Keringő a halállal 4. - Első találkozás.....

Végül Stefan megmutatta Scar-nak a szobáját, és mindenki elvonult a szobájába. 
- Kezdődik.... - mondta magának Damon. - Az utolsó esély....
                     
Másnap reggel.......
Scar reggel a Salvatore testvérek "kis vitájára" ébredt, ami abból állt, hogy Damon ordítozott öccsével és végül valaki törött nyakkal végezte. És ez a valaki általában Stefan volt.....Dühösen kelt ki az ágyából és letrappolt a lépcsőn, azzal az elhatározzásal, hogy valakit most pofon fog vágni, de úgy, hogy abban nem lesz semmi köszönet. Amint leért a lépcsőn, látta, hogy Damon törött nyakkal fekszik a földön, ami elég szokatlan volt, ezért kérdőn Stefan-ra nézett.
- Mi történt? - kérdezte a lány.
- Semmi különös.... - tudta le a lány faggatózását ennyivel az ifjabbik Salvatore.
- Semmi különös?! Damon törött nyakkal fekszik a nappalitok padlóján, ami nagyon ritka dolog, szóval?
- Na jó...elmondom. Kicsit felidegesített. - válaszolt egyszerűen.
- Kicsit?! Szerintem inkább nagyon! Mit csinált? - Stefan sóhajtott egyet, és belátta, hogy Scar-t nem tudja átverni, ezért belekezdett.
- Oké, oké....szóval a lényeg az, hogy azt mondta, őt sokkal jobban szereti Elena, mint engem....- adott választ a lány kérdésére. Scar amikor ezt meghallotta, nem jött ki  hang a torkán. Nem hitte el, hogy minden kezdődik elölről. 
- Komolyan mondom....tiszta dedó! Nem igaz, hogy emiatt kitörted a tulajdon bátyád nyakát! Felfogtad, hogy ezt mind egy újabb hasonmás okozza?! Egyszerűen én már azt se értem, hogy lehet egy ilyen manipulatív némberbe beleszeretni!? Jó még talán Katherine-nél elnéztem, mert nem tudhattad, hogy milyen is valójában, de egy újabb?! Egyszerűen már nem értelek Stefan! - dühöngött a lány. 
- Figyelj Scar, hadd döntsem már el én, hogy kibe szeretek bele! 
- Bánom is én! - hagyta annyiban a lány. - De ugye tudod, hogy Damon elég mérges lesz, ha felébred?! Én a helyedben nem várnám meg...szerintem menj el valahova, és felhívlak, ha már egy kicsit lenyugodott, oké? - oktatta ki a lány Stefan-t.
- Rendben...,de mindenképp hívj. - mondta az ifjabbik Salvatore.
- Mindenképp. - ismételte a lány, amit Stef mondott.
Stefan amint meghallotta ezt az egy szót, gyorsan elviharzott, és Elena háza felé vette az irányt. Csak a lány körül forogtak a gondolatai, és ezért gondolta, hogy oda megy. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen csekélység miatt kitörte Damon nyakát, mint Elena szerelme. Majd a lány választ, és ha Damon-t választja, ő azt is el fogja fogadni, és eltűnik a képből.
Scar eközben az idősebbik Salvatore-t cibálta fel a földről, és rakta a kanapéra. Körülbelül két óra múlva Damon magához tért, és gyorsan felült, majd körülnézett a nappaliban. Öccsét kereste, hogy visszaadhassa neki a kölcsönt. Csak arra figyelt fel, hogy vendége a nevén szólongatja. 
- Damon....Damon......DAMON!! - mondta a végén már ordítva a lány. 
- Mi? - nézett kérdőn Damon. - Miért kiabálsz?!
- Hát nem is tudom.....talán azért, mert se nem láttál se nem hallottál. És én már vagy két perce szólongatlak itt. Te meg rám se hederítesz! - oktatta ki a lány.
- Jól van na! Csak azért nem figyeltem, mert....
- ....Stefan-t kerested, hogy te is kitörhesd az  ő nyakát. - fejezte be Damon helyett a mondatot.
- Talált-süllyedt csajszi! - nevetett fel az idősebbik Salvatore, azon, hogy a lány mindig tudja, mit akar mondani. - Neked aztán van érzéked ahhoz, hogy befejezd helyettem a mondataimat....
- Nem,...egyszerűen csak ismerlek..-válaszolt a lány. - Na de, ha megkérhetlek halaszd el egy kicsit a bosszúdat az öcséd ellen, mert úgy emlékszem ígértél nekem egy házat....
- Igen..most hogy mondod, valami rémlik! - cukkolta Scar-t az idősebbik Salvatore.
- Na látod..., akkor szerintem indulhatnánk, nem gondolod? Főleg ha még el is akarod kezdeni a kis tervedet. -válaszolt Scar.
- Akkor hajrá! - mondta a férfi. Amint kiértek Damon kocsijához, egyszerre kiáltották el magukat...:
- MYSTIC FALLS VIGYÁZZ!! - erre egymásra néztek, és mindketten hangos nevetésben törtek ki. Majd elindultak, és úgy egy óra múlva már a városban voltak. Damon leparkolt egy ígéretes ház előtt. 
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte Damon. 
- Talán mielőtt véleményt mondok, megkéne néznem belülről is, nem gondold?
- De, de.....hát persze...hogy is gondolhattam olyan galádságot rólad, hogy megveszel egy házat anélkül, hogy ne jegyeznéd meg minden egyes kis szegletét?! - incselkedett a férfi. A válasz csak egy szemforgatás volt. Már épp a harmadik UGYANOLYAN házat nézték, amikor Scar szeme felcsillant. 
- Ez kell!!! - mondta Damon-nek a lány lelkesen. Túl lelkesen. 
- Végre! - sóhajtott fel az idősebbik Salvatore. Mire a lány oldalba vágta. 
- Szerintem éppen eleget gúnyolódtál mára Damon, ideje lenne befejezni! - parancsolt rá Scar.
- Igenis kapitány! - vágta haptákba magát a férfi, amin a lány felnevetett. - Szóval akkor ez megfelel? - érdeklődte Damon, mert már nem bírt volna több házat megnézni anélkül, hogy ki ne nyílvánítsa a véleményét, ami nem lett volna túl szép. 
- Tökéletesen! - vágta rá egyből Scar. 
- Hallelujah..... - morogta magában az idősebbik Salvatore, és nem hitte, hogy a lány meghallja.
- Mit mondtál? - kérdezte a lány számonkérő hangon. 
- Semmit az égvilágon.....- hazudta. Majd hallotta, ahogy a lány azt mondja magábon, hogy "Persze, ha te nem mondtál semmit, akkor én vagyok az angol királynő!" Amint ezt meghallotta megengedett magának egy mosolyt. Mire feleszmélt, már úgy vigyorgott, mint a tejbetök. Gyorsan megfordult, és követte a lányt, aki indult megkeresni a ház tulajdonosát. 
- Jó napot, uram! - köszönt illedelmesen a lány, pedig nem éppen az erőssége volt az udvariasság. 
- Jó napot! Miben lehetek a szolgálatukra? - kérdezte kedvesen a 40 év körüli férfi. 
- Szeretnénk megvenni a házat. 
- Hát ez remek hír! És mikor szeretne beköltözni?
- Lehetőleg minél hamarabb...mondjuk holnap. - válaszolt ugyanolyan kedvesen Scar.
- Rendben. - azzal elköszöntek egymástól és indultak vissza a Salvatore panzióba. Damon illedelmesen kinyitotta a kocsiajtót a lány előtt, aki furcsállva nézte a férfit, mintha beteg lenne. 
- Halljam, mit akarsz? - kérdezte, ugyanis a férfi sose szokta ezt csinálni. 
- Én? Semmit. 
- Persze...
- Nem hiszel nekem? - kérdezte durcásan az idősebbik Salvatore.
- Dehogynem.....tudod, hogy én mindig hiszek neked! - mondta szarkasztikusan a lány és megforgatta a szemeit. 
- Hát hogyne tudnám.....most pedig készülj, nemsokára elkezdődik a kis magánszámod... mondta a férfi nagy mosollyal az arcán. 
- Hát persze...a kis magánszámom...de hol is kéne összefutnom Klaus-szal? - nézett kérdőn a férfira Scar. 
- A Mystic Grill-ben. És gyönyörűnek kell lenned....mondjuk nem mintha máskor nem lennél az. - mondta, és az a levakarhatatlan mosoly még mindig ott virított az arcán. 
- Értem..és köszönöm. - el se hitte amit mondott! Azt mondta, hogy köszönöm, ami nem volt éppenséggel a kedvenc szavai közé sorolható. 
- Akkor mire vársz? Indulás fel a szobádba és siess! - és azzal a lendülettel Scar felsuhant a szobájába. Lezuhanyzott, majd elkezdett ruhát keresgélni estére. Úgy döntött, hogy most nem vesz fel koktélruhát, hanem csak valami hétköznapit, de mégis elegánsat. Választása egy fekete szoknyára, lila felsőre, vajszínű sálra és egy sötétbarna bokacsizmára esett. Haját laza hullámokban hagyta, és szolid sminket tett fel.  Amint elkészült gyorsan leszaladt a nappaliba, és kérdőre vonta Damon-t:
- Na? Így megfelelek őfelségének? - kérdezte gúnyosan az idősebbik Salvatore-tól, őfelsége alatt Klaus-ra célozva. 
- Gyönyörű vagy! - álmélkodott a férfi. - És igen tökéletesen....
- Remek! - ujjongott a lány, és elindult a Grill-be. 
- Egy búcsúcsókot nem kapok? - méltatlankodott a férfi, és felidézte a régi szép időket, amikor még Scar-ral egy pár voltak. 
- Adjon neked csókot az, akinek a csicskája vagy! - ordibált vissza a lány az ajtóból, Elena-ra célozva. Damon csak dühösen felviharzott a szobájába, és a gondolataiba merült. Elgondolkozott azon amit a lány mondott....lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy Elena csak kihasználja, és vágyálmokba kergeti őt. Olyanokba amik sosem lehetnek valósak. 

Eközben a Mystic Grill-ben......

Scar éppen belépett a Grill-be, amikor megpillantotta ŐT. Az ősi hibridet. Klaus a pultnál ült egy férfival, és ahogy a lány kihallotta a beszélgetésből, a férfi nem más, mint a hibrid öccse, Kol. Magabiztos léptekkel a pulthoz sétált. 
- Egy whisky-t, ha lehet... - mondta a lány kedvesen, de hangjából kihallatszott, hogy most bizony nem lesz olyan, hogy NEM lehet. 
- Máris hozom! - a fiú értette a célzást, és gyorsan odaadta a lánynak az italt. 
- Köszönöm.... - Klaus és Kol mosolyogva hallgatták ezt a kis szóváltást, mert ők is értették a lány célzását, miszerint, ha Matt nem szolgálja ki, akkor nem lesz túl szép vége. Először értetlenkedtek, hogy mit is tudna csinálni Matt-el ez a törékeny lány, de aztán észrevették, hogy vámpír. Az viszont nagyon zavarta őket, főleg Nik-et, hogy a lány nem nézett rájuk, így takarva arcát. 
- Szia szép hölgyem, a nevem Kol. - mutatkozott be a lánynak egy hirtelen ötlettől vezérelve az ős. Erre Scar az ősök felé fordult, és mindkettőjüknek leesett az álla. A lány gyönyörű azúr kék szemei élettel telten csillogtak, arany szőke haja lágy hullámokban omlott le a hátára. Arca Kol gondolataiban csak szép volt, Nik-ében viszont angyali...Scar arcán ezt látva egy ördögi mosoly terült szét, amit a két férfi észre sem vett.
- Szia Kol....én Scarlett vagyok, de hívjatok Scar-nak. - nézett jelentősségteljesen Nik-re, mire a hibrid arcán hatalmas mosoly terült szét, mert megint lekörözte öccsét valamiben, ráadásul úgy, hogy meg se szólalt. A lány nem hitte el, hogy ő a rettegett Klaus Mikaelson, mivel azt gondolta, hogy irtó aranyos ahogy ott ül bárgyú vigyorral a képén. Nem! Scar ezt azonnal fejezd be! Nem látod, hogy maga a halál ül előtted, és ráadásul cukinak találod! Mi lesz ha Damon ezt megtudja?! Jobb ha nem akarod tudni...
- Szia Scar....én Klaus vagyok... - mondta kissé félénken a hibrid, és magában káromkodott, mert egyszerűen nem volt képes rendesen bemutatkozni a lánynak. Pont most, amikor ilyen angyali teremtéssel találkozik, és az ráadásul hajlandó is vele beszélgetni. 
- Szia, örülök, hogy megismertelek! - felelt vidáman. Már teljesen a férfi hatása alatt volt, és most még a hangja is.....egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ő az 1000 éves hibrid, aki megannyi ártatlan embert megölt már. Bárhogy próbálkozott, nem bírta kiverni a fejéből, hülyébbnél hülyébb gondolatait. 
Végül elkezdtek beszélgetni Klaus-szal, viszonylag nagy beleéléssel, Kol-t figyelmen kívül hagyva. Látszott a hibriden, hogy most tényleg felszabadultan tud valakivel beszélgetni, ahelyett, hogy attól félne, a lány itthagyja. De ez nem következhet be, mivel nem tudja, hogy ki is valójában. Nagyon is tévedett. Amikor a fiatalabbik ősnek elege lett abból, hogy a bátyja kisajátítja a lányt, közbeszólt.
- Hahó...nem látjátok, hogy én is létezem ezen a világon!? - kérdezte felháborodottan.
- És te nem látod azt öcskös, hogy senki se kíváncsi rád?! - vonta kérdőre öccsét Klaus. 
- Bocsánat, hogy élek..., ígérem többet nem fordul elő! - mondta. - Ugye te nem így gondolod kedves? - kérdezte reménykedve, hogy a lány válasza nem az lesz, ami a bátyjáé volt. 
- Figyelj Kol....nagyon szimpatikus vagy... - kezdte a lány, és erre a mondatra felcsillantak a szemei, de ez az öröm nem tartott túl sokáig, mivel a befejezés egész más volt, mint amire számított. - .....nekem nem, de valakinek biztosan...- erre Nik felnevetett, de úgy, hogy majdnem leesett a székről. Nem tudta elhinni, hogy a lány őt választotta. Kol sértetten kirobogott a bárból és a Mikaelson villa felé vette az irányt. 
- Ezt szépen megmondtad neki! - mondta még mindig kissé nevetve a hibrid. Még mindig, hacsak eszébe is jutott, hogyan pattintotta le a lány Kol-t, nevethetnékje támadt. 
- Hát..ami igaz, az igaz...
Majd még egy darabig beszélgettek és Klaus hazakísérte a lányt az új házába, mivel már Damon berendeztette és átvitte a cuccait is. A hibrid kézcsókkal köszönt el a lánytól, mire Scar elpirult. Még soha senki nem volt ilyen udvarias vele, és nem gondolta volna, hogy éppen az ősi hibrid lesz az, aki ezt megteszi.
- Jó éjszakát, kedvesem....
- Neked is jó éjt Klaus! - mondta vidáman Scar. 
- Kérlek, hívj Nik-nek. - válaszolta a férfi. 
- Ahogy akarod, Nik. - mondta a lány töretlen lelkesedéssel. Ez volt a hibrid végszava....elindult hazafelé. Scar egy ideig még nézte a helyet ahol a férfi állt, majd besételt a házba. Egyenesen a hálószobába. Azon gondolkozott, hogy mit is szeret Nik-ben. Magában sorolta ezeket: a mosolyát, a nevetését, az udvariasságát, azt a felszabadultságot amit akkor érzett mikor vele beszélgetett, az őszinteségét, sőt még valamilyen szinten a gonoszságát is, mert tudta, hogy anélkül már nem is önmaga lenne a férfi. Ezekkel a gondolatokkal nyomta el az álom. 


Scar ruhája: 

By: Vicky Mikaelson

Keringő a halállal 3. - Egy régi ismerős...

- Tudom! - mintha egy villámcsapásra felgyulladt volna az égő a feje felett, kezdett el tárcsázni egy számot. 

- Mit csinálsz? - kérdezte Caroline kíváncsian. 

- Megoldom a problémánkat.
 Damon várta, hogy felvegye a telefont régi ismerőse, de az csak kicsengett. Már kezdte idegesíteni, hogy nem képes felvenni azt a nyamvadt telefont. Egyszer csak valaki beleszólt.
- Igen? Miben lehetek a szolgálatodra Damon? - kérdezte egy női hang. Damon csak megforgatta szemét a szokásos üdvözlést hallva. A többiek viszont izgatottan hallgatták a beszélgetést és várták, hogy Damon végre elárulja, hogy ki lesz a híres megmentőjük. 
- Hello-bello Scar! Rég nem beszéltünk.
- Pont ezért kérdeztem, amit. Mivel nagyon ritka, hogy te hívsz fel engem és nem pedig fodítva. Szóval? - kérdezte az ismeretlen nő, akit ezek szerint Scar-nak hívnak, kezdte elveszíteni a türelmét az idősebbik Salvatore-val szemben. Ezen a többiek egyáltalán nem csodálkoztak. 
- ......Segítened kéne.... - kezdte Damon, de a nő félbeszakította.
- Esküszöm belőled harapófogóval se lehet kihúzni semmit! Nyögd már ki végre! - rivallt rá a Scar nevezetű nő. 
- Hát jó....van egy kis problémánk, név szerint Klaus. 
- Ó, a híres Klaus Mikaelson? - kérdezte kíváncsian a nő. 
- Igen, pont ő. Szóval segítened kellene megölni....Ide tudnál jönni? 
- Persze. De azért szeretnék még hallani a híres-neves problémátokról mielőtt elindulok. - mondta Scar. 
- Majd a többit itt elmondom. Siess! - kérte Damon.
- Rendben. Szia.
- Szia. - köszöntek el egymástól a beszélgetők.
A szobában tartózkodók értetlenül néztek Damon-re, még Stefan is, mert nem tudták, mi volt ez az előbb. Damon egy "majd meglátjátok" pillantást küldött feléjük és felsuhant az emeletre. A többiek még pár percig egymást nézték, de egyszercsak Car megvonta a válllát és elsétált. Az idősebbik Salvatore felment a szobájába és ott várta régi ismerősét, aki minden bizonnyal tud majd nekik segíteni. Gondolataiból az zökkentette ki, hogy valaki berobogott a nappaliba. Teljesen biztos volt benne, hogy ez a valaki nem más, mint vendége. Amint ment lefelé a lépcsőn, Elena sikítására lett figyelemes. Vámpírsebeségre kapcsolt, és egy szempillantás alatt leért a nappaliba. Körülnézett és azt látta, hogy vendége a falhoz szorítja Elena-t, aki alig kap levegőt és közben azt próbálja elmagyarázni Scar-nak, hogy ő nem Katherine. Hát igen, Scar világ életébe hasonmás ellenes volt. Damon odasuhant hozzájuk, és próbálta lefejteni régi ismerőse kezét Elena nyakáról, nem sok sikerrel, ugyanis sokkal erősebb volt nála. Így észérvekkel próbálkozott.
- Scar, ő tényleg nem Katherine. A neve Elena. - kezdte Damon a győzködést. Scar kérdőn nézett rá, mivel nem szerzett tudomást arról, hogy van egy új hasonmás. Pedig ilyen témában mindig nagyon jól informált volt. A következő pillanatban elengedte a hasonmás nyakát, az pedig a földre rogyott volna, ha Damon el nem kapja. Az idősebbik Salvatore vádlón nézett Scar-ra.
- Te teljesen megőrültél?! - kérdezte - inkább ordította - Damon. 
- Nem, képzeld, nem őrültem meg, csak nem tudtam róla, hogy van egy új hasonmás. És különben is mit számít neked egy Petrova élete?! Egyforma manipulatív ribancok egytől-egyig! - emelte fel a hangját az Elena-t megtámadó nő. 
- Elena más....ő nem olyan, mint az ősei. - állt ki a hasonmás mellett Damon. 
- Más...folyton ezt mondod! Katherine más, Elena más, és képzeld nem más! Ugyanolyan mindkettő, mint Tatia volt! - kapta fel a vizet a nő, és nem akarta elhinni, hogy Damon megint belszeretett egy újabb hasonmásba. Eközben Elena félájultan feküdt az idősebbik Salvatore karjaiban és hallgatta a kis szóváltásukat. Viszont akkor, amikor ez a nő azt mondta, hogy mindketten ugyanolyanok, mint Tatia, felfigyelt. Honnan tudhatná, hogy milyen volt Tatia? Hacsak nem olyan idős, mint az ősök, de ezt kizártnak tartotta. 
- De.. - kezdte volna a férfi, de Scar félbeszakította.
- Semmi DE Damon! Fogadjunk, hogy beleszerettél, és hadd találjam ki...Stefan is. Ő pedig nem tud választani köztetek. - Damon hallgatását néma beismerő vallomásnak vette. - Úgy látszik a Petrova hasonmások nemcsak a külsejüket örökölték, hanem azt az elragadó tulajdonságot is, hogy döntésképtelenek. - rázta meg a fejét, és szánalommal teli tekintettel nézett Elena-ra. - És persze azt is, hogy nagyon jók a testvérviszályok szításában. 
- Nem is ismered! - rivallt rá Damon. 
- Ó, szivem, hidd el, sokkal jobban ismerem, mint azt te gondolod. Játsza az ártatlan báránykát. Na meg persze a törékeny virágszálat, akinek pátyolgatásra van szüksége. Ti pedig vagytok olyan hülyék, hogy minden kívánságát lesitek, és nem veszitek észre, hogy csak kihasznál titeket. - oktatta ki a nő Damon-t. 
- Ez nem igaz!
- Na jó Damon figyelj, ha te megint tönkre akarod tenni az életed, akkor nem állok az utadba, de ha utána összetört szívvel végzed, jusson eszedbe, hogy én szóltam! - hagyta annyiban a nő, mert látta, hogy Damon-t nem lehet észérvekkel meggyőzni. De ő tudja. 
- Köszönöm. Végre felfogtad, hogy nincs semmi közöd, ahhoz, hogy kibe vagyok szerelmes, még akkor se, ha az egy Petrova hasonmás. - szólt vissza Damon. A válasz csak egy szemforgatás volt. A férfi felvitte Elena-t a szobájába és lefektette az ágyra, majd visszament a nappaliba. 
- Na, az első kérdésem az lenne, hogy miért hívtál ide? - kérdezte a Scar nevezetű nő.
- Szóval, mint mondtam Klaus itt van és segítened kéne megölni. - kezdte az idősebbik Salvatore.
- Igen, emlékszem, de mégis hogy akarod ezt kivitelezni? - kérdezett vissza a nő. - Van egyáltalán valami terved vagy majd improvizálunk? - kérdezte gúnyosan.
- Ó, Scar, hisz ismersz. Az impro híve vagyok, de most kivételesen van egy tervem. - mondta a férfi.
- Ó, tényleg? És mi lenne az? - Damon sóhajtott egyet majd belekezdett. 
- Szóval, annyi lenne a dolgod, hogy Klaus bizalmába férkőzöl és elhiteted vele, hogy tiszta szívedből szereted. Ha ezt megteszed úgy fog csicseregni, mint egy kismadár. Így pedig előnyt szerzünk és akkor támadjuk meg amikor a legkevésbé sem számít rá.
- Ha-ha-ha, de vicces kedvében van valaki...De ha működne is, honnan veszed, hogy megteszem, amire kérsz. Tudod, hogy nem vagyok egy könnyűvérű nőcske. Különben is, miért pont engem hívtál, szerintem sok más nő ismerősöd is van, akivel még Klaus nem találkozott. 
- Igen, van, de én téged hívtalak, mert tudom, hogy profi munkát végzel. És amúgy is, remek színész vagy.... - sorolta a férfi, hogy miért őt hívta.
- Ezt most vehetem bóknak?
- Ahogy akarod, de belegyezel? - kérdezte reménykedve. 
- .....Rendben - válaszolt a nő, és erre az egy szóra Damon szemei felcsillantak, és végre látott valami reményt az ősök likvidálására.
- Köszönöm Scar, de most gyere bemutatlak a többieknek. Mondjuk Stef-nek már nem kell. - mosolygott rá a nőre. Az pedig bólintott. Úgy tíz perccel később meghallották, hogy Caroline Damon nevét kiabálja. Gyorsan lesétáltak a várakozókhoz. Jeremy-ék lent várták Damon-t, de ő nem csak egyedül jött. Az idősebbik Salvatore oldalán egy ismeretlen - vagyis csak Ric-ék számára ismeretlen - szőke hajú, kék szemű nővel az oldalán sétált le mosolyogva. MIndenkinek tátva maradt a szája. Jeremy kicsit elkalandozott a piszkos gondolatok földjén, pedig az általában nem az ő stílusa. 
- Végre ideértetek! - mondta a férfi.
- Neked is szia Damon! - szólt vissza Jeremy.
- Szóval őt hívtad?- kérdezte Caroline.
- Igen szöszi, őt, látom végre leesett. 
- Damon, minek szemétkedsz mindig mindenkivel?! - rivallt rá a nő. Az idősebbik Salvatore pedig megadóan a magasba emelte a kezeit, amin a többiek elcsodálkoztak. Nem gondolták soha, hogy van olyan "ember" a világon akire Damon hallgat. - Amúgy a nevem Scarlett, de a barátaim hívhatnak Scar-nak. - mutatkozott be kedvesen a nő, aki nem nézett ki többnek 19-nél. 
- Na meg Scarie-nak - incselkedett Damon. Scar erre dühösen nézett a férfire. Úgy látszik nagyon nem szereti ha így hívják, Damon pedig ezt kihasználja, csak nehogy a végén ő húzza a rövidebbet. 
- Pofa be, Damon! - ordított vele a nő - aki inkább lány -, a férfi pedig válaszként megforgatta a szemeit. - Nem igaz, hogy végre nem tudsz felnőni! Azt se tudom, hogy merek veled emberek közé menni! - a többiek a háttérben felkuncogtak. Car viszont úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy elfajuljon a dolog, így közbeszólt:
- Szia, Caroline vagyok, néha Car. - üdvözölte kedvesen. 
- Szia! - köszönt vissza Caroline-nak, és küldött Damon felé egy amolyan "szerencséd van, hogy közbeavatkozott" pillantást. Aztán a többiek sorban bemutatkoztak. 
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Car.
- Most komolyan megkérdezted, hogy kérdezhetsz-e valamit? - kérdezte Scar.
- Azt hiszem....-mondta kissé félénken Caroline, ami egyáltalán nem az ő stílusa volt, de valahogy ez a lány ezt hozta ki belőle. Volt benne valami.....furcsa.
- Hát jó...kérdezz.
- Hány éves vagy? - feltette végre ami a legjobban érdekelte őt a lánnyal kapcsolatban.
- 19.
- És mióta vagy 19? - erre a kérdésre Scar felsóhajtott, mert nem szeretett a korával kérkedni, pedig nagyonis megtehette volna.
- Na jó...912.... - válaszolt. 
- Mi? - tették fel a szobában lévők szikronban a kérdést - kivéve persze Damon - a többiek nem akarták elhinni amit hallottak.
- Jól hallottátok...
- De akkor, hogy ismerhetted Tatia-t? - sétált le a lépcsőn Elena. Mindenki a hasonmásra emelte a tekintetét.
- Honnan tudod, hogy ismertem? - kérdezett vissza Scar. 
- Onnan, hogy idézem " Ugyanolyan mindkettő, mint Tatia volt", szóval? - kíváncsiskodott a lány, de azért megtartotta a tisztességes távolságot, mert félt ettől a Scar-tól vagy kitől.
- Oh...szóval az úgy kezdődött, hogy Tatia-t nem ölte meg Esther, csak vett a véréből. Mikael pedig Esther tudta nélkül vámpírrá változtatta Tatia-t. Én pedig vámpírráválásom után úgy 2 évvel megöltem...
- De hogy tudtad megölni, ha ő már majdnem elérte a 100 éves kort, te pedig még csak 2 éve voltál vámpír? - érdeklődte Ric.
- Hát igen..ez az én kis titkom. Hibrid vagyok..félig boszorkány félig vámpír. - amint a szobában lévők ezt meghallották, Damon kivételével mindenkinek leesett az álla. Alig akarták elhinni amit hallottak. 
- De..hogy? - kérdezte Jer.
- Egy nevet mondok...Ayana - válaszolta a lány.
- Ayana? - tette fel a kérdést Caroline.
- Igen, pontosan. Amikor még ember voltam, vagyis csak boszorkány, megidéztem őt és megkértem, hogy hadd tartsam meg az erőmet vámpírként. Mivel akkor már tudtam, hogy vámpír akarok lenni. - válaszolt.
- És miért akartál vámpír lenni? - kérdezte a hasonmás.
- Egy szerelem miatt, ugyanis James vámpír volt, és felajánlotta, hogy átváltoztat én pedig igent mondtam neki. Elvakított a szerelem....
- Megbántad? - kérdezte Ric.
- Nem, egyáltalán nem. Ugyanis emberként törékeny voltam és kiszolgáltatott, Sokan ki is használtak, és ebből lett elegem. Vámpírként bosszút álltam rajtuk. Így visszagondolva fantasztikus érzés volt látni az arcukon a halálfélelmet. Na meg a vérük ízét érezni a számban. - válaszolt Scar, kissé részletesebben, mint azt kellett volna. Elena akartalanul is hátrált pár lépést. A többiek pedig rájöttek, hogy nem érdemes kikezdeni vele, mert ők járnak rosszul. 
- Scar! - rivallt rá Damon a lányra. - Nekem nincs ellenemre ez a kis részletesség ilyen témában, de amint látod nem csak én vagyok a szobában! 
A következö pillanatban Stefan lépte át a küszöböt. Scar felnézett és amint meglátta Stefan-t legszívesebben a nyakába ugrott volna, mert már nagyon rég látta, de ki is osztotta volna amiért képes volt még egy hasonmásba belszeretni. Stefan ugyanúgy érzett, mint a lány, a hasonmásos dolgot leszámítva.
- Scar! - mondta Stefan meglepődötten, mert azt hitte, hogy soha többé nem látja a lányt, de amikor Damon a telefonba azt mondta, hogy Scar, akkor eszébe jutott a lány, de el is hessegette gyorsan a gondolatot. 
- Stef! - üdvözölték egymást.
- Mit keresel te itt? - kérdezte az ifjabbik Salvatore.
- Damon hívott fel, hogy jöjjek ide. 
- Szóval akkor őt hívtad? - érdeklődte meg bátyjától a hallottakat Stefan. 
- Mint látod. - válaszolt bátyja unottan.
Ezután a kis szóváltás után Stefan csatlakozott a beszélgetőkhöz. Nagyon sokat nevettek egy-egy régi sztorin vagy épp Scar és Damon piszkálódásán. Végül mindenki hazament, csak Scar maradt. 
- Damon remélem intéztél nekem valami házat...-kezdte Scar, de Damon nem hagyta folytatni.
- Mindent a maga idejében.
- Szóval nem..mondhatom fantasztikusan figyelmes vagy. Nem csodálom, hogy egy nő se téged választ! - vágott vissza a lány. Damon szemei erre a mondatra szikrákat szórtak. És ha tekintettel ölni lehetne, akkor Scar már rég halott lenne. De vissza fogta magát, mert tudta, ha most elkezd tombolni, tuti, hogy ő húzza a rövidebbet. Mint általában ha a lánnyal veszekedett és elfajult a dolog
- Scar! Ehhez neked semmi közöd. Különben, ha akarod holnap elmehetünk házat nézni... - mondta Damon.
- Jó, ennek nagyonis örülök. És a tervet mikor valósítjuk meg? - érdeklődött a lány.
- Holnap...
- Rendben.
Végül Stefan megmutatta Scar-nak a szobáját, és mindenki elvonult a szobájába. 
- Kezdődik.... - mondta magának Damon. - Az utolsó esély....

By: Vicky Mikaelson <3

Keringő a halállal 2. - Mentőakció

                                                     Keringő a halállal 2. - Mentőakció

 

-  A vérem kell, ugye? Hogy még több nyamvadt hibridet teremts, igaz? Nem akarok meghalni! – mondta a lány egyre hisztérikusabban.

-  Nézzenek oda, a kis hasoncicának még agya is van! – mondta kissé cinikusan a férfi. – Na de most lett elegem a hisztizésedből!

  Elena elé lépett, a lány mondani akart valamit de mielőtt szóhoz juthatott volna, erős ütést érzett a fején és minden elsötétült előtte. 

 ***

Damon kicsit sem szolidan káromkodva kelt fel a Salvatore panzó nappalijának padlójáról, azzal a tudattal, hogy megint Klaus akarata érvényesült és minden elenállást figyelmen kívül hagyva, magával vitte Elena-t. Megfogadta magában, hogyha bármi baja lesz a lánynak akkor Klaus nem teszi ki az ablakba amit tőle fog kapni. Az sem érdekelte, hogy a hibrid sokkal erősebb nála, mivel perpillanat a harag és a lány iránti aggódása irányította tetteit. Végül úgy döntött felmegy a szobájába lezuhanyozni és átöltözni, azután megmenti Elena-t. El kell ismernie a zuhany most nagyon jól esett neki, kitisztította a fejét. Éppen a lépcsőn sétált le (na jó rohant), amikor szembe jött vele öccse, Stefan. Kérdőn nézett bátyjára, de az válaszra sem méltatta Stefan-t, és tovább rohant. Az ifjabb Salvatore utána kiáltott:

- Mi ez a nagy rohanás Damon? - érdeklődte.

- Az a rohadt hibrid elrabolta Elena-t! - mondta feldúltan. Erre a mondatra öccse szeme aggódóan megvillant. 

- Hogy mi?? - kérdezte Stef, mert nem akarta elhinni amit hallott. 

- Mi az, hogy mi? Nem értetted amit mondtam, vagy csak egyszerűen süket vagy?! - mondta Damon kissé arrogánsan, mert nem értette, hogy mit nem lehet ezen felfogni. És hogy miért pont most kell Stefan-nak értetlenkednie. Elvégre ő nagyon is érthetően adta a tudtára, hogy mi a helyzet. Stefan figyelmen kívül hagyva bátyja előbbi kérdését folytatta.

- Na de hogy? Elvégre itt voltál vele, vagy nem?! - kérdezte a férfi, mert nem fért a fejébe, hogy tudta elrabolni az ős Elena-t, úgy, hogy Damon egész végig vele volt.

- Úgy, hogy Klaus, az Klaus! Egyszerűen kicselezett. - hazudta Damon, mivel nem akarta, hogy öccse tudomást szerezzen arról, hogy törött nyakkal végezte nappalijuk padlóján. Nem volt kedve ahhoz, hogy egész nap azt hallgassa, testvére miként hánytorgatja fel ezt a hibáját is, mint a többit.

- Szóval kicselezett.....hmm ez elég érdekes....

- Mégis mi olyan érdekes ezen? - kérdezte az idősebbik Salvatore.

- Talán az, hogy Klaus, ha akar valamit, akkor egyszerűen beállít és megszerzi. Nem pedig sunyiban belopakodik és elviszi Elena-t, az nem az ő stílusa. Az egyenes beszéd híve, úgyhogy......szerintem úgy volt ez a történet, hogy te megpróbáltad itt tartani Elena-t és törött nyakkal végezted. - helyesbített Stefan.

- Te már csak tudod! - háborodott fel Damon, és nem hitte el, hogy öccse kitalálta, hogy mi is történt valójában. Tudta, hogy az 1920-as években a hibrid a barátja volt, és hogy ismeri, na de ennyire??! - Végülis a te barátod volt, nem az enyém! - mondta szemre hányóan. 

- Damon, ne hánytorgasd fel a múltat! Különben is most Elena megmentésével kellene foglalkoznunk! - terelte a témát Stefan, ugyanis nem szerette, ha bátyja felhánytorgatja azt a hibáját, miszerint összebarátkozott Klaus-sal. 

- Jó, ahogy akarod! - mondta az idősebbik Salvatore, de magában azt gondolta, hogy öccse mindig terel, ha ez a téma kerül szóba. 

- Akkor, indulás! - mondta Stef, majd kiviharzott és az erdő felé vette az irányt, Damon pedig követte. Körülbelül húsz perc múlva megérkeztek a Mikaelson villához. Stefan bekopogott, illedelmesen, mire testvére megforgatta a szemeit.

- Hagyjad már magad, minek illedelmeskedsz itt, mint valami szent! - mondta Damon és berúgta az ajtót, ami egyenesen a szemközti falnak repült, majd berontott dühösen a villába, öccse pedig utána lépkedett. Klaus végig hallgatta a testvérek kis szóváltását, és már várta, hogy vajon mikor rontanak be a nappaliba. Ahogy ez a gondolat végigfutott az agyán hangos ajtócsapkodásra lett figyelmes, és persze Damon káromkodására, ami annak szólt, hogy nem találja őket. És a következő pillanatban a Salvatore testvérek léptei egyre hangosabbak lettek, és Damon beviharzott a nappaliba és szúrósan nézett a hibridre, aki csak mosolygott ezen. Az idősebbik Salvatore amikor meglátta Klaus-t, azt hitte, hogy meg van Elena is, de a hibriden kívül sehol senki. 

- Hol van Elena? - kérdezte Stefan. 

- Honnan kéne nekem azt tudnom! Elvégre a ti barátnőtök, nem az enyém, és őszintén szólva, ha még azt sem tudjátok, hogy hol van, akkor elég szar testőrök vagytok. - mondta a hibrid, majd szánakozóan végig nézett a két testvéren. Damon szokása szerint dühösen nézett rá, öccse viszont csak értetlenül emelte tekintetét, hol a rá, hol pedig bátyjára. 

- Miről beszélsz te féreg? Hiszen elraboltad! - kérdezte mérgesen az idősebbik Salvatore, és kissé furcsán nézett a hibridre.

- Hogy én? Szerintem ezt csak álmodtad, mert én nem is voltam még ma a házatokban. - hazudta szemrebbenés nélkül Klaus. 

- Ó, tényleg? És azt hogy magyarázod, hogy törött nyakkal ébredtem a nappalim padlóján? 

- Sehogy. És te azt hogy bizonyítod, hogy én voltam aki eltörte a nyakadat? - felelt a hibrid kérdéssel. Azt el kell ismerni, hogy Klaus mindenkinél jobban hazudott. És mindenre volt valami frappáns válasza.

- Klaus....kérlek add vissza Elena-t. - szólt közbe Stefan, aki a diplomatikus utat választotta. Hitte, hogy Klaus-szal ilyen módon is lehet tárgyalni. 

- Stefan ez komoly? Azt hiszed egy ilyen dumára megenyhülök és vissza adom nektek a drága kis Elena-t? És hadd jegyezzem meg, hogy a ripper Stefan sokkal jobban tetszett, mint ez a kis diplomatikus nyuszizabáló éned. Őszintén, kezdesz átmenni Elijah-ba. Azzal a kivétellel, hogy az ő étrendje nem állatokból áll. - mondta az ősi, mert el se akarta hinni, hogy Stefan, az a Stefan, akit régen a barátjának hívott, most itt áll előtte és könyörög azért, hogy adja vissza nekik a hasonmást. 

- Hol van?! - ugrott Klaus-nak Damon és a hibrid felnevetett.

- Nem igaz hogy ennyire ostoba vagy, hogy kikezdesz velem. Először még elnéztem, de most véglegesen meg foglak ölni. - eközben az ifjabbik Salvatore próbálta szétválasztani őket, sikertelenül, mivel Klaus kitörte a nyakát és élettelen teste a földre esett. A hibrid letörte az egyik asztal lábát és Damon szívét célozta meg vele, de mielőtt még megölhette volna, Elijah közbelépett és kitörte Klaus nyakát. A férfi értetlenül nézett Elijah-ra, mivel nem tudta, hogy miért mentette meg. 

- Vidd Elena-t, gyorsan! Mivel nem sokáig fog halott lenni. - mondta Elijah.

- Miért? Miért mentettél meg?

- Vannak olyan dolgok, amiket nem fogok az orroda kötni Damon. Örülj annak, hogy nem vagy halott, véglegesen. És a kérdésáradat helyett inkább vidd Elena-t mielőtt Klaus magához tér. Amint haza értetek, javaslom, hogy védessétek le a házat Bonnie-val. - Damon bólogatott, hogy megértette amit az ős mondott. 

- Hol van Elena? - kérdezte a Salvatore, mert nemigazán tudta, hogy merre keresse a lányt.

- Abban a szobában. 

- Köszönöm.

Amint belépett, és meglátta a lányt aki már alig élt, gyorsan megitatta a vérével. Azután gyorsan felkapta a lányt és kiviharzott vele a kocsihoz, amit Caroline hozott el, mivel Elijah felhívta őt. Betette a lányt hátsó ülésre. Végül úgy döntött, csak nem hagyhatja itt Stefant, ezért vissza ment érte is, és egyszerűen bedobta a csomagtartóba. Beült az anyós ülésre és hagyta, hogy Caroline vezessen. A lány egész hazáig kérdezősködött, ő pedig "készségesen" válaszolt ezekre. Kerek fél óra múlva már a panziónál is voltak. Damon kiszállt a kocsiból és bevitte Elena-t, Caroline pedig bevonszolta Stefan-t. 

A lány felhívta Bonnie-t, hogy jöjjön a Salvatore panzióhoz, mert segítenie kéne nekik. A boszorkány úgy 10 perc múlva megis érkezett. Damon kelletlenül ajtót nyitott, nem alaptalanul, mivel Bonnie ugyanazokat a sablonkérdéseket tette fel, mint Caroline: hogy van Elena, Klaus hogy tudta elrabolni Elena-t, stb.... Ez már kezdett nagy idegesítő lenni. A férfi elmagyarázta Bonnie-nak, hogy mit is kéne csinálnia, és épphogy kész volt a varázslattal Stefan robogott le az emeletről. Úgy látszik felébredt, bár még egy kicsit tovább is lehetett volna halott, mert nem akarta hallgatni a Stefan-féle szentbeszédet.

- Stefan.....örülök, hogy felébredtél... - mondta Damon unottan és egy kicsit-nagyon szarkasztikusan. 

- Mi történt? - kérdezte Stef.

- Az történt, hogy Klaus kitörte a nyakadat. 

- .......Elena? - kérdezte, mivel nagyon aggódott a lány miatt.

- Fent alszik. Nyugodj meg, nincs semmi baja. - válaszolt Caroline az idősebbik Salvatore helyett. 

- Ennek örülök! - fújta ki megkönnyebbülten a visszatartott levegőt Stefan, és ránézett bátyjára. - Most mit fogunk csinálni? Imádkozunk, hogy Klaus ne rabolja el megint Elena-t, vagy mi? Mert te is tudod, hogy ez így nem mehet tovább. 

Damon elgondolkodó képet vágott, majd hirtelen megszólalt.

- Tudom! - mintha egy villámcsapásra felgyulladt volna az égő a feje felett, kezdett el tárcsázni egy számot. 

- Mit csinálsz? - kérdezte Caroline kíváncsian. 

- Megoldom a problémánkat.

By: Vicky Mikaelson <3

Keringő a halállal 1. - Mindig minden úgy van ahogy Klaus akarja.....

                                                          Keringő halállal 

                          1. fejezet - Mindig minden úgy van ahogy Klaus akarja......

 

 

 

 

 

 

Damon Salvatore a napi verbéna adagját itta éppen és Elena-t várta, amikor kopogást hallott. Nagy mosollyal az arcán odasétált az ajtóhoz és kinyitotta azt. Az a személy állt előtte akire legkevésbé sem számított.

-  Klaus!- mondta Damon kissé rémült szemekkel. Klaus arcára kiült egy ördögi vigyor az idősebbik Salvatore reakcióját látva.

-  Damon, barátom örülök, hogy újra látlak.

-  Mit keresel itt?! – kérdezte. Klaus szemei vészjóslóan megvillantak.

-  Mutass némi tiszteletet, ha kérhetem! Egyébként ha tudni akarod a kis Elenáért jöttem. És úgy hiszem, te pontosan tudod, hogy hol van. – Damon arcán rémület futott át, ami tőle elég szokatlan volt. De nem is magát, hanem a lányt féltette. Nyelt egyet mielőtt belekezdett volna a mondandójába.

-  Nem, és ha tudnám se mondanám el! – Damon-nek reagálni se volt ideje, Klaus elkapta a nyakát és a szemközti falhoz szorította. Klaus szeme sárgára változott, szemfogai megnyúltak és a szemei alatt az erek kidagadtak. Az idősebbik Salvatore levegő után kapkodott, sikertelenül. Megpróbálta lehámozni Klaus kezét a nyakáról, a hibrid ezt látva még erősebben szorította, már ha ez lehetséges volt. Damon az ájulás határán volt, amikor Elena lépett be.

-  Damon! – kiáltotta kétségbeesett hangon. Erre már Klaus is felfigyelt, mert eddig észre sem vette a hasonmást, annyira lefoglalta Damon fojtogatása. Viszont amint meghallotta a lány hangját, azonnal elengedte Damon-t, aki erőtlenül a földre rogyott.

-  Elena, drágám pont téged kerestelek, de ez a szerencsétlen nem volt hajlandó megmondani, hogy hol vagy.  – mondta Klaus egy negédes mosoly kiséretében, amitől Elena-t kirázta a hideg.

-  Mit akarsz tőlem? – kérdezte a lány rémült hangon.

-  Nos, kedvesem, azt amit általában. A véredet.

-  Azt várhatod, seggfej! – kelt fel Damon nagy erőfeszítések árán a földről.
-  Damon, hagyd. Úgyis az lesz amit ő akar. – mondta Elena, de látszott az arcán, hogy jól esett neki az, ahogy az idősebbik Salvatore próbálta megvédeni Klaus-tól. Bár ő sem akart a hibriddel menni, de tudta, hogy semmi esélyük ellene, így nem ellenkezett.
-  Okos döntés. Most pedig…. – kezdte Klaus, de Damon nem hagyta, hogy befejezze.
-  Elena nem megy sehova és kész! – mondta Damon egyre mérgesebben.
-  Márpedig jól mondta a kis szerelmed, az lesz amit én akarok, szóval Elena drága, indulhatunk? – mondta közömbösen, bár a hangjából kicsengett a harag és a düh az idősebbik Salvatore iránt.
-  Csak a testemen keresztül!
-  Legyen. Ha annyira ezt akarod, akkor előbb téged öllek meg. Kell egy kis bemelegítés, nemde? – mondta a hibrid, akinek a szemei már szikrákat szórtak. Mielőtt Damon szóhoz juthatott volna, éles szúrást érzett a bordáinál.
-  ÁÁÁ!! – Damon felordított a fájdalomtól, és kirántotta az oldalából a karót, majd Klaus-nak rontott. A hibrid a nyakánál fogva falhoz vágta a férfit. Az levegőért kapkodott, és amikor úgy érezte, hogy van elég ereje, egy jól irányzott rúgással megcélozta a Klaus-t. A hibrid a földre került, és Damon úgy érezte, nyerésre áll. De ez a felállás nem tartott túl sokáig, mert Klaus vámpírsebeséggel felugrott a földről és kitörte Damon nyakát. A férfi élettelen teste rongybabaként hullott a földre. Klaus arcára önelégült vigyor költözött.
-  Na, látod drága kis Elena, így jár az, aki ellenszegül nekem. Remélem te nem tervezed ezt tenni, mert veled is hasonlóképpen bánnák el mint a kis testőröddel, csak az a baj, hogy te nemcsak átmeneti halott lennél. – mondta Klaus tettetet nyugodtsággal, viszont belül fortyogott a dühtől, hogy az idősebbik Salvatore, meg merte támadni. Egyáltalán, hogy gondolta, hogy bármi esélye is lehet ellene. Nevetséges. Elena hátrált pár lépést, de beleütközött a bejárati ajtóba. A hibrid viszont vészesen közeledett felé. A hasonmás szemében a rémület mellett valami más is volt. Megkönnyebbülés. Megkönnyebbült, hogy az ősi nem ölte meg Damon-t.  Klaus úgy méregette Elena-t, mint vadász a prédáját. A szemében gyilkos düh égett. A hasonmás ezt látva próbált kirohanni az ajtón, ami sikerült is neki, viszont a figyelmetlensége és a menekülni akarása áthúzta a számításait. Felbukott és beverte a fejét. Klaus odasuhant hozzá, felkapta, és meg sem állt vele a Mikaelson villáig.

    A hasonmás órákkal később tért magához. Nem emlékezett semmire, ami a Salvatore panzióban történt.

-  Hol vagyok? – kérdezte.

    A következő pillanatban Klaus lépett be egy ajtón, és a lány felé lépett.

-  Hol vagyok? – ismételte önmagát már-már hisztérikusan a Elena. Klaus csak negédesen vigyorgott. Elena nem értette, mi ez az egész. De amint kiszakadt a gondolatmenetéből, éles tűszúrást érzett. Körülnézett, és Klaus már nem előtte állt, hanem a szemközti fotelban ült és őt nézte. Majd lenézett arra a pontra ahol a szúrást érezte. Látta, hogy a karjából egy tű állt ki. Értetlenül nézett fel a hibridre, aki még mindig csak mosolygott. Már épp elkezdett volna kapálózni, amikor a hibrid megszólalt.

-  Kedvesem, ne pocsékold az erődet kapálózásra, mert nincs semmi értelme. – mondta Klaus ördögien.

-  Mit akarsz tőlem? – kérdezte félelemmel az arcán a hasonmás.

-  Egy nap hányszor kérdezed még ezt meg? – válaszolt Klaus kérdésre kérdéssel.

-  Mi? – értetlenkedett a lány.

-  Mit mi? Na jó, tudod mit, hagyjuk. – elege lett már a hasonmásból, ezért abba hagyta a vele folytatott beszélgetését. Nem tudta miért, de számára igencsak irritáló volt Elena hangja. Bizonyára Tatia az oka.

-  A vérem kell, ugye? Hogy még több nyamvadt hibridet teremts, igaz? Nem akarok meghalni! – mondta a lány egyre hisztérikusabban.

-  Nézzenek oda, a kis hasoncicának még agya is van! – mondta kissé cinikusan a férfi. – Na de most lett elegem a hisztizésedből!

  Elena elé lépett, a lány mondani akart valamit de mielőtt szóhoz juthatott volna, erős ütést érzett a fején és minden elsötétült előtte.

By: Vicky Mikaelson <3