivel bárhogy próbálta lerángatni Scar kezeit a nyakáról, sehogy se ment neki, ami meglepte. Scar egy hirtelen mozdulattal falhoz csapta a férfit, aki a földön landolt. Vámpírsebességgel felugrott, és most ő támadt a lánynak. Nekinyomta egy falnak, de a hibrid lány könnyűszerrel ellökte magától az őst, aki közelebbi ismeretséget kötött a fallal. Scar fenyegető nyugodtsággal odasétált a földön fekvő férfihez, leguggolt mellé, majd egy egyszerű mozdulattal benyúlt a mellkasába. Kol felordított fájdalmában. A lány ki akarta tépni a szívét, de végül nem tette. Helyette inkább a jól bevált agyrobbantós trükköt vetette be.
- Na ide figyelj édesszívem! Hagyj engem békén örökre a családoddal együtt, vagy nem lesz jó vége! Ne kövess! Ne keress! Csak egyszerűen felejts el! Érted? Felejts el, és takarodj vissza szépen Mystic Falls-ba! - üvöltötta torka szakadtából, majd sírva távozott. Kol-nak lelkifurdalása támadt amiatt, hogy most ő okozott Scar-nak fájdalmat, azzal, hogy megjelent. De annak viszont örült, hogy a lány érzései visszatértek, mégha ilyen áron is.


Mystic Falls.....
A kis városkának a hangulatára Elena aznapi temetése nyomta rá a bélyegét. Gyászos volt a hangulat egész Mystic Falls-ban, de legfőképp a Salvatore panzióban. Damon épp egy üveg whiskey-t iszogatott és a kandalló előtti fotelban ült, magába roskadva. Teljesen a saját világába zárkózott, és nem foglalkozott semmi mással. Öccse az aznap délután megrendezésre kerülő szertartásra készülődött, könnyes szemekkel. Caroline és Bonnie otthon ugyanezt tették. Jeremy ki sem akart mozdulni a szobájából. Nem akart elmenni nővére temetésére. Car-nak viszont többé-kevésbé sikerült rábeszélnie. Azt mondta neki, hogy még meggondolja. Szóval egész Mystic Falls-t mélyen érintette a hasonmás halála.
Aznap délután.....
Elena temetése éppen elkezdődött amikor a Salvatore testvérek befutottak Jeremy-vel. A pap pont akkor mondta szokásos beszédét. Utána Caroline lépett fel az emelvényre.
- Elena csodálatos barátnő volt, szinte testvérként tekintettem rá. Nagyon megrázott a halála, ahogy mindannyiunkat. - ekkor már bőgött, ezért úgy döntött, hogy nem húzza sokáig búcsúbeszédét. - Nagyon fogsz hiányozni. Nyugodj békében. - ezután Bonnie következett.
- Drága Elena, nálad jobb barátnőt nem kívánhattam volna, és ahogy az előbb Caroline mondta, testvérként tekintettünk rád. Nem kellett volna ilyen fiatalon és életvidáman meghalnod. Mindennél jobban fogsz hiányozni. Nyugodj békében. - fejezte be, majd sírva visszasétált a helyére. Most Stefan került sorra.
- Elena, még az életemnél is jobban szerettelek, és bármit megtettem volna érted, de úgy látszik ez neked nem volt elég. Ezért nem haragszom rád, mert a te életed volt, a te döntéseid. Nagyon sok örömöt és bánatot is okoztál, de mindezek ellenére sem tudlak gyúlölni. Téged nem lehet gyűlölni. Egy szeretetreméltó ember voltál, és soha nem foglak elfelejteni. Nyugodj békében. - itt már ő is kezdett könnyezni. Damon-t nagy nehezen, de rá tudták venni egy búcsúbeszédre.
- Elena, nagyon szerettelek és az életemet adtam volna érted, de úgy látszik ez nem volt elég ahhoz, hogy megvédjelek ettől a szörnyű tragédiától. Az még jobban fáj, hogy mindez az én felelőtlenségem miatt történt. Még olyan fiatal és életvidám voltál, de mindez egy ostoba hiba miatt véget ért. Annyira sajnálom én drága Elenám. Mindennél jobban sajnálom. Örökké velem maradsz. A szívemben örökké élni fogsz. Nyugodj békében. - az idősebbik Salvatore már a sírás határán állt, ezért úgy gondolta jobb lesz befejezni. Jeremy-t viszont nem tudták rávenni arra, hogy kiálljon és mindenki előtt elbúcsúzzon nővérétől. Ezek után a pap felsétált az emelvényre, és közben elkezdték leengedni az előre megásott gödörbe Elena koporsóját. Mindenki odasétált és egy vörös rózsát dobott a koporsóra. Caroline-ék elindultak hazafelé, Damon kivételével. Amint kiürült a temető, a férfi odasétált a hasonmás sírjához, hozzáért a fakereszthez, és felnézett az égre.
- Nagyon szeretlek Elena. Soha nem foglak elfelejteni. - ő így búcsúzott el. A maga Damon-ös módján.

Keringő a halállal 10. - Hello New Orleans!

Scar New Orleans-t tűzte ki úticéljául. Nem véletlenül. Egy régi ismerőse tanyázik a városban. Egy vámpír. Ismertebb nevén Marcel Gerard, a negyed királya. Vagyis annak hívatja magát. Az pedig még jobban rájátszik az egójára, hogy a francia negyed vámpírjai minden kívánságát lesik és mindig azt teszik amit mond. Végre itt vagyok! Szállt ki a kocsijából egy erőltetett mosollyal és tetetett vidámsággal. De ez egy cseppet sem volt igaz! Dehogyis! Még meg se közelítette ezt az érzést! Sétálgatott az utcákon, amikor megpillantotta rég nem látott ismerősét. A vámpír, amint észrevette a lányt felcsillant a szeme, és gyorsan odasuhant hozzá majd megölelte.
- Én is örülök neked, de, megfojtasz! - mondta színlelt nevetéssel. Ez Marcel-nek is feltűnt. Eltolta magától Scar-t és a szemébe akart, nézni, de a hibrid lány nem hagyta neki.
- Nézz rám! - utasította a lányt, de az nem igazán akarta teljesíteni ezt a "parancsot". Úgy volt vele, hogy neki senki ne parancsolgasson, és ezt Marcel-nek is szóvátette.
- Nekem te ne parancsolgass, mert még a végén olyat teszek, amit magam is megbánok! - mondta fenyegetően, és a férfinek egyszerre világos lett az egész.
- Kikapcsoltál?! Ezt nem mondhatod komolyan?! Az a Scar akit én ismertem sosem tenné ezt meg! - ütött meg egy olyan számonkérő hangsúlyt ami a lánynak nem igazán tetszett. Neki nyomta a vámpírt egy falnak és nem érdekelte ki látja, ki nem.
- Na ide figyelj! Most mondom el először és utoljára! Az a Scar meghalt Mystic Falls-ban és soha nem fog visszatérni. Ahogy a boldogságom se.... - az utolsó mondatot inkább már magához intézte, de nem elég halkan, ugyanis Marcel még így is meghallotta.....sajnos. Elképedt tekintettel bámult a hibrid lányra, mintha szellemet látott volna.
- Mit mondtál?
- Semmit! - hárított Scar.
- Ne mond, hogy semmit, mert nem vagyok hülye! - elkapta Marcel torkát.
- Akkor úgy mondom, hogy semmi olyat, amihez neked közöd lenne!! - engedett meg magának egy gúnyos mosolyt a "negyed királyával" szemben, majd elengedte. A vámpír srác gyorsan kapkodta a levegőt, végül megkockáztatott még egy kérdést.
- Azt mondtad, hogy.....Mystic Falls-ban váltál boldogtalanná? De miért?
- Most komolyan? Azt akarod, hogy egy egész mesedélutánt tartsak neked? - sóhajtott egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Azt. - válaszolt egyszerűen.
- Hát jó.....de ezt ne itt beszéljük meg....
- Gyere velem! - húzta maga után Scar-t, aki kelletlenül követte. Marcel elvitte a "kis" vámpírtanyájára, ahogy szokta.
- Miért mindig ide kell jönnünk?! Elegem van már a sok nagypofájú vámpírocskádból, akik azt hiszik bármit megtehetnek, közben pedig egy mozdulat és halottak! - osztotta ki a vámpírt.
- Scar, nyugi! - szólt rá Marcel, ugyanis nem igazán szokta eltűrni bárkitől is, hogy a vámpírjait bántsa.
- Mert, mi lesz? Rám küldöd a kis talpnyaló ölebeidet? Nyugodtan, úgyis túl sok van belőlük! - vigyorodott el ördögien.
- Szerintem ezt most fejezd be! - most lett elegem a viselkedésedből Scar! Eddig sok mindent eltűrtem, de ezt nem fogom! A lány látta, mit akar tenni Marcel, ezért bevetette a jó öreg agyrobbantós trükköt. A "negyed királya" a fájdalomtól ordítva térdre rogyott. Erre a többi vámpír felkapta a fejét és egyszerre rontottak Scar-nak. Az egyiknek még sikerült is félig-meddig leterítenie, de annak a kis talpnyalónak, nem épp a legkedvezőbb sors jutott, mivel a hibrid lány kitépte a szívét. Ezt még megtette párral.
- Na, akar még valaki?! - mondta baljósan halk hangszínen. - Gyerünk, nyugodtan! Bárkivel megteszem ugyanezt, mint ezekkel a kis nyomorultakkal! - mutatott körbe a halottakon lenézően. Erre pár vérszívó hátrált néhány lépést. Látták, hogy a lánnyal nem érdemes kikezdeni. De voltak olyanok is, akik neki rontottak Scar-nak, és holtan végezték. Scar már tetőtől-talpig véres volt, így hátborzongató látványt nyújtva. Marcel törött nyakkal feküdt a földön. - Hát ebből se lesz már mesedélután...! - állapította meg lenézően, majd gúnyosan felnevetett. Hát ebből a mesedélutánból vérfürdő lett. Úgy gondolta, hogy elindul. Nem tudta merre, csak kiszellőzteti a fejét. Nem öltözött át, mert már este volt, tehát sötét. Gondolataiba mélyedve, céltalanul sétálgatott az utcákon, kezében egy Bourbon whiskey-vel. De még nem volt részeg. Még!


Mystic Falls, Mikaelson villa.....
Klaus fel-le járkált a szobájában kezében egy üveg nagyon erős whiskey-vel. Amint kiitta a tartalmát, falhoz vágta, csakúgy, mint a bútorait. Teljesen kikészült. Sok volt neki ez a Scar ügy. Tiszta szívéből szerette a lányt, bár ezt ő is furcsálltam, mert ilyen még soha ezelőtt nem történt vele. Még Tatia-nal sem. Komolyan Tatia-hoz hasonlítottam? Nehogy már! Ő és az a Petrova ribanc két külön fogalom. Ég és föld. De miért gondolok ilyeneket, amikor gyűlölnöm kellene, amiért hazudott, és elárult?! Elmélkedését öccse, Kol zavarta meg, azzal, hogy fújtatva betrappolt a szobájába, és az úgy nevezett "de balfasz vagy!" nézését vette elő. Nik pedig a "te meg egy utolsó senkiházi, bunkó, paraszt!" pillantását használta "fegyverként" ebben a kis farkasszem nézésben. Végül Klaus törte meg a "pillantás párbajt".
- Miben lehetek a szolgálatodra "legdrágább" öcsikém? - érdeklődte cinikus éllel a hangjában.
- Elüldözted! - Nik értetlenül nézett a vele szembenállóra, de végül le esett neki.
- Hát akkor menj utána, de készülj fel arra, hogy téged is el fog árulni az az utolsó kis ribanc! Ő sem különb, mint a hasonmások akiket úgy utál. - fájt neki kimondani ezeket a szavakat, de úgy tett, mintha már rég túl lenne a hibrid lányon. Pedig ez egyáltalán nem így volt. A legifjabb Mikaelson, amint ezt meghallotta kiviharzott a szobából. Klaus-nak reagálni sem volt ideje. Amikor meg akart szólalni, már csak hűlt helyét találta testvérének.


Salvatore panzió......
A Salvatore testvérek, Caroline és Bonnie teljesen összeroppantak, Elena halála miatt. Matt viszont még nem tudja, a többiek a megfelelő alkalomra várnak, hogy elmondják neki. Tyler pedig......Tyler. Nem igazán hatotta meg.
A kis szöszi vámpír épp a temetést intézte könnyes szemekkel, amikor Damon lépett be.
- Hello Caroline...... - uramisten tényleg Caroline-nak hívott?! Tényleg le lehet töve, ha még a szúrkálódást is hanyagolja. Pedig az a védjegye....én meg már kezdtem megszokni....
- Szia Damon.....Hogy vagy?
- Tűrhetően...ha az annak számít, hogy nem akarok minden másodpercben véget venni az életemnek, mint akkor amikor megtaláltuk, igen jól vagyok. - válaszolt jó hosszan. Úgy látszik kezd visszatérni a régi Damon.... - Te? - Na jó visszavonom az előbbi kijelentésemet. Mióta érdekli őt, hogy én, hogy vagyok?! Na jó, mit tettél Damon-nel, te....te.....mit tudom én ki vagy te?! Nem is ismerlek! 
- Nem is ismerek rád Damon Salvatore! Mióta érdekel téged, a hogy létem?
- Tudod mit? Igazad van! Kicsit sem érdekel, csak próbáltam kedves lenni! De hagyjuk is! Pá szöszi! - Damon visszatért......sóhajtott egy nagyot.


New Orleans.........
Scar már hulla részegen járta az utcákat, amikor megpillantott valakit, akit alighanem soha többé nem akart látni. Szintúgy a családtagjait. Megállt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem csak hallucinál. Ennyire azért csak nem vagyok részeg, hogy őt oda képzeljem!? 
- Te?!