Keringő a halállal 1. - Mindig minden úgy van ahogy Klaus akarja.....

                                                          Keringő halállal 

                          1. fejezet - Mindig minden úgy van ahogy Klaus akarja......

 

 

 

 

 

 

Damon Salvatore a napi verbéna adagját itta éppen és Elena-t várta, amikor kopogást hallott. Nagy mosollyal az arcán odasétált az ajtóhoz és kinyitotta azt. Az a személy állt előtte akire legkevésbé sem számított.

-  Klaus!- mondta Damon kissé rémült szemekkel. Klaus arcára kiült egy ördögi vigyor az idősebbik Salvatore reakcióját látva.

-  Damon, barátom örülök, hogy újra látlak.

-  Mit keresel itt?! – kérdezte. Klaus szemei vészjóslóan megvillantak.

-  Mutass némi tiszteletet, ha kérhetem! Egyébként ha tudni akarod a kis Elenáért jöttem. És úgy hiszem, te pontosan tudod, hogy hol van. – Damon arcán rémület futott át, ami tőle elég szokatlan volt. De nem is magát, hanem a lányt féltette. Nyelt egyet mielőtt belekezdett volna a mondandójába.

-  Nem, és ha tudnám se mondanám el! – Damon-nek reagálni se volt ideje, Klaus elkapta a nyakát és a szemközti falhoz szorította. Klaus szeme sárgára változott, szemfogai megnyúltak és a szemei alatt az erek kidagadtak. Az idősebbik Salvatore levegő után kapkodott, sikertelenül. Megpróbálta lehámozni Klaus kezét a nyakáról, a hibrid ezt látva még erősebben szorította, már ha ez lehetséges volt. Damon az ájulás határán volt, amikor Elena lépett be.

-  Damon! – kiáltotta kétségbeesett hangon. Erre már Klaus is felfigyelt, mert eddig észre sem vette a hasonmást, annyira lefoglalta Damon fojtogatása. Viszont amint meghallotta a lány hangját, azonnal elengedte Damon-t, aki erőtlenül a földre rogyott.

-  Elena, drágám pont téged kerestelek, de ez a szerencsétlen nem volt hajlandó megmondani, hogy hol vagy.  – mondta Klaus egy negédes mosoly kiséretében, amitől Elena-t kirázta a hideg.

-  Mit akarsz tőlem? – kérdezte a lány rémült hangon.

-  Nos, kedvesem, azt amit általában. A véredet.

-  Azt várhatod, seggfej! – kelt fel Damon nagy erőfeszítések árán a földről.
-  Damon, hagyd. Úgyis az lesz amit ő akar. – mondta Elena, de látszott az arcán, hogy jól esett neki az, ahogy az idősebbik Salvatore próbálta megvédeni Klaus-tól. Bár ő sem akart a hibriddel menni, de tudta, hogy semmi esélyük ellene, így nem ellenkezett.
-  Okos döntés. Most pedig…. – kezdte Klaus, de Damon nem hagyta, hogy befejezze.
-  Elena nem megy sehova és kész! – mondta Damon egyre mérgesebben.
-  Márpedig jól mondta a kis szerelmed, az lesz amit én akarok, szóval Elena drága, indulhatunk? – mondta közömbösen, bár a hangjából kicsengett a harag és a düh az idősebbik Salvatore iránt.
-  Csak a testemen keresztül!
-  Legyen. Ha annyira ezt akarod, akkor előbb téged öllek meg. Kell egy kis bemelegítés, nemde? – mondta a hibrid, akinek a szemei már szikrákat szórtak. Mielőtt Damon szóhoz juthatott volna, éles szúrást érzett a bordáinál.
-  ÁÁÁ!! – Damon felordított a fájdalomtól, és kirántotta az oldalából a karót, majd Klaus-nak rontott. A hibrid a nyakánál fogva falhoz vágta a férfit. Az levegőért kapkodott, és amikor úgy érezte, hogy van elég ereje, egy jól irányzott rúgással megcélozta a Klaus-t. A hibrid a földre került, és Damon úgy érezte, nyerésre áll. De ez a felállás nem tartott túl sokáig, mert Klaus vámpírsebeséggel felugrott a földről és kitörte Damon nyakát. A férfi élettelen teste rongybabaként hullott a földre. Klaus arcára önelégült vigyor költözött.
-  Na, látod drága kis Elena, így jár az, aki ellenszegül nekem. Remélem te nem tervezed ezt tenni, mert veled is hasonlóképpen bánnák el mint a kis testőröddel, csak az a baj, hogy te nemcsak átmeneti halott lennél. – mondta Klaus tettetet nyugodtsággal, viszont belül fortyogott a dühtől, hogy az idősebbik Salvatore, meg merte támadni. Egyáltalán, hogy gondolta, hogy bármi esélye is lehet ellene. Nevetséges. Elena hátrált pár lépést, de beleütközött a bejárati ajtóba. A hibrid viszont vészesen közeledett felé. A hasonmás szemében a rémület mellett valami más is volt. Megkönnyebbülés. Megkönnyebbült, hogy az ősi nem ölte meg Damon-t.  Klaus úgy méregette Elena-t, mint vadász a prédáját. A szemében gyilkos düh égett. A hasonmás ezt látva próbált kirohanni az ajtón, ami sikerült is neki, viszont a figyelmetlensége és a menekülni akarása áthúzta a számításait. Felbukott és beverte a fejét. Klaus odasuhant hozzá, felkapta, és meg sem állt vele a Mikaelson villáig.

    A hasonmás órákkal később tért magához. Nem emlékezett semmire, ami a Salvatore panzióban történt.

-  Hol vagyok? – kérdezte.

    A következő pillanatban Klaus lépett be egy ajtón, és a lány felé lépett.

-  Hol vagyok? – ismételte önmagát már-már hisztérikusan a Elena. Klaus csak negédesen vigyorgott. Elena nem értette, mi ez az egész. De amint kiszakadt a gondolatmenetéből, éles tűszúrást érzett. Körülnézett, és Klaus már nem előtte állt, hanem a szemközti fotelban ült és őt nézte. Majd lenézett arra a pontra ahol a szúrást érezte. Látta, hogy a karjából egy tű állt ki. Értetlenül nézett fel a hibridre, aki még mindig csak mosolygott. Már épp elkezdett volna kapálózni, amikor a hibrid megszólalt.

-  Kedvesem, ne pocsékold az erődet kapálózásra, mert nincs semmi értelme. – mondta Klaus ördögien.

-  Mit akarsz tőlem? – kérdezte félelemmel az arcán a hasonmás.

-  Egy nap hányszor kérdezed még ezt meg? – válaszolt Klaus kérdésre kérdéssel.

-  Mi? – értetlenkedett a lány.

-  Mit mi? Na jó, tudod mit, hagyjuk. – elege lett már a hasonmásból, ezért abba hagyta a vele folytatott beszélgetését. Nem tudta miért, de számára igencsak irritáló volt Elena hangja. Bizonyára Tatia az oka.

-  A vérem kell, ugye? Hogy még több nyamvadt hibridet teremts, igaz? Nem akarok meghalni! – mondta a lány egyre hisztérikusabban.

-  Nézzenek oda, a kis hasoncicának még agya is van! – mondta kissé cinikusan a férfi. – Na de most lett elegem a hisztizésedből!

  Elena elé lépett, a lány mondani akart valamit de mielőtt szóhoz juthatott volna, erős ütést érzett a fején és minden elsötétült előtte.

By: Vicky Mikaelson <3