Végül Stefan megmutatta Scar-nak a szobáját, és mindenki elvonult a szobájába.
- Kezdődik.... - mondta magának Damon. - Az utolsó esély....
Másnap reggel.......
Scar reggel a Salvatore testvérek "kis vitájára" ébredt, ami abból állt, hogy Damon ordítozott öccsével és végül valaki törött nyakkal végezte. És ez a valaki általában Stefan volt.....Dühösen kelt ki az ágyából és letrappolt a lépcsőn, azzal az elhatározzásal, hogy valakit most pofon fog vágni, de úgy, hogy abban nem lesz semmi köszönet. Amint leért a lépcsőn, látta, hogy Damon törött nyakkal fekszik a földön, ami elég szokatlan volt, ezért kérdőn Stefan-ra nézett.
- Mi történt? - kérdezte a lány.
- Semmi különös.... - tudta le a lány faggatózását ennyivel az ifjabbik Salvatore.
- Semmi különös?! Damon törött nyakkal fekszik a nappalitok padlóján, ami nagyon ritka dolog, szóval?
- Na jó...elmondom. Kicsit felidegesített. - válaszolt egyszerűen.
- Kicsit?! Szerintem inkább nagyon! Mit csinált? - Stefan sóhajtott egyet, és belátta, hogy Scar-t nem tudja átverni, ezért belekezdett.
- Oké, oké....szóval a lényeg az, hogy azt mondta, őt sokkal jobban szereti Elena, mint engem....- adott választ a lány kérdésére. Scar amikor ezt meghallotta, nem jött ki hang a torkán. Nem hitte el, hogy minden kezdődik elölről.
- Komolyan mondom....tiszta dedó! Nem igaz, hogy emiatt kitörted a tulajdon bátyád nyakát! Felfogtad, hogy ezt mind egy újabb hasonmás okozza?! Egyszerűen én már azt se értem, hogy lehet egy ilyen manipulatív némberbe beleszeretni!? Jó még talán Katherine-nél elnéztem, mert nem tudhattad, hogy milyen is valójában, de egy újabb?! Egyszerűen már nem értelek Stefan! - dühöngött a lány.
- Figyelj Scar, hadd döntsem már el én, hogy kibe szeretek bele!
- Bánom is én! - hagyta annyiban a lány. - De ugye tudod, hogy Damon elég mérges lesz, ha felébred?! Én a helyedben nem várnám meg...szerintem menj el valahova, és felhívlak, ha már egy kicsit lenyugodott, oké? - oktatta ki a lány Stefan-t.
- Rendben...,de mindenképp hívj. - mondta az ifjabbik Salvatore.
- Mindenképp. - ismételte a lány, amit Stef mondott.
Stefan amint meghallotta ezt az egy szót, gyorsan elviharzott, és Elena háza felé vette az irányt. Csak a lány körül forogtak a gondolatai, és ezért gondolta, hogy oda megy. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen csekélység miatt kitörte Damon nyakát, mint Elena szerelme. Majd a lány választ, és ha Damon-t választja, ő azt is el fogja fogadni, és eltűnik a képből.
Scar eközben az idősebbik Salvatore-t cibálta fel a földről, és rakta a kanapéra. Körülbelül két óra múlva Damon magához tért, és gyorsan felült, majd körülnézett a nappaliban. Öccsét kereste, hogy visszaadhassa neki a kölcsönt. Csak arra figyelt fel, hogy vendége a nevén szólongatja.
- Damon....Damon......DAMON!! - mondta a végén már ordítva a lány.
- Mi? - nézett kérdőn Damon. - Miért kiabálsz?!
- Hát nem is tudom.....talán azért, mert se nem láttál se nem hallottál. És én már vagy két perce szólongatlak itt. Te meg rám se hederítesz! - oktatta ki a lány.
- Jól van na! Csak azért nem figyeltem, mert....
- ....Stefan-t kerested, hogy te is kitörhesd az ő nyakát. - fejezte be Damon helyett a mondatot.
- Talált-süllyedt csajszi! - nevetett fel az idősebbik Salvatore, azon, hogy a lány mindig tudja, mit akar mondani. - Neked aztán van érzéked ahhoz, hogy befejezd helyettem a mondataimat....
- Nem,...egyszerűen csak ismerlek..-válaszolt a lány. - Na de, ha megkérhetlek halaszd el egy kicsit a bosszúdat az öcséd ellen, mert úgy emlékszem ígértél nekem egy házat....
- Igen..most hogy mondod, valami rémlik! - cukkolta Scar-t az idősebbik Salvatore.
- Na látod..., akkor szerintem indulhatnánk, nem gondolod? Főleg ha még el is akarod kezdeni a kis tervedet. -válaszolt Scar.
- Akkor hajrá! - mondta a férfi. Amint kiértek Damon kocsijához, egyszerre kiáltották el magukat...:
- MYSTIC FALLS VIGYÁZZ!! - erre egymásra néztek, és mindketten hangos nevetésben törtek ki. Majd elindultak, és úgy egy óra múlva már a városban voltak. Damon leparkolt egy ígéretes ház előtt.
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte Damon.
- Talán mielőtt véleményt mondok, megkéne néznem belülről is, nem gondold?
- De, de.....hát persze...hogy is gondolhattam olyan galádságot rólad, hogy megveszel egy házat anélkül, hogy ne jegyeznéd meg minden egyes kis szegletét?! - incselkedett a férfi. A válasz csak egy szemforgatás volt. Már épp a harmadik UGYANOLYAN házat nézték, amikor Scar szeme felcsillant.
- Ez kell!!! - mondta Damon-nek a lány lelkesen. Túl lelkesen.
- Végre! - sóhajtott fel az idősebbik Salvatore. Mire a lány oldalba vágta.
- Szerintem éppen eleget gúnyolódtál mára Damon, ideje lenne befejezni! - parancsolt rá Scar.
- Igenis kapitány! - vágta haptákba magát a férfi, amin a lány felnevetett. - Szóval akkor ez megfelel? - érdeklődte Damon, mert már nem bírt volna több házat megnézni anélkül, hogy ki ne nyílvánítsa a véleményét, ami nem lett volna túl szép.
- Tökéletesen! - vágta rá egyből Scar.
- Hallelujah..... - morogta magában az idősebbik Salvatore, és nem hitte, hogy a lány meghallja.
- Mit mondtál? - kérdezte a lány számonkérő hangon.
- Semmit az égvilágon.....- hazudta. Majd hallotta, ahogy a lány azt mondja magábon, hogy "Persze, ha te nem mondtál semmit, akkor én vagyok az angol királynő!" Amint ezt meghallotta megengedett magának egy mosolyt. Mire feleszmélt, már úgy vigyorgott, mint a tejbetök. Gyorsan megfordult, és követte a lányt, aki indult megkeresni a ház tulajdonosát.
- Jó napot, uram! - köszönt illedelmesen a lány, pedig nem éppen az erőssége volt az udvariasság.
- Jó napot! Miben lehetek a szolgálatukra? - kérdezte kedvesen a 40 év körüli férfi.
- Szeretnénk megvenni a házat.
- Hát ez remek hír! És mikor szeretne beköltözni?
- Lehetőleg minél hamarabb...mondjuk holnap. - válaszolt ugyanolyan kedvesen Scar.
- Rendben. - azzal elköszöntek egymástól és indultak vissza a Salvatore panzióba. Damon illedelmesen kinyitotta a kocsiajtót a lány előtt, aki furcsállva nézte a férfit, mintha beteg lenne.
- Halljam, mit akarsz? - kérdezte, ugyanis a férfi sose szokta ezt csinálni.
- Én? Semmit.
- Persze...
- Nem hiszel nekem? - kérdezte durcásan az idősebbik Salvatore.
- Dehogynem.....tudod, hogy én mindig hiszek neked! - mondta szarkasztikusan a lány és megforgatta a szemeit.
- Hát hogyne tudnám.....most pedig készülj, nemsokára elkezdődik a kis magánszámod... mondta a férfi nagy mosollyal az arcán.
- Hát persze...a kis magánszámom...de hol is kéne összefutnom Klaus-szal? - nézett kérdőn a férfira Scar.
- A Mystic Grill-ben. És gyönyörűnek kell lenned....mondjuk nem mintha máskor nem lennél az. - mondta, és az a levakarhatatlan mosoly még mindig ott virított az arcán.
- Értem..és köszönöm. - el se hitte amit mondott! Azt mondta, hogy köszönöm, ami nem volt éppenséggel a kedvenc szavai közé sorolható.
- Akkor mire vársz? Indulás fel a szobádba és siess! - és azzal a lendülettel Scar felsuhant a szobájába. Lezuhanyzott, majd elkezdett ruhát keresgélni estére. Úgy döntött, hogy most nem vesz fel koktélruhát, hanem csak valami hétköznapit, de mégis elegánsat. Választása egy fekete szoknyára, lila felsőre, vajszínű sálra és egy sötétbarna bokacsizmára esett. Haját laza hullámokban hagyta, és szolid sminket tett fel. Amint elkészült gyorsan leszaladt a nappaliba, és kérdőre vonta Damon-t:
- Na? Így megfelelek őfelségének? - kérdezte gúnyosan az idősebbik Salvatore-tól, őfelsége alatt Klaus-ra célozva.
- Gyönyörű vagy! - álmélkodott a férfi. - És igen tökéletesen....
- Remek! - ujjongott a lány, és elindult a Grill-be.
- Egy búcsúcsókot nem kapok? - méltatlankodott a férfi, és felidézte a régi szép időket, amikor még Scar-ral egy pár voltak.
- Adjon neked csókot az, akinek a csicskája vagy! - ordibált vissza a lány az ajtóból, Elena-ra célozva. Damon csak dühösen felviharzott a szobájába, és a gondolataiba merült. Elgondolkozott azon amit a lány mondott....lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy Elena csak kihasználja, és vágyálmokba kergeti őt. Olyanokba amik sosem lehetnek valósak.
Eközben a Mystic Grill-ben......
Scar éppen belépett a Grill-be, amikor megpillantotta ŐT. Az ősi hibridet. Klaus a pultnál ült egy férfival, és ahogy a lány kihallotta a beszélgetésből, a férfi nem más, mint a hibrid öccse, Kol. Magabiztos léptekkel a pulthoz sétált.
- Egy whisky-t, ha lehet... - mondta a lány kedvesen, de hangjából kihallatszott, hogy most bizony nem lesz olyan, hogy NEM lehet.
- Máris hozom! - a fiú értette a célzást, és gyorsan odaadta a lánynak az italt.
- Köszönöm.... - Klaus és Kol mosolyogva hallgatták ezt a kis szóváltást, mert ők is értették a lány célzását, miszerint, ha Matt nem szolgálja ki, akkor nem lesz túl szép vége. Először értetlenkedtek, hogy mit is tudna csinálni Matt-el ez a törékeny lány, de aztán észrevették, hogy vámpír. Az viszont nagyon zavarta őket, főleg Nik-et, hogy a lány nem nézett rájuk, így takarva arcát.
- Szia szép hölgyem, a nevem Kol. - mutatkozott be a lánynak egy hirtelen ötlettől vezérelve az ős. Erre Scar az ősök felé fordult, és mindkettőjüknek leesett az álla. A lány gyönyörű azúr kék szemei élettel telten csillogtak, arany szőke haja lágy hullámokban omlott le a hátára. Arca Kol gondolataiban csak szép volt, Nik-ében viszont angyali...Scar arcán ezt látva egy ördögi mosoly terült szét, amit a két férfi észre sem vett.
- Szia Kol....én Scarlett vagyok, de hívjatok Scar-nak. - nézett jelentősségteljesen Nik-re, mire a hibrid arcán hatalmas mosoly terült szét, mert megint lekörözte öccsét valamiben, ráadásul úgy, hogy meg se szólalt. A lány nem hitte el, hogy ő a rettegett Klaus Mikaelson, mivel azt gondolta, hogy irtó aranyos ahogy ott ül bárgyú vigyorral a képén. Nem! Scar ezt azonnal fejezd be! Nem látod, hogy maga a halál ül előtted, és ráadásul cukinak találod! Mi lesz ha Damon ezt megtudja?! Jobb ha nem akarod tudni...
- Szia Scar....én Klaus vagyok... - mondta kissé félénken a hibrid, és magában káromkodott, mert egyszerűen nem volt képes rendesen bemutatkozni a lánynak. Pont most, amikor ilyen angyali teremtéssel találkozik, és az ráadásul hajlandó is vele beszélgetni.
- Szia, örülök, hogy megismertelek! - felelt vidáman. Már teljesen a férfi hatása alatt volt, és most még a hangja is.....egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ő az 1000 éves hibrid, aki megannyi ártatlan embert megölt már. Bárhogy próbálkozott, nem bírta kiverni a fejéből, hülyébbnél hülyébb gondolatait.
Végül elkezdtek beszélgetni Klaus-szal, viszonylag nagy beleéléssel, Kol-t figyelmen kívül hagyva. Látszott a hibriden, hogy most tényleg felszabadultan tud valakivel beszélgetni, ahelyett, hogy attól félne, a lány itthagyja. De ez nem következhet be, mivel nem tudja, hogy ki is valójában. Nagyon is tévedett. Amikor a fiatalabbik ősnek elege lett abból, hogy a bátyja kisajátítja a lányt, közbeszólt.
- Hahó...nem látjátok, hogy én is létezem ezen a világon!? - kérdezte felháborodottan.
- És te nem látod azt öcskös, hogy senki se kíváncsi rád?! - vonta kérdőre öccsét Klaus.
- Bocsánat, hogy élek..., ígérem többet nem fordul elő! - mondta. - Ugye te nem így gondolod kedves? - kérdezte reménykedve, hogy a lány válasza nem az lesz, ami a bátyjáé volt.
- Figyelj Kol....nagyon szimpatikus vagy... - kezdte a lány, és erre a mondatra felcsillantak a szemei, de ez az öröm nem tartott túl sokáig, mivel a befejezés egész más volt, mint amire számított. - .....nekem nem, de valakinek biztosan...- erre Nik felnevetett, de úgy, hogy majdnem leesett a székről. Nem tudta elhinni, hogy a lány őt választotta. Kol sértetten kirobogott a bárból és a Mikaelson villa felé vette az irányt.
- Ezt szépen megmondtad neki! - mondta még mindig kissé nevetve a hibrid. Még mindig, hacsak eszébe is jutott, hogyan pattintotta le a lány Kol-t, nevethetnékje támadt.
- Hát..ami igaz, az igaz...
Majd még egy darabig beszélgettek és Klaus hazakísérte a lányt az új házába, mivel már Damon berendeztette és átvitte a cuccait is. A hibrid kézcsókkal köszönt el a lánytól, mire Scar elpirult. Még soha senki nem volt ilyen udvarias vele, és nem gondolta volna, hogy éppen az ősi hibrid lesz az, aki ezt megteszi.
- Jó éjszakát, kedvesem....
- Neked is jó éjt Klaus! - mondta vidáman Scar.
- Kérlek, hívj Nik-nek. - válaszolta a férfi.
- Ahogy akarod, Nik. - mondta a lány töretlen lelkesedéssel. Ez volt a hibrid végszava....elindult hazafelé. Scar egy ideig még nézte a helyet ahol a férfi állt, majd besételt a házba. Egyenesen a hálószobába. Azon gondolkozott, hogy mit is szeret Nik-ben. Magában sorolta ezeket: a mosolyát, a nevetését, az udvariasságát, azt a felszabadultságot amit akkor érzett mikor vele beszélgetett, az őszinteségét, sőt még valamilyen szinten a gonoszságát is, mert tudta, hogy anélkül már nem is önmaga lenne a férfi. Ezekkel a gondolatokkal nyomta el az álom.
Scar ruhája:
By: Vicky Mikaelson
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése