- Tudom! - mintha egy villámcsapásra felgyulladt volna az égő a feje felett, kezdett el tárcsázni egy számot.
- Mit csinálsz? - kérdezte Caroline kíváncsian.
- Megoldom a problémánkat.
Damon várta, hogy felvegye a telefont régi ismerőse, de az csak kicsengett. Már kezdte idegesíteni, hogy nem képes felvenni azt a nyamvadt telefont. Egyszer csak valaki beleszólt.
- Igen? Miben lehetek a szolgálatodra Damon? - kérdezte egy női hang. Damon csak megforgatta szemét a szokásos üdvözlést hallva. A többiek viszont izgatottan hallgatták a beszélgetést és várták, hogy Damon végre elárulja, hogy ki lesz a híres megmentőjük.
- Hello-bello Scar! Rég nem beszéltünk.
- Pont ezért kérdeztem, amit. Mivel nagyon ritka, hogy te hívsz fel engem és nem pedig fodítva. Szóval? - kérdezte az ismeretlen nő, akit ezek szerint Scar-nak hívnak, kezdte elveszíteni a türelmét az idősebbik Salvatore-val szemben. Ezen a többiek egyáltalán nem csodálkoztak.
- ......Segítened kéne.... - kezdte Damon, de a nő félbeszakította.
- Esküszöm belőled harapófogóval se lehet kihúzni semmit! Nyögd már ki végre! - rivallt rá a Scar nevezetű nő.
- Hát jó....van egy kis problémánk, név szerint Klaus.
- Ó, a híres Klaus Mikaelson? - kérdezte kíváncsian a nő.
- Igen, pont ő. Szóval segítened kellene megölni....Ide tudnál jönni?
- Persze. De azért szeretnék még hallani a híres-neves problémátokról mielőtt elindulok. - mondta Scar.
- Majd a többit itt elmondom. Siess! - kérte Damon.
- Rendben. Szia.
- Szia. - köszöntek el egymástól a beszélgetők.
A szobában tartózkodók értetlenül néztek Damon-re, még Stefan is, mert nem tudták, mi volt ez az előbb. Damon egy "majd meglátjátok" pillantást küldött feléjük és felsuhant az emeletre. A többiek még pár percig egymást nézték, de egyszercsak Car megvonta a válllát és elsétált. Az idősebbik Salvatore felment a szobájába és ott várta régi ismerősét, aki minden bizonnyal tud majd nekik segíteni. Gondolataiból az zökkentette ki, hogy valaki berobogott a nappaliba. Teljesen biztos volt benne, hogy ez a valaki nem más, mint vendége. Amint ment lefelé a lépcsőn, Elena sikítására lett figyelemes. Vámpírsebeségre kapcsolt, és egy szempillantás alatt leért a nappaliba. Körülnézett és azt látta, hogy vendége a falhoz szorítja Elena-t, aki alig kap levegőt és közben azt próbálja elmagyarázni Scar-nak, hogy ő nem Katherine. Hát igen, Scar világ életébe hasonmás ellenes volt. Damon odasuhant hozzájuk, és próbálta lefejteni régi ismerőse kezét Elena nyakáról, nem sok sikerrel, ugyanis sokkal erősebb volt nála. Így észérvekkel próbálkozott.
- Scar, ő tényleg nem Katherine. A neve Elena. - kezdte Damon a győzködést. Scar kérdőn nézett rá, mivel nem szerzett tudomást arról, hogy van egy új hasonmás. Pedig ilyen témában mindig nagyon jól informált volt. A következő pillanatban elengedte a hasonmás nyakát, az pedig a földre rogyott volna, ha Damon el nem kapja. Az idősebbik Salvatore vádlón nézett Scar-ra.
- Te teljesen megőrültél?! - kérdezte - inkább ordította - Damon.
- Nem, képzeld, nem őrültem meg, csak nem tudtam róla, hogy van egy új hasonmás. És különben is mit számít neked egy Petrova élete?! Egyforma manipulatív ribancok egytől-egyig! - emelte fel a hangját az Elena-t megtámadó nő.
- Elena más....ő nem olyan, mint az ősei. - állt ki a hasonmás mellett Damon.
- Más...folyton ezt mondod! Katherine más, Elena más, és képzeld nem más! Ugyanolyan mindkettő, mint Tatia volt! - kapta fel a vizet a nő, és nem akarta elhinni, hogy Damon megint belszeretett egy újabb hasonmásba. Eközben Elena félájultan feküdt az idősebbik Salvatore karjaiban és hallgatta a kis szóváltásukat. Viszont akkor, amikor ez a nő azt mondta, hogy mindketten ugyanolyanok, mint Tatia, felfigyelt. Honnan tudhatná, hogy milyen volt Tatia? Hacsak nem olyan idős, mint az ősök, de ezt kizártnak tartotta.
- De.. - kezdte volna a férfi, de Scar félbeszakította.
- Semmi DE Damon! Fogadjunk, hogy beleszerettél, és hadd találjam ki...Stefan is. Ő pedig nem tud választani köztetek. - Damon hallgatását néma beismerő vallomásnak vette. - Úgy látszik a Petrova hasonmások nemcsak a külsejüket örökölték, hanem azt az elragadó tulajdonságot is, hogy döntésképtelenek. - rázta meg a fejét, és szánalommal teli tekintettel nézett Elena-ra. - És persze azt is, hogy nagyon jók a testvérviszályok szításában.
- Nem is ismered! - rivallt rá Damon.
- Ó, szivem, hidd el, sokkal jobban ismerem, mint azt te gondolod. Játsza az ártatlan báránykát. Na meg persze a törékeny virágszálat, akinek pátyolgatásra van szüksége. Ti pedig vagytok olyan hülyék, hogy minden kívánságát lesitek, és nem veszitek észre, hogy csak kihasznál titeket. - oktatta ki a nő Damon-t.
- Ez nem igaz!
- Na jó Damon figyelj, ha te megint tönkre akarod tenni az életed, akkor nem állok az utadba, de ha utána összetört szívvel végzed, jusson eszedbe, hogy én szóltam! - hagyta annyiban a nő, mert látta, hogy Damon-t nem lehet észérvekkel meggyőzni. De ő tudja.
- Köszönöm. Végre felfogtad, hogy nincs semmi közöd, ahhoz, hogy kibe vagyok szerelmes, még akkor se, ha az egy Petrova hasonmás. - szólt vissza Damon. A válasz csak egy szemforgatás volt. A férfi felvitte Elena-t a szobájába és lefektette az ágyra, majd visszament a nappaliba.
- Na, az első kérdésem az lenne, hogy miért hívtál ide? - kérdezte a Scar nevezetű nő.
- Szóval, mint mondtam Klaus itt van és segítened kéne megölni. - kezdte az idősebbik Salvatore.
- Igen, emlékszem, de mégis hogy akarod ezt kivitelezni? - kérdezett vissza a nő. - Van egyáltalán valami terved vagy majd improvizálunk? - kérdezte gúnyosan.
- Ó, Scar, hisz ismersz. Az impro híve vagyok, de most kivételesen van egy tervem. - mondta a férfi.
- Ó, tényleg? És mi lenne az? - Damon sóhajtott egyet majd belekezdett.
- Szóval, annyi lenne a dolgod, hogy Klaus bizalmába férkőzöl és elhiteted vele, hogy tiszta szívedből szereted. Ha ezt megteszed úgy fog csicseregni, mint egy kismadár. Így pedig előnyt szerzünk és akkor támadjuk meg amikor a legkevésbé sem számít rá.
- Ha-ha-ha, de vicces kedvében van valaki...De ha működne is, honnan veszed, hogy megteszem, amire kérsz. Tudod, hogy nem vagyok egy könnyűvérű nőcske. Különben is, miért pont engem hívtál, szerintem sok más nő ismerősöd is van, akivel még Klaus nem találkozott.
- Igen, van, de én téged hívtalak, mert tudom, hogy profi munkát végzel. És amúgy is, remek színész vagy.... - sorolta a férfi, hogy miért őt hívta.
- Ezt most vehetem bóknak?
- Ahogy akarod, de belegyezel? - kérdezte reménykedve.
- .....Rendben - válaszolt a nő, és erre az egy szóra Damon szemei felcsillantak, és végre látott valami reményt az ősök likvidálására.
- Köszönöm Scar, de most gyere bemutatlak a többieknek. Mondjuk Stef-nek már nem kell. - mosolygott rá a nőre. Az pedig bólintott. Úgy tíz perccel később meghallották, hogy Caroline Damon nevét kiabálja. Gyorsan lesétáltak a várakozókhoz. Jeremy-ék lent várták Damon-t, de ő nem csak egyedül jött. Az idősebbik Salvatore oldalán egy ismeretlen - vagyis csak Ric-ék számára ismeretlen - szőke hajú, kék szemű nővel az oldalán sétált le mosolyogva. MIndenkinek tátva maradt a szája. Jeremy kicsit elkalandozott a piszkos gondolatok földjén, pedig az általában nem az ő stílusa.
- Végre ideértetek! - mondta a férfi.
- Neked is szia Damon! - szólt vissza Jeremy.
- Szóval őt hívtad?- kérdezte Caroline.
- Igen szöszi, őt, látom végre leesett.
- Damon, minek szemétkedsz mindig mindenkivel?! - rivallt rá a nő. Az idősebbik Salvatore pedig megadóan a magasba emelte a kezeit, amin a többiek elcsodálkoztak. Nem gondolták soha, hogy van olyan "ember" a világon akire Damon hallgat. - Amúgy a nevem Scarlett, de a barátaim hívhatnak Scar-nak. - mutatkozott be kedvesen a nő, aki nem nézett ki többnek 19-nél.
- Na meg Scarie-nak - incselkedett Damon. Scar erre dühösen nézett a férfire. Úgy látszik nagyon nem szereti ha így hívják, Damon pedig ezt kihasználja, csak nehogy a végén ő húzza a rövidebbet.
- Pofa be, Damon! - ordított vele a nő - aki inkább lány -, a férfi pedig válaszként megforgatta a szemeit. - Nem igaz, hogy végre nem tudsz felnőni! Azt se tudom, hogy merek veled emberek közé menni! - a többiek a háttérben felkuncogtak. Car viszont úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy elfajuljon a dolog, így közbeszólt:
- Szia, Caroline vagyok, néha Car. - üdvözölte kedvesen.
- Szia! - köszönt vissza Caroline-nak, és küldött Damon felé egy amolyan "szerencséd van, hogy közbeavatkozott" pillantást. Aztán a többiek sorban bemutatkoztak.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Car.
- Most komolyan megkérdezted, hogy kérdezhetsz-e valamit? - kérdezte Scar.
- Azt hiszem....-mondta kissé félénken Caroline, ami egyáltalán nem az ő stílusa volt, de valahogy ez a lány ezt hozta ki belőle. Volt benne valami.....furcsa.
- Hát jó...kérdezz.
- Hány éves vagy? - feltette végre ami a legjobban érdekelte őt a lánnyal kapcsolatban.
- 19.
- És mióta vagy 19? - erre a kérdésre Scar felsóhajtott, mert nem szeretett a korával kérkedni, pedig nagyonis megtehette volna.
- Na jó...912.... - válaszolt.
- Mi? - tették fel a szobában lévők szikronban a kérdést - kivéve persze Damon - a többiek nem akarták elhinni amit hallottak.
- Jól hallottátok...
- De akkor, hogy ismerhetted Tatia-t? - sétált le a lépcsőn Elena. Mindenki a hasonmásra emelte a tekintetét.
- Honnan tudod, hogy ismertem? - kérdezett vissza Scar.
- Onnan, hogy idézem " Ugyanolyan mindkettő, mint Tatia volt", szóval? - kíváncsiskodott a lány, de azért megtartotta a tisztességes távolságot, mert félt ettől a Scar-tól vagy kitől.
- Oh...szóval az úgy kezdődött, hogy Tatia-t nem ölte meg Esther, csak vett a véréből. Mikael pedig Esther tudta nélkül vámpírrá változtatta Tatia-t. Én pedig vámpírráválásom után úgy 2 évvel megöltem...
- De hogy tudtad megölni, ha ő már majdnem elérte a 100 éves kort, te pedig még csak 2 éve voltál vámpír? - érdeklődte Ric.
- Hát igen..ez az én kis titkom. Hibrid vagyok..félig boszorkány félig vámpír. - amint a szobában lévők ezt meghallották, Damon kivételével mindenkinek leesett az álla. Alig akarták elhinni amit hallottak.
- De..hogy? - kérdezte Jer.
- Egy nevet mondok...Ayana - válaszolta a lány.
- Ayana? - tette fel a kérdést Caroline.
- Igen, pontosan. Amikor még ember voltam, vagyis csak boszorkány, megidéztem őt és megkértem, hogy hadd tartsam meg az erőmet vámpírként. Mivel akkor már tudtam, hogy vámpír akarok lenni. - válaszolt.
- És miért akartál vámpír lenni? - kérdezte a hasonmás.
- Egy szerelem miatt, ugyanis James vámpír volt, és felajánlotta, hogy átváltoztat én pedig igent mondtam neki. Elvakított a szerelem....
- Megbántad? - kérdezte Ric.
- Nem, egyáltalán nem. Ugyanis emberként törékeny voltam és kiszolgáltatott, Sokan ki is használtak, és ebből lett elegem. Vámpírként bosszút álltam rajtuk. Így visszagondolva fantasztikus érzés volt látni az arcukon a halálfélelmet. Na meg a vérük ízét érezni a számban. - válaszolt Scar, kissé részletesebben, mint azt kellett volna. Elena akartalanul is hátrált pár lépést. A többiek pedig rájöttek, hogy nem érdemes kikezdeni vele, mert ők járnak rosszul.
- Scar! - rivallt rá Damon a lányra. - Nekem nincs ellenemre ez a kis részletesség ilyen témában, de amint látod nem csak én vagyok a szobában!
A következö pillanatban Stefan lépte át a küszöböt. Scar felnézett és amint meglátta Stefan-t legszívesebben a nyakába ugrott volna, mert már nagyon rég látta, de ki is osztotta volna amiért képes volt még egy hasonmásba belszeretni. Stefan ugyanúgy érzett, mint a lány, a hasonmásos dolgot leszámítva.
- Scar! - mondta Stefan meglepődötten, mert azt hitte, hogy soha többé nem látja a lányt, de amikor Damon a telefonba azt mondta, hogy Scar, akkor eszébe jutott a lány, de el is hessegette gyorsan a gondolatot.
- Stef! - üdvözölték egymást.
- Mit keresel te itt? - kérdezte az ifjabbik Salvatore.
- Damon hívott fel, hogy jöjjek ide.
- Szóval akkor őt hívtad? - érdeklődte meg bátyjától a hallottakat Stefan.
- Mint látod. - válaszolt bátyja unottan.
Ezután a kis szóváltás után Stefan csatlakozott a beszélgetőkhöz. Nagyon sokat nevettek egy-egy régi sztorin vagy épp Scar és Damon piszkálódásán. Végül mindenki hazament, csak Scar maradt.
- Damon remélem intéztél nekem valami házat...-kezdte Scar, de Damon nem hagyta folytatni.
- Mindent a maga idejében.
- Szóval nem..mondhatom fantasztikusan figyelmes vagy. Nem csodálom, hogy egy nő se téged választ! - vágott vissza a lány. Damon szemei erre a mondatra szikrákat szórtak. És ha tekintettel ölni lehetne, akkor Scar már rég halott lenne. De vissza fogta magát, mert tudta, ha most elkezd tombolni, tuti, hogy ő húzza a rövidebbet. Mint általában ha a lánnyal veszekedett és elfajult a dolog
- Scar! Ehhez neked semmi közöd. Különben, ha akarod holnap elmehetünk házat nézni... - mondta Damon.
- Jó, ennek nagyonis örülök. És a tervet mikor valósítjuk meg? - érdeklődött a lány.
- Holnap...
- Rendben.
Végül Stefan megmutatta Scar-nak a szobáját, és mindenki elvonult a szobájába.
- Kezdődik.... - mondta magának Damon. - Az utolsó esély....
By: Vicky Mikaelson <3
Damon várta, hogy felvegye a telefont régi ismerőse, de az csak kicsengett. Már kezdte idegesíteni, hogy nem képes felvenni azt a nyamvadt telefont. Egyszer csak valaki beleszólt.
- Igen? Miben lehetek a szolgálatodra Damon? - kérdezte egy női hang. Damon csak megforgatta szemét a szokásos üdvözlést hallva. A többiek viszont izgatottan hallgatták a beszélgetést és várták, hogy Damon végre elárulja, hogy ki lesz a híres megmentőjük.
- Hello-bello Scar! Rég nem beszéltünk.
- Pont ezért kérdeztem, amit. Mivel nagyon ritka, hogy te hívsz fel engem és nem pedig fodítva. Szóval? - kérdezte az ismeretlen nő, akit ezek szerint Scar-nak hívnak, kezdte elveszíteni a türelmét az idősebbik Salvatore-val szemben. Ezen a többiek egyáltalán nem csodálkoztak.
- ......Segítened kéne.... - kezdte Damon, de a nő félbeszakította.
- Esküszöm belőled harapófogóval se lehet kihúzni semmit! Nyögd már ki végre! - rivallt rá a Scar nevezetű nő.
- Hát jó....van egy kis problémánk, név szerint Klaus.
- Ó, a híres Klaus Mikaelson? - kérdezte kíváncsian a nő.
- Igen, pont ő. Szóval segítened kellene megölni....Ide tudnál jönni?
- Persze. De azért szeretnék még hallani a híres-neves problémátokról mielőtt elindulok. - mondta Scar.
- Majd a többit itt elmondom. Siess! - kérte Damon.
- Rendben. Szia.
- Szia. - köszöntek el egymástól a beszélgetők.
A szobában tartózkodók értetlenül néztek Damon-re, még Stefan is, mert nem tudták, mi volt ez az előbb. Damon egy "majd meglátjátok" pillantást küldött feléjük és felsuhant az emeletre. A többiek még pár percig egymást nézték, de egyszercsak Car megvonta a válllát és elsétált. Az idősebbik Salvatore felment a szobájába és ott várta régi ismerősét, aki minden bizonnyal tud majd nekik segíteni. Gondolataiból az zökkentette ki, hogy valaki berobogott a nappaliba. Teljesen biztos volt benne, hogy ez a valaki nem más, mint vendége. Amint ment lefelé a lépcsőn, Elena sikítására lett figyelemes. Vámpírsebeségre kapcsolt, és egy szempillantás alatt leért a nappaliba. Körülnézett és azt látta, hogy vendége a falhoz szorítja Elena-t, aki alig kap levegőt és közben azt próbálja elmagyarázni Scar-nak, hogy ő nem Katherine. Hát igen, Scar világ életébe hasonmás ellenes volt. Damon odasuhant hozzájuk, és próbálta lefejteni régi ismerőse kezét Elena nyakáról, nem sok sikerrel, ugyanis sokkal erősebb volt nála. Így észérvekkel próbálkozott.
- Scar, ő tényleg nem Katherine. A neve Elena. - kezdte Damon a győzködést. Scar kérdőn nézett rá, mivel nem szerzett tudomást arról, hogy van egy új hasonmás. Pedig ilyen témában mindig nagyon jól informált volt. A következő pillanatban elengedte a hasonmás nyakát, az pedig a földre rogyott volna, ha Damon el nem kapja. Az idősebbik Salvatore vádlón nézett Scar-ra.
- Te teljesen megőrültél?! - kérdezte - inkább ordította - Damon.
- Nem, képzeld, nem őrültem meg, csak nem tudtam róla, hogy van egy új hasonmás. És különben is mit számít neked egy Petrova élete?! Egyforma manipulatív ribancok egytől-egyig! - emelte fel a hangját az Elena-t megtámadó nő.
- Elena más....ő nem olyan, mint az ősei. - állt ki a hasonmás mellett Damon.
- Más...folyton ezt mondod! Katherine más, Elena más, és képzeld nem más! Ugyanolyan mindkettő, mint Tatia volt! - kapta fel a vizet a nő, és nem akarta elhinni, hogy Damon megint belszeretett egy újabb hasonmásba. Eközben Elena félájultan feküdt az idősebbik Salvatore karjaiban és hallgatta a kis szóváltásukat. Viszont akkor, amikor ez a nő azt mondta, hogy mindketten ugyanolyanok, mint Tatia, felfigyelt. Honnan tudhatná, hogy milyen volt Tatia? Hacsak nem olyan idős, mint az ősök, de ezt kizártnak tartotta.
- De.. - kezdte volna a férfi, de Scar félbeszakította.
- Semmi DE Damon! Fogadjunk, hogy beleszerettél, és hadd találjam ki...Stefan is. Ő pedig nem tud választani köztetek. - Damon hallgatását néma beismerő vallomásnak vette. - Úgy látszik a Petrova hasonmások nemcsak a külsejüket örökölték, hanem azt az elragadó tulajdonságot is, hogy döntésképtelenek. - rázta meg a fejét, és szánalommal teli tekintettel nézett Elena-ra. - És persze azt is, hogy nagyon jók a testvérviszályok szításában.
- Nem is ismered! - rivallt rá Damon.
- Ó, szivem, hidd el, sokkal jobban ismerem, mint azt te gondolod. Játsza az ártatlan báránykát. Na meg persze a törékeny virágszálat, akinek pátyolgatásra van szüksége. Ti pedig vagytok olyan hülyék, hogy minden kívánságát lesitek, és nem veszitek észre, hogy csak kihasznál titeket. - oktatta ki a nő Damon-t.
- Ez nem igaz!
- Na jó Damon figyelj, ha te megint tönkre akarod tenni az életed, akkor nem állok az utadba, de ha utána összetört szívvel végzed, jusson eszedbe, hogy én szóltam! - hagyta annyiban a nő, mert látta, hogy Damon-t nem lehet észérvekkel meggyőzni. De ő tudja.
- Köszönöm. Végre felfogtad, hogy nincs semmi közöd, ahhoz, hogy kibe vagyok szerelmes, még akkor se, ha az egy Petrova hasonmás. - szólt vissza Damon. A válasz csak egy szemforgatás volt. A férfi felvitte Elena-t a szobájába és lefektette az ágyra, majd visszament a nappaliba.
- Na, az első kérdésem az lenne, hogy miért hívtál ide? - kérdezte a Scar nevezetű nő.
- Szóval, mint mondtam Klaus itt van és segítened kéne megölni. - kezdte az idősebbik Salvatore.
- Igen, emlékszem, de mégis hogy akarod ezt kivitelezni? - kérdezett vissza a nő. - Van egyáltalán valami terved vagy majd improvizálunk? - kérdezte gúnyosan.
- Ó, Scar, hisz ismersz. Az impro híve vagyok, de most kivételesen van egy tervem. - mondta a férfi.
- Ó, tényleg? És mi lenne az? - Damon sóhajtott egyet majd belekezdett.
- Szóval, annyi lenne a dolgod, hogy Klaus bizalmába férkőzöl és elhiteted vele, hogy tiszta szívedből szereted. Ha ezt megteszed úgy fog csicseregni, mint egy kismadár. Így pedig előnyt szerzünk és akkor támadjuk meg amikor a legkevésbé sem számít rá.
- Ha-ha-ha, de vicces kedvében van valaki...De ha működne is, honnan veszed, hogy megteszem, amire kérsz. Tudod, hogy nem vagyok egy könnyűvérű nőcske. Különben is, miért pont engem hívtál, szerintem sok más nő ismerősöd is van, akivel még Klaus nem találkozott.
- Igen, van, de én téged hívtalak, mert tudom, hogy profi munkát végzel. És amúgy is, remek színész vagy.... - sorolta a férfi, hogy miért őt hívta.
- Ezt most vehetem bóknak?
- Ahogy akarod, de belegyezel? - kérdezte reménykedve.
- .....Rendben - válaszolt a nő, és erre az egy szóra Damon szemei felcsillantak, és végre látott valami reményt az ősök likvidálására.
- Köszönöm Scar, de most gyere bemutatlak a többieknek. Mondjuk Stef-nek már nem kell. - mosolygott rá a nőre. Az pedig bólintott. Úgy tíz perccel később meghallották, hogy Caroline Damon nevét kiabálja. Gyorsan lesétáltak a várakozókhoz. Jeremy-ék lent várták Damon-t, de ő nem csak egyedül jött. Az idősebbik Salvatore oldalán egy ismeretlen - vagyis csak Ric-ék számára ismeretlen - szőke hajú, kék szemű nővel az oldalán sétált le mosolyogva. MIndenkinek tátva maradt a szája. Jeremy kicsit elkalandozott a piszkos gondolatok földjén, pedig az általában nem az ő stílusa.
- Végre ideértetek! - mondta a férfi.
- Neked is szia Damon! - szólt vissza Jeremy.
- Szóval őt hívtad?- kérdezte Caroline.
- Igen szöszi, őt, látom végre leesett.
- Damon, minek szemétkedsz mindig mindenkivel?! - rivallt rá a nő. Az idősebbik Salvatore pedig megadóan a magasba emelte a kezeit, amin a többiek elcsodálkoztak. Nem gondolták soha, hogy van olyan "ember" a világon akire Damon hallgat. - Amúgy a nevem Scarlett, de a barátaim hívhatnak Scar-nak. - mutatkozott be kedvesen a nő, aki nem nézett ki többnek 19-nél.
- Na meg Scarie-nak - incselkedett Damon. Scar erre dühösen nézett a férfire. Úgy látszik nagyon nem szereti ha így hívják, Damon pedig ezt kihasználja, csak nehogy a végén ő húzza a rövidebbet.
- Pofa be, Damon! - ordított vele a nő - aki inkább lány -, a férfi pedig válaszként megforgatta a szemeit. - Nem igaz, hogy végre nem tudsz felnőni! Azt se tudom, hogy merek veled emberek közé menni! - a többiek a háttérben felkuncogtak. Car viszont úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy elfajuljon a dolog, így közbeszólt:
- Szia, Caroline vagyok, néha Car. - üdvözölte kedvesen.
- Szia! - köszönt vissza Caroline-nak, és küldött Damon felé egy amolyan "szerencséd van, hogy közbeavatkozott" pillantást. Aztán a többiek sorban bemutatkoztak.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Car.
- Most komolyan megkérdezted, hogy kérdezhetsz-e valamit? - kérdezte Scar.
- Azt hiszem....-mondta kissé félénken Caroline, ami egyáltalán nem az ő stílusa volt, de valahogy ez a lány ezt hozta ki belőle. Volt benne valami.....furcsa.
- Hát jó...kérdezz.
- Hány éves vagy? - feltette végre ami a legjobban érdekelte őt a lánnyal kapcsolatban.
- 19.
- És mióta vagy 19? - erre a kérdésre Scar felsóhajtott, mert nem szeretett a korával kérkedni, pedig nagyonis megtehette volna.
- Na jó...912.... - válaszolt.
- Mi? - tették fel a szobában lévők szikronban a kérdést - kivéve persze Damon - a többiek nem akarták elhinni amit hallottak.
- Jól hallottátok...
- De akkor, hogy ismerhetted Tatia-t? - sétált le a lépcsőn Elena. Mindenki a hasonmásra emelte a tekintetét.
- Honnan tudod, hogy ismertem? - kérdezett vissza Scar.
- Onnan, hogy idézem " Ugyanolyan mindkettő, mint Tatia volt", szóval? - kíváncsiskodott a lány, de azért megtartotta a tisztességes távolságot, mert félt ettől a Scar-tól vagy kitől.
- Oh...szóval az úgy kezdődött, hogy Tatia-t nem ölte meg Esther, csak vett a véréből. Mikael pedig Esther tudta nélkül vámpírrá változtatta Tatia-t. Én pedig vámpírráválásom után úgy 2 évvel megöltem...
- De hogy tudtad megölni, ha ő már majdnem elérte a 100 éves kort, te pedig még csak 2 éve voltál vámpír? - érdeklődte Ric.
- Hát igen..ez az én kis titkom. Hibrid vagyok..félig boszorkány félig vámpír. - amint a szobában lévők ezt meghallották, Damon kivételével mindenkinek leesett az álla. Alig akarták elhinni amit hallottak.
- De..hogy? - kérdezte Jer.
- Egy nevet mondok...Ayana - válaszolta a lány.
- Ayana? - tette fel a kérdést Caroline.
- Igen, pontosan. Amikor még ember voltam, vagyis csak boszorkány, megidéztem őt és megkértem, hogy hadd tartsam meg az erőmet vámpírként. Mivel akkor már tudtam, hogy vámpír akarok lenni. - válaszolt.
- És miért akartál vámpír lenni? - kérdezte a hasonmás.
- Egy szerelem miatt, ugyanis James vámpír volt, és felajánlotta, hogy átváltoztat én pedig igent mondtam neki. Elvakított a szerelem....
- Megbántad? - kérdezte Ric.
- Nem, egyáltalán nem. Ugyanis emberként törékeny voltam és kiszolgáltatott, Sokan ki is használtak, és ebből lett elegem. Vámpírként bosszút álltam rajtuk. Így visszagondolva fantasztikus érzés volt látni az arcukon a halálfélelmet. Na meg a vérük ízét érezni a számban. - válaszolt Scar, kissé részletesebben, mint azt kellett volna. Elena akartalanul is hátrált pár lépést. A többiek pedig rájöttek, hogy nem érdemes kikezdeni vele, mert ők járnak rosszul.
- Scar! - rivallt rá Damon a lányra. - Nekem nincs ellenemre ez a kis részletesség ilyen témában, de amint látod nem csak én vagyok a szobában!
A következö pillanatban Stefan lépte át a küszöböt. Scar felnézett és amint meglátta Stefan-t legszívesebben a nyakába ugrott volna, mert már nagyon rég látta, de ki is osztotta volna amiért képes volt még egy hasonmásba belszeretni. Stefan ugyanúgy érzett, mint a lány, a hasonmásos dolgot leszámítva.
- Scar! - mondta Stefan meglepődötten, mert azt hitte, hogy soha többé nem látja a lányt, de amikor Damon a telefonba azt mondta, hogy Scar, akkor eszébe jutott a lány, de el is hessegette gyorsan a gondolatot.
- Stef! - üdvözölték egymást.
- Mit keresel te itt? - kérdezte az ifjabbik Salvatore.
- Damon hívott fel, hogy jöjjek ide.
- Szóval akkor őt hívtad? - érdeklődte meg bátyjától a hallottakat Stefan.
- Mint látod. - válaszolt bátyja unottan.
Ezután a kis szóváltás után Stefan csatlakozott a beszélgetőkhöz. Nagyon sokat nevettek egy-egy régi sztorin vagy épp Scar és Damon piszkálódásán. Végül mindenki hazament, csak Scar maradt.
- Damon remélem intéztél nekem valami házat...-kezdte Scar, de Damon nem hagyta folytatni.
- Mindent a maga idejében.
- Szóval nem..mondhatom fantasztikusan figyelmes vagy. Nem csodálom, hogy egy nő se téged választ! - vágott vissza a lány. Damon szemei erre a mondatra szikrákat szórtak. És ha tekintettel ölni lehetne, akkor Scar már rég halott lenne. De vissza fogta magát, mert tudta, ha most elkezd tombolni, tuti, hogy ő húzza a rövidebbet. Mint általában ha a lánnyal veszekedett és elfajult a dolog
- Scar! Ehhez neked semmi közöd. Különben, ha akarod holnap elmehetünk házat nézni... - mondta Damon.
- Jó, ennek nagyonis örülök. És a tervet mikor valósítjuk meg? - érdeklődött a lány.
- Holnap...
- Rendben.
Végül Stefan megmutatta Scar-nak a szobáját, és mindenki elvonult a szobájába.
- Kezdődik.... - mondta magának Damon. - Az utolsó esély....
By: Vicky Mikaelson <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése