Keringő a halállal 9. - Fekete rózsa és egy véres levél.....

Kikapcsolt. Ez túl sok volt neki. Most lett elege mindenből. Ezért megszabadult az összes érzésétől örökre. Nem érdekelte semmi. Egyre abbamaradt a sírása és felállt. Üres és érzelemmentes tekintettel bámult maga elé. Elindult. Nem tudta merre csak el innen, méghozzá jó messzire. Nem akart többé ide visszatérni. Útja az erdő felé vezetett, ahol meglátott két turistát. Finom kis reggeli lesz belőletek....Közelebb ment, majd gyorsan az egyik előtt teremett. Arca felvette a vámpírjegyeit. Szemei alatt kidagadtak az erek, szeme vérben úszott, és szemfogai megnyúltak. A férfi el akart futni, de Scar elkapta a torkát. Sikítani se volt ideje, a lány belemélyesztette a fogait. Élvezettel itta ki belőle az utolsó csepp vért is. Az ismeretlen férfi élettelen teste a porban végezte, ugyanis Scar még arra sem vette a fáradságot, hogy eltakarítson maga után. Nem érdekelte, ha megtalálják a testet. Nem érdekelte most semmi. Eközben a férfi társa, egy nő elmenekült. Vagyis csak próbálkozott, de Scar  hamar utolérte. Ugyanazt tette vele, mint az előző áldozatával. Amint itt végzett, elindult a Salvatore panzió felé, bosszúvággyal a szemében. Útközben még pár szerencsétlen az áldozatául esett. A vér elfelejtetett vele minden rossz dolgot ami az elmúlt időben történt.. Megbánod ezt még Damon Salvatore! Megbánod, hogy miattad ment tönkre az életem! Gyorsan elérte a panziót. Berúgta az ajtót, és vámpírsebességgel a nappaliban termett. Elena-t kereste. És meg van! Felsuhant a lány szobájába. Itt is az ajtó bánta. A hasonmás erre felsikoltott, és bekuporodott a sarokba reszketve.

- Hello szívecském! - üdvözölte gúnyosan.

- Mit...mit akarsz? - kérdezte halálfélelemmel a hangjában. 

- Nem egyértelmű? Bosszút. - válaszolt nemes egyszerűséggel és megvonta a vállát. 

- De mi...miért? - Elena minden ízében remegett.

- A drága barátocskád elcseszte az életemet! Tönkre tette az esélyemet az igaz szerelemre! - ordította a hasonmás képébe. - És ezért most te fogsz megfizetni! - a lánynak reagálni se volt ideje, Scar felkapta a nyakánál fogva a földről és falhoz vágta. Hát ez fantasztikus érzés! Őt megölni a legjobb Tatia után. Elena már zokogott félelmében, de ezzel kicsit sem enyhítette meg Scar szívét. Őt nem érdekelték a hasonmások. Úgy volt velük, hogy egytől egyig manipulatív ribancok. Semmi mások. Nem érdemelnek kegyelmet. Egyik se. Se szeretet. Legfőképp azt nem. Ha én nem lehetek boldog, akkor te se leszel....Egyszercsak egy hirtelen ötlettől vezérelve leguggolt a reszkető lány elé, és mélyen a szemébe nézett. Szemezett vele egy darabig majd gúnyosan elmosolyodott, amitől Elena-t kirázta a hideg.
- Szép álmokat kicsi szívem! - mondta lenézően, majd egy egyszerű mozdulattal kitépte a lány szívét, akinek élettelen teste elterült a szoba közepén. Most megtudjátok mi az a fájdalom! Fájjon nektek is úgy ahogy nekem! Felkapta a földről a hasonmás szívét és annak kezébe adta. Majd arra a döntésre jutott, hogy ír a Salvatore testvéreknek egy levelet. Természetesen, hogy még jobb legyen a bosszú, Elena vérével tette ezt meg. Ezek után eltűnt. Útja egyenesen New Orleans-ba vezetett, úgy gondolva, hogy úgyis rég járt már ott. Út közben megváltoztatta a tervét azzal kapcsolatban, hogy nem fog többé visszatérni Mystic Falls-ba. Vissza fog. Még pedig nem másért, mint bosszút állni. Édes lesz ez a bosszú....

Pár órával később, Salvatore panzió.....
Stefan éppen akkor érkezett haza a vadászatából, amikor Damon is a Grill-ből. Az ifjabbik Salvatore unottan sétált be a házba, őt bátyja követte fütyörészve.
- Mire ez a jó kedv? - fordult bátyja felé.
- Semmi közöd hozzá! - azzal a lendülettel felsuhant a szobájába.....vagyis csak akart volna, de megakadt a szeme egy vértócsán. - Stefan!
- Mi van már? - ekkor vette észre ő is. - Oh....
- OH?! Csak egy oh?!
- Kinek a vére?
- Nem tudom.....talán a kis szöszié? - nem kár érte.....
- És mi van ha Elena-é? - vetette fel ezt az eshetőséget, ami az idősebbik Salvatore-nak nem igazán tetszett.
- Te tiszta hülye vagy! Miért bántaná bárki is Elena-t?!
- Figyelj Damon! Ne vessük el ezt a lehetőséget se, jó?! - itt már Stefan-nal is elszakadt néhány idegszál. - Inkább nézzünk körül! - Damon kelletlenül, de bólintott. Az ifjabbik Salvatore az emeletet nézte át, köztük a hasonmás szobáját is....kellett volna.... Bátyja a földszintet választott, ahol a levél is volt. Már csak idők kérdése volt, hogy mikor találnak rá Elena-ra és Scar levelére.
- Damon! Gyere ide! Itt tele van vérfoltokkal a padló. - mutogatott idegesen Elena szobájának ajtaja elé. Damon egy szempillantás alatt ott termett. Elszörnyülködve nézte, ugyanis már biztos volt benne, hogy a szeretett lánnyal történt valami. Gyorsan berúgta....vagyis be akarta rúgni a hasonmás szobájának ajtaját, amikor észrevette, hogy valaki más már megtette előtte. Óvatosan benézett, és amint meglátta Elena-t lefagyott. Egy helyben állt üveges tekintettel, végül térdre rogyott. Stefan nem tudta ezt mire vélni, ezért ő is benézett. Amit látott, olyan volt, mintha egy karót szúrtak volna a szívébe.
- Elena! Uramisten.... - szólalt meg az ifjabbik Salvatore, és egy könnycsepp gördült végig az arcán, amit még több követett. Damon is hamar erre a sorsra jutott, sőt! Talán még rosszabb állapotban is volt, mint öccse. Egyikőjük sem akarta elhinni, amit láttak. Az a lány, akit szerettek, és aki reggel még olyan életvidám volt, mint senki, most itt fekszik, holtan a saját vérében. Nem tudták - vagyis inkább nem akarták - elfogadni, hogy a lány örökre elment. Nem tudták elfogadni, hogy nem láthatják többé angyali mosolyát, életteltelten csillogó szemeit. Nem hallhatják többé vidám nevetését. Vége. Örökre elment. Meghalt. Stefan-nak volt még annyi lélekjelenléte, hogy kirángassa bátyját a szobából, és levigye a nappaliba. Amikor Damon ott járkált a nappaliban, könnyektől csillogó szemekkel, megakadt a tekintete egy papírdarabon, ami mellett egy véres fekete rózsa volt. Félve és egyben lassan odasétált az asztalhoz, abban a reményben, hogy már úgysem történhet vele rosszabb. Tévedett. Elolvasta és halálfélelme támadt. És akkor már elég nagy gond van, amikor Damon fél. Stefan nézte megrökönyödött bátyját és rákérdezett, hogy mi áll a levélben, ami ennyire felzaklatta. Az idősebbik Salvatore erre remegő hanggal elkezdte olvasni.

Drága, drága Salvatore testvérek!

Remélem elértem a kívánt hatást!

Először is: Damon! Tönkretetted az életemet, és ezért fizetni fogsz! Méghozzá nem is akárhogyan! Nem ám! Tönkre foglak tenni! Meg fogom keseríteni az életed! Nem fogom hagyni, hogy egy csepp boldogság is jusson neked hátralévő, magányos, nyomorult kis életedben! Felfogtad?! Nem fogom hagyni! Szenvedj te is úgy ahogy én! 

Másodszor: A terved elbukott! Klaus tudja az igazságot, és meg fog keresni titeket. Abban pedig nem lesz semmi köszönet! Legalább azt a kis örömöt megkapom, hogy végignézhetem a szenvedéseteket. Sőt! Az én kezem által fogtok szenvedni! Nem fogom hagyni, hogy Klaus megöljön titeket. Még nem! Vagyis egyáltalán nem. Mivel én foglak titeket megölni! 

Harmadszor: Tudom, hogy most a drága kis hasonmás miatt síránkoztok. Szinte látom magam előtt! Jajj Elena, hogy hagyhattál itt? Szükségem van rád!! Brühühü! Mivel nem halljátok, így mondom, most fetrengek a röhögéstől. De higyjétek el, ő se volt más, mint az elődei. Megérdemelte a halált! Lehet, hogy most még nem tett semmi rosszat, vagy gonoszat, de ez az idő előbb vagy utóbb eljött volna és tudjátok jobb megelőzni a bajt. Itt még azt szeretném elmondani, hogy ahogy Damon szokta mondani...ő egy járulékos veszteség, semmi más! Ami csak azért volt, hogy felfogjátok, hogy ez nem csak üres fenyegetés, több annál. Számomra szórakozás, számotokra halál. 

Ui.: A játék elkezdődött, és azt fogjátok kívánni bárcsak halottak lennétek! De ami késik nem múlik, nyugodjatok bele! 

Ezerszer csókol és ölel: S.W.