Keringő a halállal 6. - A titok

Az este Klaus távozása után.....

A hibridnek esze ágában sem volt hazamenni, hanem inkább bemászott a lány ablakán és befeküdt mellé az ágyba. Scar amint megérezte a férfi karjait magán, elkezdett mocorogni. Nik jó szorosan magához húzta, mire a lány megnyugodott. Scar nagyon szépet álmodott, mégpedig azt, hogy Nik ott fekszik mellette az ágyban és szorosan magához öleli. Hát nem álmondta.
Reggel a lány arra ébredt, hogy valaki cirógatja a karját. Kinyitotta a szemeit, megfordult, és meglátta Klaus-t. Felsikoltott. Gyorsan felpattant az ágyról és a hibridre nézett.
- Mi a.....mit keresel te itt? - kérdezte számonkérő ám még mindig kicsit remegő hangon. Bár tudta, hogy Nik nem akarta megijeszteni.
- Hé....nem kell félned, nem foglak bántani.... - válaszolt a lány fel nem tett kérdésére Klaus.
- Akkor mégis mit keresel itt? Haza mentél egyáltalán vagy egész éjszaka itt voltál? - kérdezte a lány eggyel nyugodtabb hangszínen, mint az előbb.
- Hát.... - kezdte a férfi, de Scar nem hagyta, hogy befejezze.
- Várjunk csak....én azt álmodtam, hogy itt fekszel mellettem....! Uramisten hiszen nem is álom volt! - tört rá a felismerés a lányra. A hibrid csak egy "ki tudja" pillantást küldött felé és elmosolyodott. Erre a reakcióra már teljesen biztos volt benne, hogy nem csak egy álom volt.
- Ugyan már Scar....lehet, hogy igazad van, de attól nem kell ennyire túlreagálni a dolgokat... - mondta Elijah stílusban Nik.
- Szerinted én túlreagálom?! Mert szerintem teljesen normális, ha most kiakadok, mert nem igazán tudtam arról, hogy te itt alszol nálam...Gondolom ez is olyan Klaus-féle csesszünk ki a másikkal dolog. Jól mondom? - Scar-nak pont sikerült egy olyan számonkérő hangsúlyt megengednie magának, ami a hibridnél már minden határon túlment.
- Ne merészelj velem így beszélni! - emelte fel a hangját Klaus, nem is kicsit. - Soha senkinek nem engedtem még meg ezt a hangsúlyt velem szemben, miből gondolod, hogy te kivétel vagy!? - mint mindig, most is előbb beszélt, mint gondolkodott. Úgy gondolta, hogy ezzel elárulta magát. De hát elárulni magad olyannak nem lehet, aki már tudja legsötétebb titkodat.
- Ó tényleg?! És mit fog velem tenni a nagy 1000 éves hibrid?! - erre a mondatra Nik-ben megfagyott a vér, és az álla a padlót súrolta.
- Te meg miről beszélsz? - tetette a hülyét Klaus, úgy mint aki nem tud semmiről.
- Tudnod kéne! Elvégre te hazudtál nekem egész végig! Nem igaz, hogy annyit nem bírtál volna kinyögni, hogy "hello, én Niklaus Mikaelson vagyok, az ősi hibrid"?! - ordítozott vele a lány. Mire Klaus-ban felment a pumpa és pillanatnyi meggondoltlansággal ki akarta törni a lány nyakát, de amikor erre került a sor, Scar elkapta a férfi kezeit, úgy hogy azok nagyot roppantak, mire Klaus felszisszent.
- Mi vagy te?! - kérdezte Nik, kissé ijedten, mert még sosem találkozott olyan lénnyel aki elbírt volna vele. Egészen mostanáig.
- Nocsak, nocsak....a nagy Klaus Mikaelson mégsem tud annyi mindent? Lássuk csak, mi is vagyok......mi is vagyok, mi is vagyok.....Megvan: találgass! - azzal elsuhant és a Salvatore panzió felé vette az irányt. Klaus még egy ideig csak nézett maga elé üveges és egyben ijedt tekintettel, de aztán úgy döntött, hogy felkeresi Bonnie Bennett-et, hogy idézze meg neki Ayana szellemét, hátha ő tud valamit erről az egészről. Felkelt a földről és elindult a boszorkány háza felé. Egész úton azon gondolkozott, hogy mi is lehet valójában Scar, mert hogy nem közönséges vámpír, ebben teljesen biztos volt. Leparkolt a Bennett család háza előtt és gyorsan kiugrott a kocsiból. Úgy dörömbölt az ajtón, hogy az majdnem betört, de ez egy cseppet sem zavarta a hibridet. Pár másodperc múlva Bonnie nyitott ajtót, és megtorpant. Nem akart elszaladni, mert tudta, hogy Klaus nem lépheti át az otthonuk küszöbét. Klaus megjátszott nyugodtsággal nézett farkasszemet a lánnyal, de belül majd' szétvetette az ideg.
- Mit....mit keresel itt? - kérdezte a Bennett lány remegő hangon.
- Nos, a segítségedet szeretném kérni egy nagyon fontos ügyben....amihez először is az kell, hogy behívj... - próbálta saját javára fordítani a helyzetet, mivel úgy gondolta, hogyha már itt van akkor miért is ne?
- Nem! Soha nem foglak behívni téged a családom biztonsága érdekében! - vágta rá egyből a lány.
- Nézzenek oda milyen fontos valakinek a családja! Viszont majd megtudod, hogy a család nem ér semmit, és csak teher a válladon.....de erre majd idővel biztosan rájössz. - mondta ki a véleményét a hibrid. Bonnie is hangot adott a véleményének ezzel kapcsolatban.
- Mit tudsz te a családról?! Te, aki több évszázadig koporsóban tartottad a sajátodat! - ezzel most Klaus gyengepontjára tapintott, amit a hibrid nem vett túl jó néven.
- Mit képzelsz te magadról?! Te....te kis senki! Attól mert egy Bennett vagy nem beszélhetsz így velem! Velem, aki egy mozdulattal megölhetlek! - fakadt ki a férfi.
- Ja, persze, de ezt csak akkor tudnád megtenni, ha be lennél hívva! - amint a lány ezt kimondta, Klaus átlépte a ház küszöbét. Bonnie-nak kikerekedtek a döbbenettől a szemei.
- Mit is mondtál?! - érdeklődte meg a hibrid, a kis Bennett lány előbbi kijelentését. Bonnie meg se bírt szólalni. De legfőképp félt. - Én is így gondoltam. Szóval akkor segítesz vagy sem?! Mondjuk itt most nincs választási lehetőséged, úgyhogy szépen velem jössz. - erre a lány halkan és együttműködően rábólintott. - Fantasztikus! - mondta a hibrid, és kirángatta Bonnie-t a házból, majd belökte a kocsijába. Körülbelül 20 perc múlva odaértek a Mikaelson villához. Klaus besétált és a Bennett lány remegve követte. Beértek a nappaliba és a hibrid beült egy fotelba. A lány értetlenül nézett rá, mivel nem tudta, hogy mit is vár tőle.
- Szóval? - kérdezte Bonnie. - Mit is kéne pontosan tennem?
- Idézd meg Ayana szellemét....
- Mi? De miért?!
- Csak csináld! - utasította a férfi. Bonnie sóhajtott majd bólintott. Elkezdett mormolni egy varázsigét, majd a körben elhelyezett gyertyák egyszerre gyulladtak fel, és megjelent egy szellem.
- Ayana - bólintott Klaus a nő felé.
- Niklaus. Miben lehetek a szolgálatodra?
- Lenne egy kérdésem...- kezdte Nik.
- És pedig? - kérdezett rá a szellemnő.
- Aggódom. Eddig azt hittem, hogy nincs olyan "ember" aki elbírna velem....nagyon tévedtem...Scar-nak sikerült. - adta ki problémáját Ayana-nak.
- Szóval azt szeretnéd tudni, hogy mi is ő valójában.
- Pontosan. - helyeselt a férfi.
- Nos, ez igen egyszerű........ - Nik idegei már pattanásig feszültek. Nem igaz, hogy ezt csinálja vele...nem igaz, hogy nem bírja végre kinyögni az igazat. És akkor eszébe jutott, hogy ő is ugyanezt tette Scar-ral, amit most egy nagyon rossz ötletnek tartott, ugyanis ha elmondja neki a nyilvánvalót, akkor talán a lány is megnyílt volna előtte. - Scarlett az egyetlen, aki ezt az erőt birtokolja....és neki is csak az én segítségemmel sikerült... - amint ezeket kimondta, elkezdett halványulni.
- Akkor mi ő? - kérdezte még mielőtt eltűnt volna Ayana.
- Majd idővel rájössz...... - mondta, majd eltűnt.
- De utálom amikor ködösít! - csapott egyet az asztalba, ami ennek hatására ketté tört.
- Mi volt ez az egész? - kérdezte a Bennett lány, ugyanis ő az egész kis szóváltást hallotta, de nem értett belőle semmit.
- Az nem rád tartozik! Most pedig ideje lenne indulnod. - azzal kitessékelte a házból.
- Niklaus, tudod, hogy máshogy nem fogod megtudni....
- Elijah te meg ne szólalj, azok után, hogy kitörted a nyakamat. Örülnöd kéne, hogy még élsz! - rivallt rá testvérére Nik, mert nagyon elege volt az okoskodásából, de tudta, hogy igaza és csak úgy fogja megtudni az igazságot, ha elmegy a lányhoz. Elijah inkább annyiban hagyta amikor testvére leordította a fejét, így Klaus egyszerűen elsétált mellette.
Nik a lány háza felé tartott, amikor megpillantotta Scar-t, amint éppen Damon Salvatore-val beszélget, méghozzá elég bizalmasan. Megállt melletük, lehúzta az ablakot és kérdőn nézett a lányra, egyaránt az idősebbik Salvatore-ra. Scar legszívesebben elásta volna magát abban a pillanatban. Félt, hogy Klaus le fogja támadni, és abból nem biztos, hogy ő jön majd ki győztesen.
- Scar te meg mit csinálsz, ezzel a senkivel? - kérdezett rá Nik nyugodtan, bár belül majd' felrobbant, és alig bírta visszafogni magát, hogy ne rontson Damon-nek, és ne ordítsa le a lányt.
- Én....semmit...csak....csak semmit...... - Scar magában válogatott szitkokat modogatott, ugyanis pont most nem tudott összefüggően beszélni, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá.
- Ó, igazán? - kérdezte az idősebbik Salvatore, ugyanis látta, hogy a lány egyre jobban belehabarodik a hibridbe, ezzel veszélyeztetve a tervét. Azért reménykedett benne, hogy rosszul ítéli meg a helyzetet, és egyik legjobb barátja nem árulta el. - Mert szerintem az nem számít semminek, hogy veszekdtünk, ráadásul emiatt a majom miatt! - mutatott drámaian Klaus-ra. Aki erre majdnem kiugrott a kocsiból, de Scar megfogta.
- Miről beszél ez a kis nyomorult?! Scar?
- Figyelj Nik szerintem ezt ne itt beszéljük meg....Gyere induljunk! - hárított a lány, majd beült  kocsiba és Klaus elhajtott. Megálltak a Mikaelson villa előtt, és Nik berontott a házba, Scar pedig bűnbánóan követte.
- Mi volt ez az egész?! - kérdézte számonkérő hangsúlyt megütve a hibrid. Ami nem nagyon tetszett a lánynak, de ezt azért nem tette már szóvá, mert nem akarta magát még nagyobb bajba keverni, mint amilyenben mit van. El se hitte, hogy majdnem lebuktak, és Damon ráadásul alig bírta befogni a pofáját.
- Hát.....
- Nincs semmi "hát", nyőgd már ki, mi volt közted és Salvatore között ez a "kis" veszekedés?!
- Szóval... - gondolkodott a lány, hogy mit is kéne mondania, amivel nem annyira sodorja magát veszélybe, mintha elmondja az igazat. És akkor....megvan! - Damon és én rége egy pár voltunk, és azóta folyton zaklat azzal az elképzeléssel, hogy ő majd visszaszerez engem....
- ZAKLAT?! - kapta fel a vizet a hibrid, mert az ő szerelmét senki sem zaklathatja bűntetlenül.
- Igen, de ezzel ne foglalkozz...nem éri meg! - nyugatta meg szerelmét a lány. Még egy ideig ezen veszekedtek a hibriddel, de aztán megnyugodott és feltette azt a kérdést, ami már nagyon régóta - pontosan reggel óta - foglalkoztatta őt.
- Mi vagy te? Vagyis úgy értem, hogy tudtál legyőzni? - kérdezte.
- Hát....nem is tudom, hogy elmondjam-e... - incselkedett vele Scar. De aztán végül úgy döntött elmondja.
- Naaaaa.....légyszi!!
- Hibrid vagyok.... - jelentette ki egyszerűen a lány.
- HOGY MI?! - kerekedtek el a hibrid szemei a meglepődöttségtől. Ráadásként úgy nézett Scar-ra, mint aki nem tudja mit beszél.
- Jól hallottad... - erősítette meg Scar az előbbi kijelentését.
- De...hogy??? Mert én biztos nem változtattalak át. Más pedig egyértelműen nem lehettet.
- De én nem olyan hibid vagyok, mint te vagy a kis csicskáid....
- Akkor? - nézett kérdőn és egyben kíváncsian Nik a lányra.
- Ha hagytad volna, hogy befejezzem, akkor talán már tisztában lennél a helyzettel. Szóval, mint mondtam hibrid vagyok, és ne szakíts félbe ha megkérhetlek rá, mert látom rajtad.....szóval én egy boszorkány-vámpír hibrid vagyok, sőt az egyik legerősebb boszorkány akivel valaha is találkoztál..... - erre Klaus álla nagyot koppant a padlón.
- Mit mondtál?!
- Azt amit hallottál, és mielőtt megkérdeznéd a válaszom Ayana.... - válaszolt a hibrid fel nem tett kérdésére Scar.
- Ezt a részt tudom....mármint azt, hogy Ayana segített...,de legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna ezt rólad..... - mondta, és még mindig álmélkodva nézett a lányra. Nem hitte volna, hogy létezik ilyen lény a földön....de mégis! Talán mégsem minden az aminek látszik, sőt biztosan nem!
- Honnan?
- Személyesen Ayana-tól.....ugyanis ma megidéztem, hogy segítsen kitalálni, hogy mi vagy,de ő csak rébuszokban beszélt, valami olyasmit modott, hogy majd megtudom, ha itt az ideje, és mondhatom ezzel nagyon kiidegelt. - panaszkodott Nik.
- Hát az előfordulhat....velem is volt már ilyen...
Ezután még egy kicsit beszélgettek, viccelődtek, és megbocsátottak egymásnak, amiért titkolóztak, majd Klaus szenvedélyesen megcsókolta Scar-t.
- Szeretlek....
- Én is szeretlek.....nagyon

By: Vicky Mikaelson